Karácsony: Egy olyan város, ahol az LMBTQ-emberek nem szabadok, ott senki sem szabad

  • narancs.hu
  • 2023. július 15.

Belpol

A főpolgármester a Pride-on mondott beszédet, amiben elmondta, Magyarország nem elég szabad hely.

Karácsony Gergely főpolgármester is mondott egy nagyjából öt perces beszédet szombaton a Budapest Pride-on (az eseményről készített galériánkat ide kattintva találja meg). A beszéd alapján Karácsony már el is kezdett finoman kampányolni a jövő évi önkormányzati választásokra, ugyanis nagyon erősen hangsúlyozta, hogy legalább Budapestet meg kell őrizni a szabadság szigetének.

A szövegét fejből elmondott Karácsony szerint neki természetes, hogy eljött a felvonulásra, de ezt egyben kötelességének is látja. „Mondhatnám azt, hogy a másik szövegemet lefóliázták” – utalt az elmúlt napok cenzúrához közelítő könyveladási gyakorlatára.

„Ahogy a saját családtagjaimat szeretem, úgy szeretlek titeket is” – mondta Karácsony, hozzátéve, hogy a Pride egy politikai esemény helyett inkább örömünneppé vált, de még mindig nem szabad mindenki. “Bárcsak érezhetném azt, hogy itt nincs dolga egy főpolgármesternek” – tette hozzá.

„Ez az ország nem elég szabad nemcsak nektek, de másoknak sem. (...) Fontos tudnotok azt, hogy mindannyiunk közös szabadsága egy és oszthatatlan, nem leszalámozható. Egy olyan város, ahol az LMBTQ-emberek nem szabadok, ott senki sem szabad. Ahol a roma emberek nem szabadok, ott senki sem szabad. Ahol a diákok nem szabadok, ott senki sem szabad.”

A polgármester kiemelte, hogy azért kell sokan lenni és kiállni egymásért, mert közösen nagy céltáblává válna már nem fognak lövöldözni. Karácsony megkérte a jelenlévőket, hogy kicsit gondoljanak a részletek a propaganda más áldozataira. „Lehetsz hajléktalan, kerékpáros, lehetsz zsidó, lehetsz cigány, lehetsz bárki, aki nem asszisztál a rendszernek ahhoz a működéséhez, hogy a valós problémákat mindig a gyűlölettel kell eltakarni. (...) Hogy ne arról beszéljünk, milyen nehezen élnek a magyarok egyik napról a másikra ebben az országban.”

A főpolgármester szerint Budapest egy sziget, de lehetne szárazföld is. „Ha kell, megőrizzük ezt a szigetet, amíg nem lesz az egész ország szabad” – mondta, majd Ferenc pápától is idézte azt a gondolatot, hogy Budapest a hidak városa.

„Őrizzétek meg Budapestet szabadnak és szolidárisnak! Vigyázzatok rá, szeressétek ezt a várost, mert ez a város is szeret titeket” – zárta beszédét.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.