Keményen dolgozó tanácsadók – Giró-Szász számítása beválik

  • Böszörményi Jenő
  • 2015. június 4.

Belpol

A kormányzati főkommunikátor Giró-Szász András volt cége eddigi legsikeresebb évét zárta tavaly. Az államtitkár is tarthatja a markát.

271 milliós osztalékot fizetett tulajdonosainak Giró-Szász András, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár volt cége, a Strategopolis Stratégiai Elemző és Kommunikációs Tanácsadó Kft. Ez az adat bár önmagában is tiszteletet parancsoló, a cég eredményességéről még lenyűgözőbb képet kaphatunk, ha tudjuk, hogy ezt „mindössze” 666 milliós nettó árbevétel mellett érte el.

false

 

Fotó: MTI

A többek között állami megrendelésre is dolgozó kft. a 2010-es kormányváltást követően rendkívül dinamikus növekedésbe kezdett: 2011-ben és 2012-ben megduplázta, 2013-ban és tavaly másfélszeresére növelte árbevételét. Kiugró eredményességét jelzi, hogy a 2006-os alapítása óta elért 1,89 milliárdos összárbevétel mellett kereken félmilliárd forint osztalékot vettek fel az évek során gyakran változó tulajdonosok. A tavalyi év pedig különösen jól sikerült, hiszen az árbevétel-arányos eredmény 47 százalékos mutatója a nemzetközi piacokon kiemelkedően nyereséges gazdasági társaságokat – Apple, Google – is lepipálja.

A Strategopolis sikeres működése Giró-Szász Andrásnak sem lehet teljesen érdektelen, hiszen a céggel, illetve a cég tulajdonosaival szemben 750 milliós követelése áll fenn, amely az államtitkár tavalyi nyilatkozata szerint egyrészt a 61 százalékos üzletrészének eladásából és a még ki nem fizetett osztalékból áll össze. Az államtitkár nem kis kockázatot vállalt, amikor beleegyezett abba, hogy háromnegyedmilliárdos követelését két év alatt egyenlítsék ki. A cégnek azonban szerencsére van munkája, vezetői pedig ügyes üzletemberek: olcsón vesznek, drágán adnak el. Giró-Szász számítása tehát egyelőre beválni látszik.

A Miniszterelnökségen dolgozó államtitkár egyébként nagyon jó üzletet csinált tavaly, amikor két kormányzati megbízatása között négy és fél hónapra fillérekért vásárolta vissza magát az évről évre egyre jobban prosperáló Strategopolisba: az akkori tulajdonosok, Várkonyi Gáspár és Molnár Norbert ugyanis névértékén, 1,83 millió forintért engedték át a cég többségi tulajdonrészét Giró-Szásznak. Amikor viszont cirka negyedévvel később Orbán Viktor miniszterelnök újra a fedélzetre szólította, Giró-Szász már 750 millió forintos követeléssel búcsúzhatott társaitól, vagyis több mint 400-szoros áron vált meg üzletrészétől – mindössze 134 nap leforgása alatt ez igazán szép teljesítmény. (Az államtitkár volt cégeiről, az üzletrészek adásvételéről itt írtunk részletesen.)

Hogy Giró-Szásznak jut-e valami a most fizetett 271 milliós osztalékból, vagy még várnia kell, nos, ezt nem kötötték az orrunkra.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.