Május 23-án 35 civil szervezet, illetve két egykori ombudsman (Kaltenbach Jenő és Majtényi László) levélben kérte Áder Jánost, hogy a szeptemberben leköszönő Székely László után olyasvalaki megválasztását javasolja az Országgyűlésnek az alapvető jogok biztosává, akinek a személyéről korábban széles körben konzultált a civil szervezetekkel, és hogy a jelölést nyílt pályázat előzze meg. A levélírók azt szerették volna, ha a leendő ombudsman a kormánytól független, szakmailag felkészült szakember. Áder azonban a kormányon kívül senkivel nem egyeztetett Székely utódjáról. Szeptember 25-én az új ombudsman, Kozma Ákos beiktatásakor emiatt a civilek tüntetést szerveztek.
Politikailag kényes
Ahhoz, hogy megértsük, miért tartottak a civilek attól, hogy Áder önkényesen, konzultáció nélkül jelöli ki Székely utódját, elengedhetetlen felidézni Székely László elmúlt hat évét. „Nagyon vegyes Székely szakmai portfóliója – mondja Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke –, voltak jó és rossz döntései, az viszont jól látszik, hogy a politikailag kényes kérdésekben inkább passzív volt. Főleg olyan témákkal foglalkozott érdemben, amelyek nem voltak annyira fontosak a kormánynak.” A tranzitzónákban 2018 augusztusában kezdték el éheztetni azokat a menedékkérőket, akiknek elutasították a menekültstátus iránt benyújtott kérelmét és e döntés bírósági felülvizsgálatát kérték. A bírósági procedúra ideje alatt azonban megvonták tőlük az ételt. Ez egészen szeptemberig így ment, majd a következő három hónapban ismét kaptak enni. „Székely pont ezekben a »békeidőkben« látogatott a tranzitzónákba, tehát ő azt tapasztalta, hogy nincs szó éheztetésről.” Kádár felidézi, hogy később folytatódott az embertelen gyakorlat, de Székely már nem ment vissza vizsgálódni. Igaz, akkor a menekültek egy másik csoportjától vonták meg az ételt: azoktól, akiknek az ügyében a bíróság helybenhagyta a menedékkérelem elutasítását, azonban az országból még nem küldték vissza őket. Székely a korábbi tapasztalataira hivatkozva nem vizsgálta ki az ügyet, pedig a strasbourgi bíróság egymás után adta ki az ideiglenes intézkedéseket és az Európai Bizottság is felszólító levelet küldött emiatt Magyarországnak.
Székely előszeretettel hallgatott vagy halogatott a kormányzati politikának fontos, ám minimum necces témákban, ilyen volt például a Stop Soros törvénycsomag. A nyilvánosságot az ombudsman egyébként is kerülte. „Egyre kevesebb helyszíni vizsgálatot folytatott, nem szólalt meg, nem használta a nyilvánosság erejét akkor sem, ha a sajtó kereste meg” – összegez röviden Jovánovics Eszter, a TASZ esélyegyenlőségi projektjének vezetője. Pedig az ombudsman számára a nyilvánosság hatásos nyomásgyakorló eszköz akkor, ha valóban változtatni akar bizonyos problémákon – hiszen döntéshozatali joga nincs, csupán vizsgálatokat indíthat és ajánlásokat fogalmazhat meg. „Az én hivatali időm alatt rendszeresen tartottunk sajtótájékoztatót arról, hogy éppen mivel foglalkozunk, illetve mindig biztosítottunk időt arra, hogy bárki bejöhessen a hivatalba kérdezni, konzultálni. Olyan nem volt, hogy én ne vettem volna fel egy újságíró telefonját” – mondja Majtényi László, aki 1995 és 2001 között volt adatvédelmi biztos. (A különböző területeknek 2012-ig saját ombudsmanja volt, ma már csak egy általános ombudsman van hivatalban, akinek helyettesei vannak. Lapunk megkereste Székely Lászlót is, de egy hivatali kollégáján keresztül azt üzente, nem kíván sem interjút adni, sem megszólalni egy olyan cikkben, amely az ő szakmai munkáját értékeli. Mint megjegyezte, nemcsak a Narancsnak, egyetlen újságnak sem nyilatkozik.)
