Létszámháború

Nem egyforma mértékben, de az összes érintett politikai erő a maga céljaira próbálja kihasználni a Fészekrakó-program által Miskolcra szabadított súlyos problémát. A roma szervezetek egy része sem kivétel - pedig a lassan kibontakozó választási kampány helyben döntően róluk szól majd.

Hónapok óta intenzív médiahadjárat folyik Miskolcon. "Összefogtak a fészekrakók ellen" - ezzel a vezető hírrel találkozhattunk ez év júliusában, és a riport felvezetése egyértelművé tette, hogy kik fogtak össze kik ellen: "A hatóságokkal és az önkormányzati képviselőkkel együttműködve sikerült kiköltöztetniük három, a társadalmi együttélés szabályait be nem tartó családot - köztük két fészekrakót - egy Árpád utcai társasház lakóinak. A lelakott ingatlanok miatt azonban az egész házat fertőtleníteni kell." A helyi kontextusban a "fészekrakó" jelentése a problémás életvitelű, gyakran kisebb-nagyobb bűnügyekkel is megvádolt, az elmúlt években valamelyik környező településről Miskolcra költözött nagy létszámú roma család. (A lakáshoz jutás könnyítését célzó Fészekrakó programról és annak miskolci "változatáról" lásd keretes anyagunkat.)

Belmagyar gondok

A hírt nem egy rasszista portál hozta, és az emlegetett önkormányzat sem a Jobbik irányítása alatt áll, hanem a helyi Miskolci Napló (illetve internetes változata, a minap.hu), és a cikkben emlegetett hatóságok zömmel a fideszes városvezetés által irányított szervezetek. Kriza Ákos polgármester sajtótájékoztatói azt is világossá tették, hogy a város miképp akarja megoldani a deviáns családok problémáját. "A közterület-felügyeleti és rendészeti osztály, az egészségügyi és szociális osztály, a gyámügyi osztály, a hatósági és ügyfélszolgálati osztály, az ÉMÁSZ, a rendőrség és polgárőrség munkatársai közreműködésével részletes és átfogó ellenőrzést hajtottak végre október 11-én a Szilvás u. 2. szám, Szilvás u. 19. szám, Áfonyás u. 5. és 6. szám és a Szentgyörgy u. 13. szám alatti épületekben" - tudósított például a minap.hu néhány nappal a tüntetések előtt. A tudósítások illusztrációjaként nemegyszer a cigányellenes sztereotípiákat erősítő ábrázolással él a portál: lepusztult környezetben, kisebb-nagyobb csoportokban az utcán őgyelgő romákat látunk, máskor fémhulladékkal megpakolt kiskocsi előtt igazoltatott párt vagy éppen a rendőröknek a karján kisbabával ajtót nyitó cigány fiatalasszonyt - a képek azt mutatják, amit kimondani az önkormányzati portál (még) nem mer. Ilyen jellegű gátlásai viszont nincsenek a probléma napirenden tartásáért harcoló Jobbiknak, hiszen - mint mondják - cigánybűnözés-hullám borítja el a várost, a megyét, és lassan az egész országot. Ezért is kellett lépni: "A Magyar Élet Menetét a lakosság kérésére rendezzük az avasi lakótelepen, ezzel teszünk eleget a számtalan lakossági megkeresésnek" - harangozta be Egyed Zsolt országgyűlési képviselő az október 17-ére meghirdetett nyíltan rasszista demonstrációt. A Magyar Élet Menete elnevezés, ha van egyáltalán valami értelme, vélhetőleg az Élet Menete rendezvény szellemesnek szánt kontroverziája akar lenni - a fideszes propagandához hasonlóan sugallva, de ki nem mondva az alapállítást, amit csak a Jobbiknál is obskúrusabb szervezetek mernek nyíltan kimondani: hogy ti. a zsidók hozták ránk a cigányokat.

