Kálmán Olga nagyon ki akarta deríteni, van-e bármi különbség Karácsony és Horváth közt. Kiderült: van.

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2019. január 29.

Belpol

Csak úgy robog ez az előválasztás!

„Gergő programját átnéztem, szimpatikus volt. Nem találtam benne olyat amivel, nem értenék egyet. Szerintem 90 százalékban egyetértünk” – már egy óra tartott Kálmán Olga moderálásával a baloldali előválasztás „vitája”, amikor Horváth Csaba (MSZP) ezt találta mondani. A vita amúgy azért került idézőjelbe, mert ahogy az idézet is mutatja, sokkal inkább a hasonlóság domborodott ki a szocialisták jelöltje, illetve Karácsony Gergely (Párbeszéd) fellépésén, hogy mást ne mondjunk, álljon itt a zöld politikus reakcióját az előző idézetre: „sokszor nem tudom, hogy Csaba mondta először, vagy én.”

Ki-ki döntse el, hogy ez jó, vagy épp rossz hír.

De hogy döntsenek az előválasztók – akik kedd estig állítólag már 9 ezren szavaztak, ettől pedig mindenki boldog volt a Mozsárban -, ha városfejlesztési, szakpolitikai, önkormányzati kérdésekben ennyire hasonlóan vélekedik a két politikus? – kérdezte Kálmán Olga, nem is egyszer. (Az előválasztás egyébként vasárnap estig tart Budapesten. A győztes lesz a baloldal jelöltje a főpolgármester-választáson.)

false

 

Fotó: Németh Dániel

Íme pár rokonvonás a két jelölt elképzeléseiben:

-         iskolák vissza az önkormányzathoz

-         kórházak vissza az önkormányzathoz

-         humánus hozzáállás a hajléktalankérdéshez

-         zöld Budapest, azaz több fát, zöld területek védése

-         a Liget-projekt le, vagy megfújása

-         a részvételi demokrácia erősítése helyi szinten

-         civilek bevonása a döntésekbe

-         kilakoltatások megszüntetése, új bérlakáspolitika

-         átláthatóbb önkormányzat

-         a Fidesz akkor győzhető le Budapesten, ha egy jelölt lesz a kormánypárti ellen minden kerületben

A sor folytatható, hiszen ahogy mindketten hangoztatták, 21.századi, nyitott, szolidáris és befogadó várost szeretnének. Ezenkívül még két dologban biztosan értettek egyet a felek:

1, Puzsér Róbert egy troll

2, Tarlós István pedig egy kőkorszaki figura, aki nem érti a 21. századi várost, „30-40 évvel le van maradva, olyan, mint egy ’70-es évekből itt ragadt mélyépítő.”

Csak hangulatfestésként jöjjön még két idézet a jelenlegi főpolgármesterről, mielőtt továbblépnénk:

HCS: „Tarlós a bukóságban szokott kiemelkedni. Lefelé rúg, felfelé nyal.”

KG: „Nagy szavak, gyenge tettek embere.”

(De kapott még Tarlós, ennek idézésétől most eltekintenénk.)

Mi a különbség?

A beszélgetés jó két órán át tartott, és nagyrészében nem volt unalmas, ami már önmagában meglepő lehet. Kálmán Olga kellő iróniával és tettetett szigorral tartotta a kereteket, és mindkét politikus jobb formáját futotta – határozottabb stratégiája ugyanakkor Horváth Csabának volt.

A szocialisták fővárosi frakcióvezetője ugyanis azt találta ki, hogy a higgadt Karácsonyhoz képest ő lesz a radikálisabb, keményebb figura, aki úgy kidobja majd a Fideszt előbb Budapestről, majd az országból hogy csak na!

„Nem vagyok olyan türelmes, mint Gergő.”

„Nálam nem lesz fideszes alpolgármester!”

„Nem engedhetünk kémeket a központba!”

„A Fidesz csak az erőből ért! Budapestnek meg kell kapnia azt, ami jár neki.”

„Tudom, merem, teszem.”

Futószalagon, vagy még annál is gyorsabban jöttek a rutinos kampánysablonok. Néha egészen úgy tűnt, Horváth tényleg komolyan gondolja a dolgot, elővezette azt is, hogy népszavazással húzná csőbe a Fideszt, mert azt a következtetést vonta le az elmúlt években, hogy a kormánypártot csak az ilyen kezdeményezések tudták valamiképp befolyásolni, vagy eltéríteni korábbi szándékától.

Horváth vehemenségét nézve az ember már azon kezdett merengeni, hogy ez most a Szanyi Tibor-i tökösség, vagy igazából csak a Szanyi Tibor-i műtökösség, amikor hirtelen -mint lámpa a koromsötét tanyaudvaron! - felvillant a múlt és az igazi kérdés: mégis mit csinált ezzel a lendülettel Horváth Csaba az elmúlt 8 és félévben a legerősebb ellenzéki politikusként a városházán? Fel tudunk-e valamit idézni tőle?

Szóljon valaki, aki igen!

Kasszakulcs

Karácsony valóban higgadtabb volt, de tőle sem voltak idegenek az ilyen megnyilvánulások:

false

„Budapestet ki kell szabaditani a NER fogságából”

„Olyan városvezetés kell, amely méltányos a legyőzöttekkel szemben.” (Értsd: méltányolja a fideszes választók igényeit is.)

„NER megroppantása a városokban kezdődik.”

„Fideszes mítosz, hogy a NER betette a lábát az ellenzéki ablakon.”

„Ha én leszek a főpolgármester, mindennap kérek időpontot Orbán Viktortól, és minden nap elmondom, hogy nem kaptam, 10 ezer emberrel megyek majd tüntetni ez ellen.”

Utóbbi Kálmán Olga azon többszöri érdeklődésére volt válasz, hogy mit csinálnának az urak, ha netalán egyikük lenne az októberi szavazáson a főpolgármester mégis. A kasszakulcs ugyanis Orbánnál van.

Itt is jött a melldöngetés („Puskapor száraz, akkor oda fogunk durrantani”), de Karácsony itt is realistább álláspontot képviselt, míg Horváth népszavazást emlegetett a magasabb állami támogatásról.

Nem győzték hangsúlyozni (a szervező Republikon Intézet és a politikusok is), hogy végre van politikai vita Magyarországon, és elhangzott az is, hogy ez csak az első lépés, a többi is jön majd. És valljuk meg, egyáltalán nem rossz, hogy van egy ilyen kezdeményezés, ami nem is érdektelen.

Abban persze lehet, hogy Kálmán Olga szándékosan volt álnaiv, amikor a hasonló programok miatt arra utalt, hogy a választóknak nehéz lesz így dönteniük. Mintha Magyarországon a programok alapján választanának, és nem a karaktert, vagy a pártlogót néznék.

(Egy dolog maradt a levegőben: nem tudni lesz-e újabb vita az első kör után. Arra is hangzott el utalás, hogy igen, de arra is hogy nem. Lesz-e vita Puzsérral, vagy sem: úgy tűnik, ezt ma még nem tudja senki.)

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.