A csütörtökön megjelenő Magyar Narancs részletes beszámolót közöl a Sukoró-ügyben zajlott büntetőbírósági eljárásról. Megpróbáltuk rekonstruálni, a Kúria miért ítélte 3 év, illetve 2 év 6 hónap szabadságvesztésre Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. volt vezérigazgatóját és Császy Zsoltot, az MNV korábbi értékesítési vezetőjét. Tátrai e hónapban börtönbe vonult, Császy szeptemberben követi.
Részlet a cikkből:
A 2008-as sukorói telekcsere miatt indult büntetőperben első fokon Tátrait és Császyt is egy-egy évvel hosszabb büntetésre ítélte a Szolnoki Törvényszék, a másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla azonban felmentette a vádlottakat, ezt követte az ügyészség fellebbezése nyomán harmadfokon a Kúria marasztaló ítélete. Mindketten politikailag motivált koncepciós per áldozatának tartják magukat, úgy vélik, ha a nyomozás alatt Gyurcsány Ferencre vallanak, megúszhatták volna a börtönt. Hasonlóan látja ezt Gyurcsány is. „Nem kétséges, hogy az eljárás fő célpontja kezdettől fogva én voltam. Meg is gyanúsítottak, de nem találtak olyan ügyészt, aki vállalta volna, hogy olyan vádat emel, amelyik még egy koncepciós perben sem állt volna meg” – magyarázza a volt miniszterelnök.
| ||
Bár a Kúria látszólag kimondta a végső szót, Császy és Tátrai nem adja fel. Mivel az elsőfokú szolnoki bíróság kijelölése az Országos Bírósági Hivatal elnökének utóbb alkotmányellenessé nyilvánított döntési jogkörén alapult, a tisztességes eljárás sérelmére hivatkozva Strasbourghoz fordultak, és itthon is szeretnének alkotmányjogi panasszal élni, ami a per újrakezdését is eredményezheti. „Az eljárási szabálytalanságok miatt a Kúrián tudunk felülvizsgálatot kezdeményezni, ha pedig új tény merül fel az ügyben, perújítást is kérhetünk. Normális körülmények között minden fronton jó eséllyel indulnánk” – mondja Császy. De vajon az eddigi ítéletek normális körülmények között születtek, vagy jogosan tekintik magukat politikai elítéltnek a volt MNV-vezetők?
Teczár Szilárd írását az augusztus 31-én megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.