Magyarok

Fotó: Németh Dániel

Sokakban felmerült, hogy a hónapok óta tartó, alig burkoltan cigányellenes önkormányzati sajtókampány talán épp az október 17-i demonstrációnak készítette elő a talajt, de ez a hipotézis nem igazolható. Inkább az látszik, hogy a polgármester és tanácsadói rosszul mérték fel az általuk keltett pánik hatását - az utolsó pillanatban próbáltak is volna visszalépni az addigi válságkommunikációból. Három nappal a bejelentett tüntetések előtt a minap.hu-n Lépések a biztonságos Miskolc megteremtéséért címmel közölt polgármesteri interjúból például azt tudhattuk meg, hogy "egyre jobb eredményeket ér el Miskolc a közbiztonság területén, köszönhetően az erre irányuló erőfeszítéseknek". A címlapsztorit kísérő fotón Kriza Ákos valami nagy jelentőségű dokumentumot ír alá egy tekintélyes egyenruhás férfiúval. A tüntetések előtti napokban a városháza hol ijesztgetett, hol ignorálni próbálta a problémát, felváltva arról beszélt, hogy a várost politikai játszótérnek tekintik a jobb- és baloldali szélsőségesek, de nem engedik csatatérré változtatni Miskolcot. A 17-i demonstrációk látszólag a polgármester stratégiáját igazolták: a nagy összecsapás cigányok és a rasszisták között, amitől sokan féltek, elmaradt, sőt: a tüntetéseken összesen nem volt jelen kétezernél több ember.

Belcigány gondok

Pedig a résztvevők magasra emelték a tétet. Információink szerint a Jobbik szimbolikus helyszínt keresett, ahol nagy győzelmet arathat (az "avasi diadal"), hiszen az egymást követő Matolcsy-csomagok sem voltak képesek érdemben javítani a párt hosszú ideje stagnáló népszerűségén. Ráadásul az elmúlt hónapok rendezvényei közül egy sem sikerült olyan átütőre, hogy feledtetni tudta volna a két (volt) borsodi jobbikos képviselő, Szegedi Csanád és Endrésik Zsolt közti belharc kínos emlékét, a megyei Jobbik látványos szakadását - ezért is lett éppen Miskolc a kiválasztott helyszín. Az eredmény minden várakozást alulmúlt: a sok újat mondani nem tudó szónoklatokat (magyar gyerekek sétáljanak a magyar főutcán, legyen gettó, bentlakásos iskola, internálás, kijárási tilalom, csendőrség és rendet teszünk, szebb jövőt!) elég lagymatagon fogadta a zömmel máshonnét érkező, legfeljebb 1500 főnyi közönség. Úgy látszik, a kemény mag kivételével a gyűlöletrendezvényre turnézó törzsközönségnek is kevés már az, amit a konkrét cél nélküli masírozások nyújtani tudnak: a mostani rendezvény atmoszférája egészen konszolidált volt a korábbi, kistelepüléseken megtartott összejövetelekhez képest, amelyeken valóban izzott a levegő a gyűlölettől. Ezt persze előre nem lehetett látni - vélhetőleg még a titkosszolgálati információkkal rendelkező rendőri vezetők sem tudták, mert a rendőri készültség aránytalannak tűnt a résztvevők létszámához képest.

Magyarok

Fotó: Németh Dániel

A miskolci cigány kisebbségi önkormányzat (ckö) tagjai - Váradi Gábor elnök és Tamás Attila aktivista - sem tudhatták, mire kell készülni, de úgy gondolták, nem nézik tétlenül, hogy ezúttal Miskolcra vonul a szélsőjobb. A tét itt sem volt kisebb, mint a másik oldalon, hiszen először fordult elő, hogy egy jelentős létszámú roma közösség választott vezetői nyíltan fellépjenek a Jobbikkal és paramilitáris segédcsapataival szemben, sőt erre hívják fel a sajátjaikat is. "Legnagyobb megmozdulására készül a hazai cigányság Miskolcon - nyilatkozta Horváth Aladár a tüntetés előtt öt nappal tartott sajtótájékoztatón. - Ezekkel szemben erőt kell mutatnia a cigányságnak, vissza kell szorítani az újfasisztákat." Ezzel jelentős kockázata is lett a roma tüntetésnek, hiszen ha nem mutat erőt, annak az lehet az üzenete, hogy a magyar cigányság nem képes szervezetten megvédeni magát, védelmet legfeljebb az államtól várhat. Egy sikertelen tüntetés nemcsak a Jobbik sikerét jelentette volna, de igazolta és legitimálta volna az országos roma önkormányzat vezetőit, valamint Farkas Félix megyei vezetőt. Az első hazai roma önvédelmi demonstrációhoz az országos szervezet az alábbi közleménnyel járult hozzá: "Az Országos Roma Önkormányzat és a Lungo Drom nem kíván önjelölt vezetőkkel és leszerepelt politikusokkal vonulni, ezért nem vesz részt a szerdai miskolci cigány tömegtüntetésen, fontosabbnak tartja, hogy a romák minél nagyobb számban október 23-án, a budapesti kormánypárti békemeneten vonuljanak fel."

