Teljes a kétségbeesés és a tanácstalanság a bankszférában. A Kúria döntése, a kormány ebből levezetett törvényjavaslata és az azt tovább buheráló módosító javaslatok, ötletelések, újabb törvényekkel fenyegetőzések beláthatatlan következményekkel járhatnak a pénzügyi rendszerre, és ezen keresztül a teljes magyar gazdaságra - ezt mondogatják a bankvezetők, igaz, csak halkan. Dilemmájuk érthető: ha kiabálnak, megszűnhet a bizalom a bankokban, és olyan bankpánik állhat elő, mint aminek a szele a napokban Bulgáriát érte el.
A törvényjavaslatban olvasható első meglepetés, hogy a forinthiteleseket is "megmentik", hiszen az egyoldalú kamatemelések őket is érintették. A végtörlesztőkre viszont nem vonatkozik a jogszabály. A törvény a Kúria korábbi döntése értelmében elmeszeli az árfolyamrést, és újraszámoltatja a bankokkal a forintban történt kifizetéseket, immár a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamán. Erre a bankoknak 90 napjuk van.
A másik lényeges kérdés az egyoldalú szerződésmódosítások ügye. A törvény szerint azt kell vélelmezni, hogy a bankok által végrehajtott minden egyoldalú kamatemelés, költségemelés és díjemelés, az ezeket lehetővé tevő minden szerződéses kikötés tisztességtelen volt. A bankoknak kell bizonyítaniuk ennek ellenkezőjét.
Vérszemet kaptak
De ha ez nem lenne elég, Rogán Antal további ketyegő bombákat vizionált. Két újabb törvény várható, amikkel a devizahitelt felvevő cégeket is "megmentik", a devizahiteleket pedig úgy fogják forintra váltani, hogy az árfolyamot a kormány kívánja meghatározni. Ez, ismerve a végtörlesztéskori durvulást, újabb érvágás lehet a bankoknak.
"Az agyi verőér melletti ereket vagdossák el most avatatlan kezek" - így jellemezte a helyzetet lapunknak a folyamatokat jól ismerő forrásunk. És a bankok vesztes helyzetben vannak. Amióta a Kúria kimondta, hogy az árfolyamrés jogtalan volt, az egyoldalú kamatemelések pedig majdnem biztosan tisztességtelenek (az adott feltételek mellett jogi csoda lenne, ha a bankok ennek ellenkezőjét tudnák bizonyítani), a pénzügyi szervezetek a szégyen, a saját érdekeik védelme és a teljes gazdaságért érzett aggodalom háromszögében vergődnek.
A Magyar Nemzeti Bank alelnöke szerint akár 900 milliárd forint is lehet a bankokra váró újabb teher, vagyis a visszatérítés. Ez ugyanakkora összeg, mint amekkora tőkepótlást adtak a külföldi anyabankok korábban hazai leányvállalataiknak. Június utolsó napjaiban még ebből indultak ki az elemzők, de aztán jött Rogán Antal nyilatkozata, amelyből kiderült, hogy a régebbi szerződésekre is vonatkozni fog a visszatérítés, miután az elévülési időt újszerűen értelmezi a kormány. Ezzel felülírnak egy konszenzusos jogelvet, és van olyan szakértő, aki első hallásra is úgy számolt, hogy Rogán kapásból megduplázta a bankokra kirótt terheket.
De a pénzügyi szféra rémálma nem ez, hanem ami Orbán Viktor egyik félmondatából következhet. A kormányfő ugyanis arra utalt, hogy visszautalás lesz. A józan ész azt diktálná - és a legtöbb szakértő is azt tartaná helyesnek -, ha az adósok felé elismert banki tartozást a hitelesek tőketartozásából vonnák le, vagyis csökkenne a törlesztőrészlet. Ha azonban az adósokat képviselő magyar állam pert nyer a bank ellen, és a bíróság kimondja, hogy mekkora összeg jár vissza, akkor az ügyfél miért ne követelhetné azonnal, egy összegben a neki járó pénzt? (A pénzcentrum.hu számításai szerint egy 9,45 millió forintos hitel esetén 391 ezer forint járhat vissza az adósnak.) A magyar pénzügyi kultúra, amely egyébként is a fő felelőse a mostani válságnak, pontosan ezt diktálná: az azonnali több százezer forint ugyanúgy boldogságot hozna, mint a magánnyugdíjpénztárak einstandolásakor.
Ebben az esetben a bankszféra megrogyna, a külföldi anyabankoknak megint a zsebükbe kellene nyúlniuk, valamint az OTP-nek és hazai társainak is; ha pedig ezt nem teszik meg, a törvényi szabályozás szerint a magyar állam teszi meg helyettük. Vagyis az állam így tulajdont szerezhetne a bankokban. Erre menne ki a játék? A kormány egyszerűen csak ki akarja szekálni az országból a külföldi bankokat és megrogyasztani az OTP-t, hogy aztán baráti bankjai kerüljenek helyzetbe? Még ez is lehet, bár a legtöbb szakértő szerint a bankok szívatásának egyszerű politikai okai vannak, igaz, a következmények felmérése nélkül.
