Az MSZP–Párbeszéd miniszterelnök-jelölje hosszú interjút adott a Narancsnak. A teljes szöveg a lap csütörtökön újságosokhoz került számában olvasható, ám egy rövid részletet kitettünk belőle már szerdán, ezzel a címmel: „Szeretném, ha Orbán végignézné, ahogy lebontjuk a NER-t a feneke alól” – Karácsony Gergely elmondja rezsimbuktató tervét.”
A cikkben szerepel az alábbi idézet Karácsonytól: „Hogy Vona Gábor akár egy percig is miniszterelnök legyen ebben az országban, azt az én szavazatommal biztos nem éri el. Az ügyvivő kormányfőnek egyébként Orbán Viktort javaslom, szeretném, ha végignézné, ahogy lebontjuk a NER-t a feneke alól.”
A Heti Válasz újságírója belekapaszkodott a sorokba, és levezette: ha „az ellenzék több mandátumot szerez, mint a Fidesz, Karácsony Gergely nem szavazná meg Vonát, Orbánt javasolná ügyvivő miniszterelnöknek”. Hiszen Karácsonyt „összezavarta a sok ellenzéki kombinálás”.
Mindezek után Karácsony Gergely a Facebookon a következő kommentárt fűzte az interjúhoz hivatalos Facebook-oldalán:
„Adtam egy jó hosszú interjút a Magyar Narancsnak, ma jelent meg, vegyétek, vigyétek, olvassátok. Sok mindenről elmondom benne a véleményemet. A hosszú beszélgetés lerövidített összefoglalónak némelyike azonban félreértésre adhat okot. Annyi sok hazugsággal megvádoltak már ebben a kampányban, de ugye azt senki nem gondolja egy percig sem, hogy én Orbánt akarom kormányfőnek? Amikor arról beszélek, hogy Orbánnak ügyvezető miniszterelnökként végig kell majd néznie a NER lebontását, ez a magyar alkotmányos szabályok szerint azt jelenti: április 8-án legyőzzük Orbánt és még aznap nekilátunk a jogállam, a demokrácia, a tisztesség helyreállításának. Orbán április 8-ától már csak ügyvezető kormányfő, korlátozott jogkörrel, de csakis az új kormány felállásáig. De ebben az elkerülhetetlen átmeneti időben is Veletek, a ti felhatalmazásotokkal elkezdjük lebontani a NER-t, hogy visszaállítsuk a politika becsületét, helyreállítsuk az orbáni alkotmánnyal tönkretett jogállamot és eltakarítsuk a korrupt rezsimet és kiszolgálóit. (…)”
