Összefogásra buzdító beszédet mondott Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere március 15-e alkalmából, amelyet online sugároztak.
Karácsony a magyarok sorsközösségéről beszélt, és arról, hogy bár eltelt egy év a járvány árnyékában, de még bírnunk kell, ki kell tartania az egyre fogyatkozó türelmünknenk. Mint mondta, bár vissza akarjuk kapni a régi életünkben, el kell gondolkozni azon, hogy tényleg a régit akarjuk-e visszakapni, a járvány ugyanis nem csak a változás kényszerét, de a lehetőségét is megteremtette.
Karácsony úgy fogalmazott, ez most egy új, más hétköznapiság kiindulópontja lehet, amelyben az együttérzés a fontos, és amelyben az embert kell a cselekvés közepébe helyezni, az emberek jóllétét.
Bödőcs Tibor humoristát idézve azt mondta, Magyarországon a felső tízezer is csak 5000 fős, vagy még annyi se, de "ismerjük őket, mint a rossz pénzt, a közös kassza körül ólálkodókat", de Karácsony szerint nem róluk kell szólnia a jövőnek, hanem a többi 99 százalékról.
A főpolgármester a Lánchíddal a háttérben mondta el beszédét, és felidézte, hogy a Lánchídon az olvasható, hogy "épült a nemzet közóhajának megfelelően". Erről megemlítette, hogy mostanában mintha a nemzet szót túlhasználnák, majd a "közóhaj" jelentéséről beszélt hosszan.
Úgy fogalmazott, hogy 173 éve tudjuk, hogy mi az, hogy "legyen béke, szabadság és egyetértés", mert ebből épül a gyarapodó haza, és mint mondta, a magyarok mindig ennek a közóhajnak az érdekében lázadtak - 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben is. Ugyanakkor hozzátette, van-e, ami jobban leírja a rendszerváltás bukását, mint hogy még mindig ugyanaz a közóhaj, mint akko, hogy "csak ne ez a dal legyen".
Hozzátette, a közóhajból a rendszerváltás után azért nem lett közérdek és közcél, mert újra és újra felülírták a magánérdekek és magáncélok, szemben a 99 százalék közóhajával.
Karácsony azt mondta, a járvány átalakította ugyan az életünket, de ez nem elég, mert jónak is kell lennie. Feltette a kérdést, hogy ki dönti el, hogy mi a jó, majd megadta rá a választ, hogy ez a többség, de "nem a választásmatematikai többség, hanem a magyar emberek többsége, a csendes és szelíd többség".
Bár mint mondta, arra a kérdésre, hogy jobb lett-e az ország az elmúlt 10 évben, válaszként sokan talán egyetértenek az ő véleményével, hogy nem, de sok honfitárs úgy gondolja, hogy az elmúlt 10 év többet adott, mint elvett. Azt mondta, ettől nem lehet eltekinteni, és ez több mint a szokásos világnézeti ellentét, mára ugyanis két Magyarország lett, mást jelentenek a szavak, a hírek a két fél számára. Karácsony úgy fogalmazott, hogy "módszeresen kettészakították az országot" az oszd meg és uralkodj jegyében.
"Hergeld az egyik felét a másik ellen, mert könnyebb ellenségeket találni mint megoldásokat"
- mondta.
Felidézte a korábbi botrányokat: utalt Gulácsi Péter focikapusra, aki azt mondta, a "család az család", Tóth Krisztina íróra, aki a kötelező olvasmányok újragondolását vetette fel (Jókai Mór nőábrázolását kritizálva), illetve Lovasi András zenészre, aki kiállt a győri kormánypárti polgármester-jelölt mellett, és mindhármukat betámadták az initerneten. Karácsony azt mondta, egyre kisebb dolgok miatt esünk egymásnak, de a kioktató szembenállás jegyében ne mondjuk mindig azt, hogy "vagy vagy", hanem inkább azt, hogy "és".
Ennek jegyében azt mondta, a haza és a haladás sem zárja ki egymást, a nemzeti szuverenitás és a fejlődés, ahogy vidék és Budapest is együtt van, és nem fideszes vagy ellenzékiben kell gondolkodni, hanem közös hazában.
"Nem az az erős vezető, aki képes megosztani, hanem aki képes egyesíteni"
- mondta, újraegyesítésre szólítva fel, hozzátéve, hogy a járvány és a válság is erre tanít, mert csak úgy lehet legyűrni, ha együttműködünk és együttérzünk.
Karácsony szerint bár mélyek az árkok, mindig képesek voltunk hidakat építeni, és a fontos pillanatokban mindig voltak elegen ahhoz, hogy az egész ország sorsát előrevigyék, így most is kell, hogy elegen legyünk. Mint mondta, egyesítő tettek kellenek a betegek megmentéséhez, a válság miatt bajba kerülők megsegítéséhez, az egészségügy rendbetételéhez.
Idézte Széchenyit is, aki szerint minden baj a kölcsönös bizalom hiányából ered, ezért Karácsony szerint a megoldás a bizalom, egymás meghallgatása, a kedélyek lecsillapítása, az elvszerűség. Szelíd szavak a közbeszédben, méltóság, együttműködés, együttérzés - ezek azok az alapelvek, amelyeket le kell szögezni.
Mint mondta, ehhez sokat kell változni és változtatni, erre figyelmeztet a járvány is, hogy
nincs helye sikerpropagandának ott, ahol meghal egy kisvárosnyi magyar ember.
Azt mondta, olyan nagyot kell változtatni, hogy ezt nevezhetjük forradalminak is, mert forradalomra van szükség, de nem kukaborogatós típusúra, hanem "szelíd forradalomra". Hogy ne mondják meg, hogyan kell élni, hogy a gyerekekből ne alázatos alattvalókat, hanem öntudatos polgárokat neveljenek, az egészségünk ne azon múljon, hogy meg tudjuk-e fizetni.
Ehhez azonban le kell zárni az elmúlt 30, és benne az elmúlt 10 év fejezetét, mert az elmúlt 10 év egy emberről és a hozzá kötődő kiváltságos kevesekről szólt. A szelíd forradalomnak viszont a többi 99 százalékról kell szólnia. Deák Ferencet idézve azt mondta, nem az a boldog ország, ahol sok a gazdag, hanem ahol kevés a szegény.
Karácsony a Lánchíd példáját hozta fel, amely magánvagyonból lett közvagyon, nem úgy mint ma, azt mondta, ilyennek kell lennie a szelíd forradalomnak, majd azt mondta, a
"Vas utcában néhány fiatal már elkezdte, bátran és szelíden, de elszántan és jogszerűen kiálltak magukért és kiálltak értünk. Ilyen a szelíd forradalom."
Karácsony azt is mondta, ehhez hidakat is kell építeni egymás között, a Lánchíd is többek között ennek a jelképe, hidaljuk át az egymás közötti különbségeket, mert ez a tömeg színesebb, mint aminek a várból látják.
Karácsony végül azt üzente, "menjünk át egymáshoz, hidaljuk át a távolságot egymás között, ahogy a 48-asok is tették, és az 56-osok és a 89-esek is megpróbálták. És ahogy mi is megtehetjük végre. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!"