A Helsinki Bizottság 2017 januárjában fordult Székelyhez azt kérve, vizsgálja meg, miért tartják télvíz idején sátorban a menedékkérőket. „Erre májusban reagált, mondván, most már ezzel nincs értelme foglalkozni” – emlékeztet Kádár. 2015-ben a TASZ kereste meg, szintén menekülttémában. „Felháborítónak tartottuk, hogy a menekülttáborokba nem engedik be a sajtó munkatársait. Székely másfél évig ült a panaszbeadványunkon, majd az a válasz érkezett, hogy most már tárgytalan ezt vizsgálni, mivel nem érkeznek az országba menekültek” – mondja Jovánovics. A TASZ később a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult; ebben néhány napja született döntés, miszerint jogszerűtlen módon járt el a magyar állam, amikor nem engedte tudósítani a sajtó munkatársait a menekülttáborokból. Szurovecz Illés, az Abcúg újságírója szeretett volna bemenni a debreceni menekülttáborba, de a tábort üzemeltető Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (ma már Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság) a belépését arra hivatkozva utasította el, hogy az újságírók munkája veszélyeztetné a táborban élő menedékkérők biztonságát, hiszen a tudósítások azokba az országokba is eljuthatnak, ahonnan menekülni kényszerültek. Az eljárásban az állam azzal védekezett, hogy az újságíró a táborban készült interjúk helyett dolgozhatott volna másodkézből kapott információk alapján. „Üdvözöljük az EJEB döntését, különösen annak fényében, hogy a magyarországi állami szervek, köztük az ombudsman semmit sem tettek a jogsértéssel szemben. Az ítélet azért is fontos, mert újra kimondja, hogy az újságíróknak nemcsak a véleményszabadsághoz, de az információgyűjtéshez is joguk van, és az újságíró szabadságához tartozik a tudósítás eszközeinek a megválasztása is. Az EJEB hangsúlyozta, hogy az újságíró teljes kitiltása a menekülttáborokból nem igazolható” – kommentálja a hírt Dojcsák Dalma, a TASZ politikai szabadságjogi projektvezetője.
Székely László a fentiekhez hasonló halogatással élt a hajléktalanok kriminalizálását lehetővé tevő törvény kapcsán is. Az Utcajogász Egyesület 2018 októberében azt kérte tőle, hogy támadja meg a szabálysértési törvény módosítását az Alkotmánybíróság előtt, ám „az ombudsman gondosan megvárta, amíg az Alkotmánybíróság nyolc hónappal később kimondta: nem alkotmánysértő a törvény, így már azt a választ adhatta, hogy nincs módja fellépni az új szabályozás ügyében” – hoz egy újabb példát Kádár. Amiatt is bírálják Székelyt, hogy ha megszólalt is egy-egy ügyben, azt igen puha módon tette. „Kiadott például egy tartalmában kiváló szakmai véleményt arról, hogy a politikusok ne használják a politikai kampányokban a gyerekeket. A probléma ezzel az, hogy Székely mindezt egy közleménnyel intézte el. A NER-ben még ez is üdítő esetnek számít, de ha az ombudsman valódi feladatait nézzük, akkor ez édeskevés. Ha azt tapasztalja, hogy valamit nem tartanak be, akkor újra és újra szólni kell, és nyomás alá helyezni az érintetteket a nyilvánosság segítségével” – mutat rá Majtényi László.
Azt is a leköszönt ombudsman szemére szokták vetni, hogy nagyon kevés alkalommal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az idén csak kétszer, ráadásul mindkét alkalommal olyan ügyben, amivel a kormánynak tett szívességet. „Székely minősíthetetlen módon szolgálta ki a NER-t” – véli Majtényi ezek alapján. Az egyik esetben az Országos Bírói Hivatal (OBH) elnöke, Handó Tünde és az Országos Bírói Tanács (OBT) közötti konfliktusba avatkozott be, noha ez egyáltalán nem következik az ombudsmani megbízatásából. Az OBT megválasztott 28 tagjából 17 lemondott, Handó Tünde pedig a lecsökkent létszámra hivatkozva törvénysértőnek nyilvánította az őt felügyelő OBT működését. Más értelmezés szerint azonban ettől még nem vált határozatképtelenné a bírói szerv. A jogértelmezési kérdést eldöntendő Székely az Alkotmánybírósához fordult. Kádár szerint ugyan formailag az ombudsman bármilyen kérdésben kérhet értelmezést, csakhogy a polgárok alkotmányos jogai felett kell őrködnie, és olyan esetben kellene az Alkotmányíróságot kérdeznie, amikor az alkotmányértelmezés valamely egyéni alapjog érvényesülésére vonatkozna. Az absztrakt alkotmánybírósági normakontroll kérésének joga egyébként 2012 óta felértékelődött, ugyanis 2012 előtt bárki élhetett e lehetőséggel (actio popularis). Az Orbán-kormány azonban e lehetőséget eltörölte, immár csak a kormánynak, a törvényhozás legalább egynegyedének és az ombudsmannak van erre módja.
