Szoborátalakítással és emléktábla-elhelyezéssel hívta fel a lakásszegénységre a figyelmet A Város Mindenkié (AVM) csoport a hétvégén Budapesten, a VIII. kerületi Kálvária téren. Március 1-jétől ugyanis több szempontból még nehezebb és bizonytalanabb helyzetbe kerülnek a szegénységben élők: vége a kilakoltatási moratóriumnak, és a segélyezési rendszer is teljesen átalakul. Éppen ezért a lakhatási válságnak állított emléket az AVM: a téren található 3 guggoló kislány szobrát alakították át úgy, hogy az alakok kezébe piros házat helyeztek. De a sajátos szoborhekk mellett fórumot is tartott a csoport, amely során a rászorulók kilakoltatásáról, gyermekelvételről, üres lakásokról, szociális bérlakásokról, illetve a segélyezési rendszer változásairól beszélgethettek az aktivistákkal.
Kilakoltatás: indul!
| ||
Évente ugyanis sok száz – csak önkormányzati lakásból körülbelül 600 – embert lakoltatnak ki rezsi- és lakbérhátralék miatt. Eközben körülbelül 2,5 millió olyan állampolgár él az országban, akinek lakbér-, rezsi- vagy lakáshitel-tartozása van. A lakbér- és rezsihátralékkal sújtott családoknak nap mint nap arról kell dönteniük, hogy esznek, fűtenek vagy lakbért fizetnek, így rendkívül alacsony jövedelmük miatt folyamatosan a hajléktalanság veszélyének vannak kitéve – tájékoztatott az AVM.
A leghidegebb téli hónapokban, december 1-jétől február 28-ig senkit sem lehet kilakoltatni – a mai naptól viszont újra végrehajtástól retteghetnek a befizetési hátralékot görgető családok.
Az AVM szerint a segélyezési rendszert érintő, március elsejétől életbe lépő változások növelhetik a szegény családok eladósodásának kockázatát, mivel olyan támogatások normatív állami finanszírozását szüntették meg, amelyek a nagyon kevés pénzből gazdálkodó családok számára jelentettek rendkívül fontos segítséget. A lakásszegénységben élőket a lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás megszűnése érinti a leginkább, amelyek biztosítására ezentúl a helyi önkormányzatoknak lesz lehetőségük, az úgynevezett települési támogatások körén belül. Ám a támogatás feltételeivel, jogosultsági körével és mértékével kapcsolatban semmilyen törvényi szabályozás, így garancia sincs, mert ez teljes mértékben az önkormányzatok hatáskörévé vált. A segélyezési rendszer átalakítása – a járásokhoz helyezett támogatási formák – pedig úgy tűnik, csak még inkább növelni fogja a területi különbségeket, a szegénységben élőket pedig továbbra is – bár már csak részben, de – kiszolgáltatja a helyi döntéshozóknak.
Segély helyett támogatás
| ||
Március elsejével új fejezet kezdődik a szociális szférában: nemcsak lejár a téli kilakoltatási moratórium, hanem életbe lép a segélyezési rendszert érintő valamennyi változás is. Több segélyezési forma megszűnik, átalakul, új elnevezést kap, vagy épp máshonnan lehet majd igényelni, mint eddig.
Nyelvhasználati apróság csupán, de megfigyelhető, hogy az Emmi indexre tett szavai a szegény emberek – pontosabban a rászorulók – anyagi segítségnyújtását is érinti: az általános segélyezésnek nevezett pénzbeli segítségből támogatás lett, gyakorlatilag kiirtották a segély szót a közszférából.
A legfontosabb változás az, hogy a járási – úgynevezett jövedelemkompenzáló – támogatásokat ezentúl közvetlen állami költségvetési forrásból fizetik majd ki az arra jogosultaknak, ami egyben azt is jelenti, hogy ezeknek a támogatásoknak a megállapításába az önkormányzatoknak innentől kezdve nem lesz beleszólása, vagyis a jövőben egyetlen település sem kötheti speciális feltételekhez – mondjuk közmunkához vagy a zsarolás egyéb módjaihoz – azok kifizetését, mert az már a járási hivatalok hatáskörébe tartozik.
A járási hivatalok által nyújtott támogatási kör része a foglalkoztatást helyettesítő támogatás, amely a korábbi szociális segélyt váltja fel, és azoknak jár, akik nem tudnak részt venni a közfoglalkoztatásban.
