„A 2010-es kormányváltás után joggal gondolták a szellem emberei, hogy erősebb fénykörbe kerülnek” – nyilatkozta a Heti Válasznak a legmagasabb állami kitüntetés, a Magyar Érdemrend nagykeresztjének átvétele után, augusztusban Jókai Anna. „Úgy gondolom, hogy szólhatok, mert abban a bizonyos nyolc kínos esztendőben minden erőmet sorompóba állítottam, hogy tisztultabb és jobb világ jöjjön létre” – tette hozzá. És reményei valóra váltak – legalábbis ő maga nem kényszerül nélkülözni a rivaldafényt.
Névsorolvasás
Akárhogy kutatunk irodalmi emlékezetünkben, hiába pörgetjük a fejünkben az írók és az aktuális hatalom összeborulásának legszebb példáit a magyar 20. század kultúraszerető autokrata rendszereiből, nem jut eszünkbe Jókai Anna ünnepléséhez fogható. Szép hagyománya a magyar politikának, hogy minden rezsim kiállítja a maga művészeti kirakatfiguráit – de ilyen csinnadrattát még Váci Mihály is hiába várt volna Kádáréktól. Születésnapja alkalmából az Éghajlat Kiadó jelentetett meg bársonykötéses antológiát, amelyben a kormány és a kormánypártok szinte teljes felső vezetése felvonul, sokan családostul. A szeretet túlcsordulása – Annáról Annának című gyűjteménybe írást küldött Orbán Viktor és Lévai Anikó, Semjén Zsolt, Kósa Lajos, Hende Csaba, Harrach Péter. Továbbá 8 püspök, a gazdasági élet vezető szereplői (Demján és Csányi) és a Fidesz szellemi holdudvara Pozsgay Imrétől Pozsgai Zsoltig. A több mint kétszáz szerzőt felsorakoztató kötet megjelenését támogatta az NKA, a fővárosi önkormányzat, az Emmi és az OTP.
Igazán nem kellett volna, fiatalemberek!
Fotó: Kovács Attila/MTI
Meg se próbáljuk előszámlálni Budapest Nagyasszonyának (ez Tarlós István írásának címe) megannyi ünnepélyes köszöntését, csak néhány példa. A II. kerület rendezvényén többek között Láng Zsolt polgármester és Varga Mihály tárca nélküli miniszter, a Petőfi Irodalmi Múzeumban E. Csorba Csilla igazgató mellett Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Csomós Miklós főpolgármester-helyettes, Fekete György, az írónőt tagjai között tudó Magyar Művészeti Akadémia elnöke, L. Simon László kultúráért felelős államtitkár, Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője, Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester és Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke méltatta munkásságát. A Keresztény Kulturális Akadémia által szervezett születésnapi összejövetelen Tarlós István és Hoffmann Rózsa beszélt, utóbbi Balog Zoltán üdvözletét is hozta. Balog a legszorgalmasabb köszöntgető, hiszen a kötetbeli írását hozzászámolva ily módon negyedszerre is kiöntötte lelkét az írónő lába elé a Gellért Hotelben, ahol a biztonság kedvéért meg is áldotta a Nagyasszonyt.
Csak magyar, csupa jót
Ezen a rendezvényen mi is ott voltunk szombat délelőtt, a csurig telt szalonban. A lényeget Kudlik Júlia ceremóniamester foglalta össze a legszebben: itt „csupa magyar ember egy magyar emberről csupa jót mond”. Jellemző, hogy bár a pályatársak hosszú sora rótta le tiszteletét (Huszti Pétertől Piros Ildikón és Turczi Istvánon át Venczel Veráig), a meghívó csak Tarlós István, Balog Zoltán és Vizi E. Szilveszter nevével csalogatta a tisztelőket.
A jelen lévő notabilitások közül három kiváló irodalomértőt szólítottunk le, és azt az egyszerű, mégis szívhez szóló kérdést tettük fel nekik, melyik a kedvenc könyvük Jókai Annától. Mikola István volt egészségügyi miniszter a Godot megjött mellett az Ima Magyarországért című verset emelte ki, és hozzátette, hogy kedvenc írói még Hemingway és Fekete István, tőlük mindent olvasott. Mikor Schmitt Pálhoz fordultunk, felesége először hevesen ellenkezett, a „család” és a „pályaudvar” szavakat ismételgette ingerülten, de a volt köztársasági elnök az elkésést is kockáztatva válaszolt. „Talán a Ne féljetek, ami elsősorban megfogott. Nagyon szeretem, és magam is nagyon sokat idéztem az Ima Magyarországért sorait, amely nem egy könyv, hanem egy gyönyörű költemény. Jókai Annával személyes kapcsolatban vagyok, nemcsak mint köztársasági elnök, hanem mint hívő ember, mint művészetszerető ember. Nagyon sokat találkoztunk az életem során, hiszen én is elmúltam már 70 éves, volt rá bőven alkalmam. Nagy tisztelője és – remélem, mondhatom – barátja vagyok.”
Pozsgay Imre szíve és Jézus Krisztus
Pozsgay Imre – az ő korábbi tisztségeinek felsorolásától eltekintenénk – zavarba ejtőnek nevezte a kérdést, mert bár az írónő majd minden könyvét olvasta, de éppen egyiknek a címe sem jutott eszébe. Pedig több dedikált példánnyal is büszkélkedhet. Amikor segítségképpen a Ne féljetek címét említettük, lelkesen közölte, hogy igen, az volt rá a legnagyobb hatással, talán. „A lényeg az, hogy Annával a Nemzeti Konzultáció során találkoztam először, aztán a Makovecz-féle akadémián. Én azzal köszöntöttem őt, hogy a szívemet hoztam neked, Anna, itt van, kiteszem. De a lényeg az ünnep, nem az én szavam.”
Egyetértünk, mégis idéznénk az ünnepi kiadvány zárlatát, Csongrádi Kata „színésznő, musical-énekesnő, író” költeményének elejét. Ez a két versszak – amely mintegy Jézus Krisztus mellé helyezi a „drága Annát” – plasztikusan ábrázolja mind a rendezvény, mind a kötet, mind a fideszes kultúrpolitika általános hangulatát.
Köszöntelek, drága Anna!
Szálljon hozzád szép hozsanna!
Köszönjük, hogy megszülettél,
Lelkünk tanítója lettél!
Eljöttél hát – Mennyből az ember!
Szenvedéssel, szerelemmel
Szépet adni, jót akarni,
Mindhalálig nem feladni!