Beszédes adat, hogy Székely László hatévi regnálása alatt kevesebbszer fordult az Alkotmánybírósághoz, mint elődje, Szabó Máté az utolsó két évében – évente. A Helsinki Bizottság számításai szerint Szabó 2012-ben 24, 2013-ban (ebben a számára már nem teljes évben) 13 alkalommal élt e jogával. Székely ezzel szemben 2014 és 2018 között hatszor, 2019-ben pedig kétszer tette ugyanezt. Több forrásból is úgy értesültünk, hogy Szabó Máté azután lett ilyen aktív annak idején, hogy megtudta, nem jelölik újra.
Jó döntések
„Az egyenlőségprojekt témáinál inkább pozitív tapasztalataink voltak, de a politikai szabadságjogi projektünk során egészen más, passzív ombudsmant ismerhettünk meg” – mondja a Narancsnak Jovánovics Eszter. A TASZ hatására indított vizsgálatok közül fontos volt például a korábbi miskolci diszkriminatív razziákról és az ahhoz kapcsolódó egyéb jogsértő önkormányzati intézkedésekről készült ombudsmani jelentés, amely alapján a TASZ indított és nyert is közérdekű pert az önkormányzattal szemben (lásd: Kegyetlen emberek, Magyar Narancs, 2019. július 11.). De hasonlóan jó ajánlások születtek abban a kérdésben, hogy még mindig szegénység miatt emelnek ki sok gyermeket a családjából; továbbá Székely László több gyermekotthonban indított részletes vizsgálatot és tárt fel jogsértéseket (például intézményen belüli gyermekbántalmazást). A sajtó – lapunk is – több cikkben fontos forrásként támaszkodott Székely e jelentéseire. A Helsinki Bizottság jó döntésként említi, amikor Székely két évvel ezelőtt megtámadta azt a rendeletet, amelyik betiltotta Ásotthalmon a muszlim vallásra utaló külsőségeket és a homoszexualitás nyilvános kifejezésre juttatását.
„Az egész ombudsmani hivatal meglévő erényének azt tartom, hogy viszonylag sokan maradtak abból a garnitúrából, amely igazi jogvédelmet csinált” – mondja Majtényi, aki szerint 1995-ben, amikor elindult a hivatal, olyan szakmailag felkészült jogászok érkeztek az intézménybe, akiket a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettség motivált. „Ezek a kollégák később a gyengébben teljesítő ombudsmanok alatt is ott dolgoztak, ezért alapvetően azt gondolom, hogy emiatt is születhettek jó ajánlások és vizsgálatok.”
Az utód, Kozma Ákos korábban a Független Rendészeti Panasztestület elnökhelyettese volt. „Biztos vagyok benne, hogy nagy rajta a nyomás, hiszen egy jól felépített és jogilag megalapozott kérés ellenére úgy választották meg, hogy személyéről nem konzultált senkivel az államfő. Ugyanakkor azt gondolom, bebizonyíthatja: alaptalanok azok a félelmek, amelyek a megválasztása kapcsán felmerültek” – mondja Kádár. Majtényi László úgy véli, kapásból tudna mondani 15 olyan jelöltet, akik kiváló ombudsmanok lehetnének. „Csak éppen politikailag mindegyik elfogadhatatlan ebben a rendszerben, mivel független emberekről van szó. Mindenesetre Kozma Ákos talán rákap majd az autonómia ízére, és egy radikális jogvédő ombudsman lesz. De nem vagyok optimista.”