Megrogyhat
Bármennyire szorult is a helyzetük, a bankoknak lehetnének érveik. Hiszen a devizahitelek megkötésekor az akkori Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete gyakorolta az ellenőrzést a bankok felett, és nem akadályozta meg a devizahitel-cunamit. "Ez felvet jogi, sőt alkotmányossági aggodalmakat, ahogyan az is, hogy most a bankoknak kell bizonyítaniuk az ártatlanságukat, azaz azt, hogy egyoldalú szerződésmódosításaik tisztességesek voltak. Azt kell igazolnom, hogy öt éve zöld lámpánál mentem át, miközben ezt az akkori rendőr is látta és jóvá is hagyta" - jellemezte a helyzetet egyik forrásunk.
De banki jogász legyen a talpán, aki a hitelszerződéseket meg tudja védeni, amikor a Kúria olyan tulajdonságokat vár el egy szerződési szövegtől, és azok apró betűs részeitől is, hogy egyértelmű és érthető legyen, megfeleljen a ténylegesség, az arányosság, az átláthatóság, a felmondhatóság és a szimmetria követelményeinek. Ilyen gumifogalmak között kellene lavíroznia a bankok által felkért ügyvédi irodáknak és banki jogászoknak, 30 napon belül - úgy, hogy az egyes perekben (amelyeket a bankok indítanak, alperesük pedig a magyar állam) 1,5 millió forint illeték terheli a bankokat az első fokért, a fellebbezésért 2,5 millió, a másodfokú döntés felülvizsgálatáért pedig 3,5 millió forintot kellene fizetniük. Tetszik érteni: nem elég, hogy egy ősi jogelvet felrúgva ezúttal az ártatlanságot kell bizonyítani, ráadásul pert indítani extrém sokba kerül, és lehetetlenül kevés idő áll a bíróság rendelkezésére. A kormány törvényjavaslata nyersen brutális, és alig leplezi, hogy tulajdonképpen törvénybe iktatta a független bíróság várható ítéletét.
Egyes szakértők 500 fölé teszik a különféle devizahitelszerződés-féleségek számát. Nagy kérdés, hogy ebből mennyit sikerül megvédeniük a banki jogászoknak.
Amíg az egyoldalú szerződésmódosítás ügyében még van egérút a bankoknak, az árfolyamrés kérdésében bevégeztetett. Az árfolyamrés úgy szolgálta a bankok hasznát és az ügyfelek kárát, hogy a bankok a hitel folyósításakor vételi, a törlesztőrészletek kiszámításakor pedig eladási árfolyamot alkalmaztak, vagyis az ügyfél kétszer szívta meg azt, hogy bár devizahitelnek nevezték, amit kapott, valójában forintot vett kézhez, és forintot is adott vissza. A Kúria kimondta, hogy ez tisztességtelen volt, MNB-középárfolyamon kell számolni, a különbözet visszajár. Csakhogy a bankok szerint ezzel saját decemberi döntésével ment szembe a bírói testület. Akkor a Kúria azt mondta ki, hogy jogos volt az árfolyamrés, csak a mértéke volt túlzott. Most viszont immár a teljes árfolyamrést törvénytelennek találta. (2010 óta egyébként egy törvény miatt banki középárfolyamon kell oda-vissza számolgatni a forintot és a devizát). Az egyébként ma is vitatott, hogy zajlott-e valutaváltás a devizaalapú hitelek folyósításakor. A bankok szerint igen, az adósokat képviselő ügyvédek és szervezeteik szerint nem.
A jogi vitákat tovább árnyalja a végtörlesztés intézménye. Ez rendkívüli mélyütés volt a bankoknak, 300 milliárdot vett ki a zsebükből, amikor a kormány lehetővé tette, hogy a tehetősebb adósok rendkívül kedvező árfolyam mellett kiszálljanak a játékból, visszafizessék tartozásaikat. Most ezek a szerencsések már nem járhatnak még egyszer jól, vagyis ők nem fognak visszakapni pénzt amiatt, mert a bankok, ahogy Rogán Antal fogalmazott, tisztességtelenül jártak el velük szemben. De ha akkor lehetővé tették a végtörlesztést, nem ismerte el azzal a kormány, hogy a devizahitelek jogszerűek voltak?
És van más megoldás? Immár nincs. Pedig a bankok mindent megpróbáltak, állítólag volt olyan terv is, hogy egyszerűen vállalták volna a törlesztőrészletek egyoldalú, 20-40 százalékos csökkentését úgy, hogy maguk alkudják ki ügyfeleikkel ennek módját. Ha a kormány tudott is erről a tervről, lesöpörte az asztalról. A banki álláspont ennek ellenére, legalábbis a nyilvánosság előtt mindvégig puha volt, hiszen a bankrendszer stabilitása egy kényes bizalmi egyensúlyon alapszik, és ez - lásd a bolgár példát - könnyen felborulhat.
Ráadásul eközben a Kúria döntése és a kormány törvényjavaslatai az alapproblémát nem oldják meg. Nem tudni, mi lesz azokkal, akik hónapok óta nem fizetik a törlesztőrészleteiket (jelenleg 130 ezer ilyen hitelszerződés van, a szerződések ötöde). Rajtuk néhány tíz- vagy százezer forintos visszatérítés vagy a törlesztőrészlet csökkentése aligha segít.
És ami kis segítség az adósoknak, az beláthatatlanul nagy érvágás a pénzügyi közvetítő rendszernek és akár az egész gazdaságnak. Ha a bankpánikot sikerül is elkerülni, a hitelezés megint kipurcanhat, tovagyűrűző hatásairól pedig már szerezhettünk tapasztalatokat. És kétség sem férhet hozzá, hogy minden elkövetkező rosszról egyedül a bankok tehetnek majd.