Járási támogatás lesz március 1-jétől a rendszeres szociális segély helyébe lépő 46 600 forintos egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatás, az időskorúak 22 800 és 37 500 forint közötti járadéka, a 29 500 forintnyi alap-, a 44 250 forintos emelt összegű, valamint az 53 100 forint összegű kiemelt ápolási díj és a havonta legfeljebb 12 000 forintot jelentő alanyi közgyógyellátás.
A jogosultságot a támogatásokhoz országosan – egységes elvek alapján – a járási hatóságok állapítják meg. Ezen kívül valamennyi korábbi önkormányzati támogatási és segélyezési forma (lakásfenntartási támogatás, adósságkezelési támogatás, méltányossági ápolási díj, méltányossági közgyógyellátás, helyi segély) március 1-jével megszűnik, és egységes elnevezést kap: innentől települési támogatás a neve. Ennek a – kiadáskompenzáló – támogatásnak a keretében az önkormányzatok szabadon dönthetnek arról, hogy milyen élethelyzetekre adnak támogatást. Ezt február végéig rendeletben kellett rögzíteniük.
Az önkormányzatoknak a szociális törvényben ugyanakkor azt is előírták, hogy a helyi rendeletekben kötelességük – átmeneti veszélyhelyzet esetére – krízissegély lehetőségét biztosítani, rendkívüli települési támogatás elnevezéssel. A települési támogatásokhoz a legtöbb, mintegy 3 ezer településen az állam biztosít forrást – így az önkormányzatok nem hivatkozhatnak a segélyezés okán pénzhiányra –, viszont a legtöbb helyi adóbevételt beszedő 261 településnek – köztük az összes budapesti kerületnek – ezzel ellentétben saját forrásból kell megoldania a segélyezést, de más, kevésbé biztos jövedelmű önkormányzatoknak is – az adóbevételük nagyságának függvényében – részt kell vállalniuk az egykor segélyezésnek nevezett támogatásból.
A támogatásokra jogosult érintettek a települési támogatási formákról a helyi önkormányzati hivatalokban – Budapesten a kerületeknél –, a járási támogatásokról pedig a járási ügyfélszolgálatokon érdeklődhetnek.
Segély a hajléktalanoknak? Ugyan már!
| ||
A budapesti hajléktalan embereket sem kerülte el a változás. Még azt a kicsit is elvette tőlük a Fővárosi Közgyűlés átalakítás címen, ami eddig járt nekik. A héten ugyanis megszavazták a budapesti hajlék nélküli emberek segélyezési rendszerének átalakítását, s ennek következtében megszűnik az a két segélyforma, amely számukra eddig a legfontosabb volt: a hajléktalan emberek lakhatáshoz jutását támogató önkormányzati segély és a rendszeres ellátást kérelmezők önkormányzati segélye.
Ez utóbbi igen sokakat érint, mert azt az időszakot segíti átvészelni az otthontalan emberek számára, amikor már beadták a kérelmüket valamilyen állami ellátásra – mondjuk nyugdíjra –, de a pénzt még nem kezdték meg folyósítani. Ennek az összege – kapaszkodjanak meg! – havi 11 400 forint, és addig jár, amíg meg nem érkezik az első alanyi jogon járó juttatás, de legfeljebb tíz hónapig. Ezen a címen 1728 esetben összesen 19 millió 658 ezer forintot fizetett ki tavaly a főváros. Nyilván ez az az összeg, ami nem oszt, nem szoroz a büdzsében. Akiktől ezeket a segélyeket elveszik, azokon persze nem segít, hogy ezentúl van például temetési vagy várandós nőknek járó segély, bár azt csak halkan jegyezzük meg, hogy a temetési támogatás – amelynek összege a Budapesti Temetkezési Intézet adatai szerinti a legolcsóbb temetés költségének 20 százaléka – olyan alacsony, hogy elképzelhetetlen, hogy bármely hajléktalan ember ennek segítségével ki tudja fizetni a felmerülő költségeket.
A kétféle régi segély megszüntetésével foglalkozó előterjesztés egyébként arra hivatkozott, hogy lényegében törvény kötelezi az önkormányzatokat arra, hogy ezeket pótolja – de ez a törvény általunk folytatott értelmezése szerint egyáltalán nem garantált.
A kétféle segély megszüntetése miatt egyébként egyetlen képviselő sem emelt kifogást.
