Javaslat az átvilágítás kiterjesztésére: Lusztrálni csak pontosan

szerző
Vultur Csaba
publikálva
2000/8. (02. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Csúcs László kiterjesztené az átvilágítási törvény hatályát: a kisgazda képviselő szerint a bíró vagy pártvezető mellett meghatározó közvélemény-formáló politikai tényező az újságíró is. Az egyébként feles törvényjavaslat bírálói kétlik, hogy elfogadható az átvilágítás kiterjesztése a magánszférára, azaz a nem közhatalmi funkciókat ellátó személyekre.

Csúcs László kiterjesztené az átvilágítási törvény hatályát: a kisgazda képviselő szerint a bíró vagy pártvezető mellett meghatározó közvélemény-formáló politikai tényező az újságíró is. Az egyébként feles törvényjavaslat bírálói kétlik, hogy elfogadható az átvilágítás kiterjesztése a magánszférára, azaz a nem közhatalmi funkciókat ellátó személyekre.

Annak ellenére, hogy korábban sem a Fidesz, sem az MDF nem zárkózott el a törvénymódosító indítvány támogatásától, Csúcs javaslatát a kormánypártok 1999 februárjában arra hivatkozva napolták el, hogy előbb megvárják az Alkotmánybíróság (AB) ügynöktörvénnyel kapcsolatos döntését. Az AB tavaly július eleji határozata szerint a jelenlegi formában folytatódhat az átvilágítás, az ellenőrzöttek körének meghatározása pedig az Országgyűlés feladata.

Csúcs László javaslata

szerint a jövőben nemcsak a közhatalmi jogosítványokkal rendelkező személyek tartoznának az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek körébe, hanem az újságírók (szerkesztőtől felfelé), valamint a bírák, ügyészek és a pártok országos és megyei vezetői is, ha 1972. február 14. előtt születtek. A dátumot nem Csúcs találta ki, hanem a hatályos törvényben szerepel; az 1972-ben születettek 1990-ben lettek nagykorúak, tehát: (már) beszervezhetők. Az egyébként idén júniusban lejáró átvilágítási törvény hatályát négy évvel hosszabbítanák meg, 2004. július 30-ig: részben az adott feladatok, részben pedig amiatt, hogy még a következő parlamenti választások után megválasztott és kinevezett tisztségviselők is beleessenek az átvilágítandók körébe.

A javaslat (nem kormánypárti) bírálói ugyanakkor felvetik: az átvilágítandók körének kiegészítése legalábbis furcsa, a bírákon és ügyészeken kívül ugyanis a többi leendő érintett - bár valóban formálhatja a közvéleményt - nem közhatalmi funkciót ellátó személy.

Csúcs szerint azonban ez nem probléma; arról nem is beszélve, mondta lapunknak, hogy a sajtót a negyedik hatalmi ágnak szokták nevezni. Egyszerűen arról van szó, hogy az előző törvényből kimaradt ennek és a harmadik (bírói) hatalmi ágnak az ellenőrzése, ezt pótolná javaslata. Hogy mit tekintünk a politikai közélet formálásának, azt a törvény egy értelmező rendelkezése ki fogja mondani, mondta Csúcs, és innen nézve teljesen mindegy, hogy az adott médiaszereplő közszolgálati vagy magán. Sőt még az sem fontos, hogy Magyarország legnagyobb vagy legkisebb példányszámú lapjáról van-e szó: ha kulturális-gazdasági-társadalmi kérdésekkel úgy foglalkozik, hogy közéleti lapként van bejegyezve, akkor munkatársaira vonatkozna az átvilágítási kötelezettség.

A javaslat nem feledkezik meg az internetről sem: a képviselő definíciója szerint azok a csak

a neten működő újságok is

beletartoznának a körbe, amelyek hatósági nyilvántartásban szereplő, országos elérhetőséget biztosító, bejegyzett lapok. A törvény beterjesztője szerint ma négy ilyen van: az Origo, az Internetto, az Index és a Magyar Netlap. (Hogy az országos elérhetőséget biztosító kifejezést az internet világában miként kell értelmezni, nem tudjuk.)

A javaslatot támogatja, ám néhány pontján bírálja is a koalíciós partner MDF. (A Fidesz parlamenti frakciójának sajtóirodáján a MaNcs azt a tájékoztatást kapta, hogy egyelőre egyeztetnek a kormánypártok. Sajtóinformációk szerint azonban a párt támogatja a javaslatot.) Horváth Balázs képviselő a MaNcsnak kijelentette: az előző átvilágítási törvény nem gyakorolt megfelelő hatást a társadalomra. Pártja azt várta az eredeti törvény meghozatalakor, 1994-ben, hogy a politikai közélet perifériájára szorítja azokat az embereket, akikről az átvilágítás során kiderül érintettségük. A mostani törvénymódosító javaslat ezt a helyzetet már nem tudja megoldani ugyan, tette hozzá, de a javaslatot "néhány módosító indítványuk elfogadtatása után" meg fogják szavazni.

