Az új seprők - Választás 2019

„Iszonyatosan nagy csoda”

Pikó András, Józsefváros (Budapest, VIII. kerület)

Belpol

Az együttműködésnek nincs alternatívája, és bár a közös munka nyilván sok vitával jár majd, enélkül sem a szűkebb környezet, sem az ország újrafölépítése nem elképzelhető – ezt a véleményt valamilyen formában mindhárom beszélgetőpartnerünk megfogalmazta. Első polgármesteri nyilatkozataik alapján kerületeikben nemcsak a vezetés személyi állománya, de a vezetési stílus is gyökeresen megváltozik.

Magyar Narancs: Hétfő hajnalban azt nyilatkozta, hogy az első teendői között lesz a Lokállal való szerződés felbontása és az Auróra elleni vegzálás beszüntetése. Miért ezeket emelte ki?

Pikó András: Mindkét ügyet szimbolikusnak gondolom. A Lokál 30 millió forintos kiadása nem nagy összeg a 20 milliárdos költségvetésen belül, de jelezni akarom vele, hogy nem lesz több politikai típusú költés a kerületben. Elfogadhatatlannak tartom, hogy a helyi lakosok pénzét a NER etetésére használta fel az önkormányzat. A költségvetés minden forintját a józsefvárosiakra fogjuk költeni. Az Auróra ügye azért nagyon fontos, mert meg akarom vele üzenni, hogy a jövőben egyetlen közösségnek sem kell tartania politikai alapú vegzálástól. Az Auróra csapatától azonban elvárom, hogy ezután nagyobb energiát fektessen a kerület lakosaival való kommunikációba. Azért szoríthatták be őket ebbe a lehetetlen helyzetbe, mert nem érveltek szélesebb körben amellett, hogy miért fontos az, amit csinálnak. De a szomszédaiktól is elvárom, hogy ha bármilyen problémájuk lenne az Aurórával kapcsolatban, akkor személyesen álljanak ki, menjenek oda és mondják meg a szemükbe. Ne bújjanak politikai szereplők mögé, osszák meg őszintén, ha valamin változtatni szeretnének. Ide állítások, tagadások és viták kellenek, ez csak így működhet. Az önkormányzat meg fogja teremteni a párbeszéd kulturált feltételeit, és ha kell, közvetítünk a felek között. Addig fogunk beszélgetni egymással, amíg el nem jutunk a jó megoldásokig. Az Auróra lesz az első demonstratív ügyünk ezzel kapcsolatban.

MN: Minek tulajdonítja a győzelmet?

PA: Amikor elindultunk, a támogató szakemberek és civilek azt mondták, azért becsülnek, mert felmutatunk egy olyan attitűdöt Tesszával (Udvarhelyi Tessza, Pikó kampányfőnöke – Cs.-E. E.) és a csapatunkkal, amire nagy szükség van a magyar politikában: hidat képezünk a politika és a civilség között. Ugyanakkor mindig hozzátették, hogy semmi esélyem sincs nyerni. Ezt arra alapozták, hogy Kocsis Máté népszerű politikus volt a kerületben, a Fidesz hosszú évek óta erős itt, ez megmutatkozott a tavalyi időközi polgármester-választáson is, amit nagy előnnyel nyert meg Sára Botond Győri Péterrel szemben. Egy lyukas garast sem adott volna senki a mostani győzelmemért. Ugyanakkor végig hittem benne, hogy ezt meg lehet csinálni.

MN: Milyen politikai stratégiával vágott neki a kampánynak?

PA: Az egyik fontos eleme az emberközeli politika volt, a másik pedig az, hogy nem voltam hajlandó mást tenni a megválasztásom érdekében, mint ami következik az elmúlt 30 évben végzett újság­írói és civil munkámból. Ezért álltam ki már a kampány elején és mondtam el, büszke vagyok arra, hogy 2015-ben ételt és italt vittem a Keleti pályaudvarnál várakozó menekülteknek, és hogy hajléktalan emberek segítésével foglalkozó szervezetben kezdtem el a civil segítő munkát. Ezzel együtt kell engem elfogadni vagy elutasítani. Ez az őszinteség és közvetlenség adott egy személyes tartást.

Ám az ismertségem nagyon sokáig a béka feneke alatt volt, pedig azt gondoltam, hogy népszerű rádiósként sokan ismernek a kerületben. Nem voltak méréseink, de azt éreztük, hogy nem tudunk áttörni egy küszöböt. És ekkor jött a rendőrségi ügy. Ez a Fidesz számára kontraproduktív volt, mert iszonyatosan megdobta az ismertségemet, és megnövelte a józsefvárosi választás politikai jelentőségét. Noha nagyon nehéz napokat okozott ez nekünk – egy hétre gyakorlatilag leállt a kampányirányítás –, de szerencsére az önkéntesek tudták a dolgukat és járták a kerületet, kitelepüléseket csináltak, beszélgettek a lakosokkal.

Mikor újrakezdtük a szervezett kampányt, már teljesen más minőségben tettük. Sokkal kevesebbet kommunikáltunk a médiában, és arra koncentráltunk, hogy minél több személyes találkozónk legyen a józsefvárosiakkal. Abban hittünk, hogy ezt a kerületet meg lehet nyerni azzal, hogy ott vagyunk, kezet fogunk, belenézünk a másik ember szemébe és elmondjuk, hogy mit fogunk csinálni. Éreztük, hogy ez nagyon működik.

Volt még egy leküzdendő akadály, amiről pontosan tudtuk, hogy meg fogja az ellenfelünk lépni: a szavazatvásárlás. Tisztában voltunk vele, hogy ez olyan mértékű lehet, ami eldöntheti a választást, ezért kidolgoztunk egy rendszert: az utolsó napokban többtucatnyi önkéntesünk járta az utcákat „5000 forint helyett 5 év tisztelet” feliratú pólót viselve, és ahol szavazatvásárlást tapasztaltak, ott rátapadtak a szavazattal üzérkedőkre, megzavarták őket. Tudom, hogy 5–8 ezer forint nagyon sok pénz ezeknek az embe­reknek és éppen ezért nem ítélem el őket, ha elfogadják, hiszen nehéz helyzetben vannak. Látni kell, hogy ők áldozatok, mi viszont egy másik ajánlatot tettünk nekik: öt­ezer forint helyett kaphatnak egy olyan önkormányzatot, amely tisztelettel és törődéssel fog majd hozzájuk viszonyulni. Szerintem ez nagyon sok, végül meg nem vásárolt szavazatot jelentett. Ha nem állunk bele ebbe az ügybe, akkor lehet, hogy most nem lennék polgármester. Végül az is segíthetett, hogy a Fidesznek a személyes életbe benyomuló hatalomgyakorlása rengeteg egyedi sérelmet halmozott fel az évek során, és ezek apránként összeadódtak. Lehet, hogy mindez épp most egy ellenzékre le­adott szavazatban vagy egy szavazatvásárlási ajánlat visszautasításában jelent meg. A Fidesz rendszere saját magára nézve is mérgező. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ami történt, az egy iszonyatosan nagy csoda.

MN: Kocsis Máté annak idején azzal nyert, hogy rendpárti politikát ígért. Ám döntéseik jobbára csak a rend látszatát teremtették meg, valódi megoldást nem kínáltak.

PA: Amit Kocsisék csináltak, az jelentős részben politikai kommunikáció volt, de nem lehet eltagadni, hogy mindennek lehettek olyan hatásai, aminek következtében a rend érzete sokkal erősebb lett. Az önkormányzati újságban rendszeresen rendőröket látunk, az önkormányzat területét végigkamerázták. Egy kamerának vagy egy táblának lehet visszatartó ereje, de a tények azt mutatják, hogy nem történt nagy áttörés a közbiztonság terén. Ebben a kerületben van ugyanis a legkevesebb rendőrjárőr Budapesten. Fontos eleme volt Kocsis politikájának, hogy megszüntette a kerületben a tűcsereprogramot, mondván, nem kellenek ide drogosok. A drogprevencióval kapcsolatban készen kaptam egy társadalmi hangulatot, amit attól függetlenül, hogy én mit gondolok erről, tiszteletben kell tartanom. Nem fogok semmi olyasmit csinálni, ami az adott helyzetben feszültséget, nyugtalanságot keltene. Az viszont elképzelhető, hogy elkezdünk kommunikálni a lakosokkal arról, hogy milyen a kerületben a kábítószerhelyzet. Az adatok szerint növekedett a droghasználatból adódó fertőzések és megbetegedések száma, az eldobott fecskendő pedig ugyanúgy megtalálható Józsefvárosban, mint korábban, csak más helyszíneken, ugyanis a szerhasználók nem tűntek el. Megváltoztak a drogfogyasztási szokások, ma már nem lövik be magukat, hanem dizájner drogokat vagy herbált használnak. Tudunk olyan utcákról, ahol három- vagy négygenerációs droghasználatról beszélhetünk, tehát a tízéves kisgyerek ugyanúgy függő, mint a hatvanöt éves nagypapa. Amikor kábult embereket látunk az utcán, akkor a legkönnyebb rendőrt hívni, de ez nem megoldás, és másképp egyáltalán nem reagált az önkormányzat arra, hogy már nem a tű, hanem a dizájner drogok használata jellemző. Amivel küszködünk, hogy a Fidesz teljesen ellehetetlenítette ebben a témában a normális társadalmi párbeszédet. Miután ez az interjú megjelenik, a propaganda ki­emel majd tőlem egy fél mondatot, amire azt húzza rá, hogy én a drogosokat támogatom. Bátorság kell ahhoz, hogy egy politikus elkezdjen erről a témáról beszélni, de szerintem csak akkor lesz változás, ha mégis megpróbálunk normális párbeszédet folytatni róla. Ma, ha azt mondanám, hogy szükség van drogprevenciós programokra Józsefvárosban, azonnal kitörne a népharag. Ez a helyzet egyelőre azért kezelhetetlen, mert a Fidesz ilyen közhangulatot teremtett. Nekem először arról kell meggyőznöm az embe­reket, hogy érdemes gondolkodni és meghallgatni egymást.

MN: Milyen Józsefvárost képzel el öt év múlva?

PA: Beszélgető, a sorsát a saját kezébe vevő és vitatkozó közösséget látok. Semmilyen döntést nem fogok hozni az érintettek bevonása nélkül. Semmit róluk nélkülük – ez lesz a működésünk alapelve. Magunkat és őket is tanítani fogjuk a közös gondolkodáson alapuló döntéshozatalra, hiszen ez egy járatlan út, amin ha nem követnek bennünket a józsefvárosiak, el is tudunk bukni. Nyilván sokkal egyszerűbb úgy vezetni egy önkormányzatot, hogy gyors döntéseket hozunk a lakosság meghallgatása nélkül, de az érintettek folyamatos részvétele, miközben csökkentheti a demokratikus deficitet, erős közösséget is teremt. A legfontosabb témákat ki fogom vinni az emberek közé.

Csendes-Erdei Emese

Neked ajánljuk