Megszólalt a másik roma oldal is: Szami Radics Béla, közismert radikális roma közéleti személyiség a Facebookon keveredett nyílt konfliktusba Váradiékkal, amiért azok nem akarnak közvetlenül konfrontálódni a tüntető szélsőjobboldaliakkal. Szerinte a gyengeség jele, hogy nem a jobbikosokkal egy időben és egy helyszínen tiltakoznak a romák, ezért egy ilyen rendezvény eleve bukásra van ítélve.

"Hányan leszünk holnap?" - erre gondolt mindenki október 16-án este a városi ckö-irodában, de a kérdést így nem tette föl senki, csak az idegesség volt szinte tapintható. "Gabi, ha csak kétszázan lesznek, neked akkor is méltóságot kell tudni adni!" - közelít egy jó tanáccsal valaki a kulcskérdéshez, majd felcihelődik a szervezők egy része, hogy újból bejárják a helyszínt. A Szinva-terasznál hangzanak majd el a szónoklatok; ha csak ötszázan lesznek is, nagyjából be tudják tölteni a teret. "Balhé van az Avason a postánál" - jön egy telefon, Váradi és Tamás kocsiba ül, de odafönt teljes a béke, hangos szóról sem tud senki. Még egy vakriasztás, aztán mindenki nyugovóra tér.

Opre, Roma!

A tüntetés napja rossz hírekkel kezdődik a cigányoknak: tucatnyi településről jelentik a helyi vezetők, hogy nem tudnak jönni. "Megtiltotta nekik Félix" - adja meg a magyarázatot az egyik szervező. Lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem, az biztos, hogy a megyei ckö-elnök - teljes összhangban a központi akarattal, és egyben a saját politikai helyzetével - az állam feladatának tekinti a rasszisták elleni fellépést, amit csak megzavarna a romák önszerveződése. Ezért határozottan kikelt a két nappal korábbi megyei önkormányzati ülésen a demonstráció ellen, ami nyilván erősen hatott a tőle közvetett vagy épp közvetlen módon is függő megyei roma vezetőkre. Jön az olaszliszkai elnök is a hírrel, hogy a polgármester nem engedte el a közmunkásokat, és nem jönnek a zsolcaiak sem.

Amikor elindul végre a menet, mindössze néhány tucatnyian vonulnak. "Tudod, mennyire félnek a romák a rendőröktől? - kérdezi az egyik meghatározó roma személyiség, és valóban: többtucatnyi rendőr masírozik együtt a menettel. - A telepen, ahol gyerek voltam, rendszeresen razziáztak a rendőrök. Körbevették az egészet, úgy ment az igazoltatás. Azt a rémületet senki nem felejti el. A náciknak viszont kifejezetten inspiráló, ha látnak egy rohamsisakot." Tény, hogy sokan integetnek és tapsolnak, de a többség nem csatlakozik. Mégis, amikor kiérünk a lakótelepről, már vagy háromszázan lesznek, és ahogy halad a menet a belváros felé, nagy füttyszó és kiabálás közepette újabb és újabb csoportok csatlakoznak. A tömeg végül megtölti a Szinva-terasz nevű kis térséget. (Lásd még: Így maradunk, magyarnarancs.hu.)