A törvény esetleges elfogadása Csúcs László számításai szerint mintegy nyolcezer embert érintene, és miután pozíciókról van szó, ez a szám nem változna a kinevezések, kirúgások miatt. ´ket a jelenlegi öt fő helyett három tanácsban kilenc átvilágítóbíró vizsgálná.

Kutrucz Katalin, az átvilágítóbírákat kiszolgáló Történeti Hivatal (TH) elnökhelyettese a MaNcsnak azt mondta: a TH az Országgyűlés alá rendelt szervezet, ha a parlament elfogadja a javaslatot, a hivatal végrehajtja, bár elképzelhető, hogy pluszforrásokat kell igényelniük létszámbővítésre. Manapság is hónapokat kell várakozni az aktákra, arról nem is szólva, hogy a TH-nak magának is kellene publikálnia és tényfeltáró munkát végeznie, de erre alig van kapacitása az idén mintegy 400 millió forintos költségvetésből működő szervezetnek.

Wisinger István, a több mint hatezer tagot számláló Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnöke szerint tíz évvel a rendszerváltozás után már nem lehet igazi eredményt elérni, bár ha a parlament elfogadja ezt a törvényjavaslatot, akkor az természetesen minden magyar állampolgárra kötelező. Wisinger szerint sajátosan értelmezi a közvélemény befolyásolásának fogalmát az, aki szerint az újságírók rendelkeznek közvélemény-formáló erővel, de például a papok vagy akár a pedagógusok nem. Ez persze nem jelenti azt, hogy a MÚOSZ az átvilágítandók körét tovább bővítené. Wisinger újságíróként hozzátette: szerinte a javaslat benyújtóit frusztrálhatja valami; az bizonyos, hogy a most módosítandó törvény végrehajtásával a megfélemlítő légkört fenn lehet tartani.

Halmai Gábor alkotmányjogász szerint ugyan árt a sajtószabadságnak, ha az újságírók - például a múltjukkal - zsarolhatók; a kérdés azonban az, hogy a nem közszolgálati médiumoknál dolgozó újságírók zsarolhatóságának kiküszöbölése érdekében

elfogadható-e

az átvilágítás kiterjesztése a magánszférára és ezzel a személyes adatok jelentős korlátozása. Halmai az AB egyik 1994-es döntésére emlékeztetve elmondta: bár nemcsak a közhatalmat gyakorolók, hanem azok is beleeshetnek az átvilágítandók körébe, akik a közvéleményt meghatározó módon befolyásolni képesek, továbbra is aggályosnak tartja, hogy nem érvényesül az egyenlőség követelménye. Ha az a szempont, hogy ki az, aki befolyásol, akkor sokkal többeket bele lehet venni a körbe: befolyásol a pártvezető, az egyházi vezető, a szakszervezeti vezető, a színész, a humorista - vagy akár ő maga is, azzal, hogy nyilatkozik most a MaNcsnak, tette hozzá. Halmai az alkotmányosság diszkriminációmentes elvével ellenkezőnek tartja, ahogy Csúcs érvel, hogy például a magas költségekre vagy a hosszú időre hivatkozva nem lehet minden potenciális befolyásolót átvilágítani.

Részben hasonló dilemmáit fogalmazta meg Hack Péter (SZDSZ) képviselő is. Hozzátette: álszent és képmutató az a beállítás, hogy az egykori III-as főcsoportfőnökségen belül csak a III-as osztály végzett elnyomó tevékenységet, míg a I-es vagy a II-es nem. Hack szerint egyébként a törvény végrehajtása nem értelmezhető ügyészek és bírák esetében; azt, hogy egy ügyész vagy bíró munkaviszonya mikor szűnik meg, csak a rájuk vonatkozó törvény mondhatja ki. Ehhez az ügyészségi-bírósági törvényt kellene módosítani, az viszont kétharmados - emlékeztetett Hack.

Áthidaló megoldásnak szóba jöhetne esetleg az önátvilágítás is: aki akarja, kérhetne egy papírt arról, hogy nem volt ügynök. (Jelenleg csak olyan dossziéhoz lehet hozzájutni, amelyben arra vonatkozó adatok vannak - nevek nélkül -, hogy egy adott személyt megfigyeltek-e vagy sem.) Csúcs szerint az ötlet nem jó, mert ha állampolgárok százezrei rohannának a papírért, az megbénítaná a hivatal munkáját. Halmai is aggályosnak tartaná, ha bevezetnék ezt a gyakorlatot, ám nem azért, amiért Csúcs: szerinte előfordulhat, hogy egy ilyen lehetőség törvénybe iktatása után sokan azt követelnék munkavállalóiktól, hogy - az erkölcsi bizonyítvány mintájára - egy "negatív ügynökpapírt" vigyenek a felvételi beszélgetésre.

Vultur Csaba

szerző
Vultur Csaba
publikálva
2000/8. (02. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra