A Magyar Konyha összeszedte a Balaton 10 legjobb halsütödéjét (lásd itt). Minden ehhez hasonló lista megosztó és esetleges, de azért használható kiindulópont lehetne, ám most csak látszólag van így. Ez a körkép ugyanis nehezen tud hiteles és teljes lenni, még úgy is, ha az adott helyeken maguk a végproduktumok jók, hiszen egy alapvető tényt nem hoz az olvasók tudtára: a hal, ami megesznek ezeken a helyeken (s még több száz balatoni halsütőnél), nagy valószínűséggel nemcsak a Balaton vizét nem kóstolta, de semmilyen hazai vizet.
Nagyjából 95 százalékuk nem a Balatonból származik. Ennek oka a tavaly decemberi miniszteri rendelet, amely letiltotta a balatoni halászatot azzal, hogy a tó legyen a horgászoké.
Mi a „szálkamentes sült keszegek urával”, Halas Karcsival beszélgettünk, aki a szűkebb időre készülve előre bespájzolt keszegből, de napokon belül ő is kifut a készletéből. Halas elmondta, hogy a keszeg/kárász és a fogas/süllő jobb esetben (és egyben elenyésző hányadban) a Kisbalatonból, Szigetközből vagy valamelyik halgazdaságból való. Rosszabb esetben, azaz többségükben azonban külföldi, jellemzően kazahsztáni import, amely fagyasztva érkezik hozzánk.
Sok vendéglátó még a halászat betiltása előtt jelezte, hogy ezzel megfojtják őket (és persze átverik a népet) – hiába. Maradt a kazah hal. Ami ráadásul drágább is: 600-ról 900 forint körülire ment fel a felvásárlási ára a keszegnek.
Persze, ha nagyon akarjuk, kis kommunikációval akár még hungarikum is lehet belőle.