A cigány és a magyar himnusz után a szónoklatok következnek, de a hangulat hanyatlik: a beszédekben kevés olyan pont van, ami megfelelne a tömeg indulatának. Az esemény fő szónoka Horváth Aladár, akinek ez az alkalom nyújtja a visszatérés lehetőségét az országos roma politikába. Ő még ma is tekintélynek és nagy népszerűségnek örvend, de kíméletlenül hosszú beszéde alatt tucatjával hagyják el a teret a demonstrálók. Ráadásul a hosszú percekig tartó történeti visszatekintés után olyan kérdéseket fejteget, amelyek láthatóan nem érdeklik a helyi, zömmel fiatal és munkanélküli romákat. Bejelenti, hogy néhány más vezető értelmiségivel hónapok óta valamiféle kisebbségi alapjogi charta létrehozásán fáradoznak, és "közel vagyunk a megállapodáshoz". Rövid szünetet tart, felnéz, senki nem reagál. Valami új kezdeténél vagyunk most jelen, egy új polgárjogi mozgaloménál, és ő hajlandó beállni a sorba, sőt e mozgalom vezetését is vállalná - érkezünk el a beszéd fókuszához. Csakhogy eddigre a transzparensek már a földön vannak, és egyetlenegyszer sem hangzik fel újra a "Munkát, kenyeret!" meg az "Opre, Roma". Udvarias taps közepette távozik a szónoki emelvényről. A délutánt Setét Jenő menti meg, aki rövid, de hatásos beszéddel rázza fel a hallgatóságot - szónoklata után újra harsog az általa koordinált népszámlálási kampány szlogenje: "Itthon vagyunk!"

Csapdából csapdába

2005-ben indította útjára a Gyurcsány-kabinet a Fészekrakó programot, amely az eredményei mellett is mára kezelhetetlen problémákat okozott néhány településen. A konstrukció lényege, hogy a szociálpolitikai kedvezmény felhasználása révén önrész nélkül juthattak lakásvásárlási célú hitelhez fiatal családok, és a hitelt használt lakás vásárlására is fordíthatták. (Lásd: Terhes örökség, Magyar Narancs, 2005. november 17.) A rendszer tálcán kínálta a csalás lehetőségét, hiszen a hitel mértékét a megvásárolni kívánt lakás értéke határozta meg: viszonylag gyorsan kialakult az a hálózat, amely a hitelnyújtási folyamat kritikus pontjain segítette elő a gördülékeny ügymenetet. Noha az emiatti nyomozások több száz lakás esetében derítettek fényt visszaélésekre - például a miskolci nagy Fészekrakó-perben közel háromszáz rendbeli csalásról van szó -, az államot és az OTP-t ért kár értéke nem haladja meg az ötmilliárd forintot, mivel lakásonként egy-két millión osztoztak a szervezők: értékbecslők, önkormányzati tisztviselők, ügyvédek és banki alkalmazottak, és az esetek egy részében a hitel felvevői. A Fészekrakó-perek tehát - szemben a jobbikos propaganda sugalmazásával - elsősorban a fehérgalléros bűnözésről szólnak.

A politikai felelősséget a Fidesz meglehetős sikerrel próbálja a szocialistákra tolni, sugallva, hogy ők szabadították a lerobbant lakótelepekre a problémás életvitelű, sokgyerekes (értsd: roma) családokat, miközben óriási károkat okoztak az államnak. Különös mozzanata ennek a nem túl ízléses játszmának, hogy - a 2010-es kampányt testközelből megélő helyiek szerint - a "fészekrakó" kifejezést mint a beköltözött deviáns cigány család metaforáját Miskolc előző szocialista polgármestere, Káli Sándor is segített meghonosítani.

A Gyurcsány-kormány politikai felelőssége a program katasztrofális következményekkel járó "externális" hatásaiért nem kétséges - ugyanakkor nem árt felidézni, hogy valamit kezdeni kellett az Orbán-kormány hátrahagyta lakáspolitikával. Az orbáni hitelkonstrukció de facto lehetővé tette, hogy megfelelő értékű ingatlannal rendelkezők a családon belüli fiktív cserével akár 40 millió forintnyi kedvező kamatozású hitelhez jussanak, ami után még adókedvezményt is igénybe vehettek. Az állami szerepvállalás a hiteltörlesztésben középtávon is kezelhetetlen mértékű terhet jelentett a költségvetésnek. Ezt a hibás és igazságtalan (mert a jómódúakat preferáló) konstrukciót kellett a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kabinetnek kiváltani politikailag is vállalható megoldással. A Fészekrakó program a maga irracionalitásával együtt is - önrész nélküli, lényegében vállalati jövedelemigazolásra alapozott hitel - a középosztály helyett inkább a szegényebbeket támogató, baloldali karakterű programmal próbált szabadulni az orbáni lakáspolitika csapdájából. Ám ez a konstrukció is számos sebből vérzett, s erre éppen a miskolci Fészekrakó-per a legjobb példa.