Kettős gyilkosság Tatárszentgyörgyön - Gyerekvadászat

  • Varró Szilvia
  • 2009. február 26.

Belpol

Egy négyéves kisfiú és 27 éves apja halt meg hétfőn hajnalban, amikor ismeretlenek rájuk gyújtották a házat, majd menekülés közben agyonlőtték őket. Tízmillió jár a nyomravezetőnek, de csodálkoznánk, ha gyorsan meglennének a tettesek: a rendőrség nem biztosította időben a helyszínt, a nyomokat összetaposták.

"Fogtam a Robi fejét az ölemben, csak azt mondogatta, hogy le, le, le, vagyis hogy lelőtték, csak már nem bírta kimondani. A kicsi unokám már nemigen volt észen, kapkodta a levegőt, csukott szemmel feküdt, és csak folyt a könny a szemiből. Annyi golyót beleengedni a csöpp, tizenegy kilós gyerekbe, hogy száradna el a tüdejük." - Csorba Csabáné és férje vasárnap éjfél után lövöldözésre ébredtek. A mellettük lévő ház lángokban állt, menyük, Reni a kétéves Mátéval és a hatéves Biankával toporgott a hóban. Pár méterre tőlük a véres hóban feküdt Csorbáné elsőszülött fia, a 27 éves Róbert, előtte pedig a kicsi Robi. Egy biciklit kért az ötödik születésnapjára, június 8-ra.

A család arra ébredt, hogy ég a ház; feltehetőleg Molotov-koktélt dobtak be a tetőn át. Róbert a négyéves gyerekkel az ablakhoz futott, de azon át már lőttek, ezért az ajtón szaladt ki. A ház előtt lőtték le őket: Róbertbe nyolc, a kisfiúba a nagymama szerint vagy tíz golyót eresztettek. Reni Mátéval és Biankával ugrott ki egy kisebb ablakon, de Biankát is találat érte.

"Én fejtettem le róla a véres pulóvert, nem sírt a kislány, csak nézett nagy szemekkel és nyöszörgött. A kezén súrolta, vagy ment bele a golyó vagy sörét, pontosan nem tudtam megállapítani. A kétéves gyerek sokkot kapott. Mi a férjemmel behoztuk Robit a férjem ágyába, az unokánkat pedig egy házzal odébb. Itt a vér a heverőn. A menyem nem volt magánál, csak állt a kisfiú fölött, és énekelt neki. Mi próbáltuk a férjemmel mozgatni, tornáztatni, lélegeztetni őket. Felültettük, hogy ne hanyatt feküdjenek" - a nagymama hétfő este is eszénél van. A Fenyves-sor legutolsó, szegényes házának konyhájában vagy húsz asszony ül, a tévészobában legalább ugyanennyi férfi, a kettő között néhány újságíró, fotós. Csorbáné megállás nélkül főzi a kávét, szendviccsel és üdítővel kínálja a gyászoló rokonokat, türelemmel hallgatja az újabb és újabb kérdéseket. Robi egyik nagynénje lép be, összeesik a tűzhely előtt, rossz a szíve, minek hívtátok ide, mondja valaki az ájult asszony fölött, akit hideg vízzel térítenek magához. Az újságírók elmentek, az asszonyok közt ülve nézzük, ahogy lassan takarják le a tévét, kezdődik a virrasztás. A ház előtt szabályos félkörben, egyfajta védőburkot vonva a ház köré, harminc roma férfi áll órákon át szótlanul. Ha megmoccannak, csak a cigaretta parazsa világít, ha megszólalnak, suttogva szidják a rendőröket.

A család és a rokonság nemigen érti, miért állította azt még hétfőn kora délután is a rendőrség, hogy elektromos tűz ütött ki, és a két Robi füstmérgezés áldozata lett, amikor a lövöldözésnek az áldozatok testén és a tetthelyen is jól látható nyoma volt. Igaz, az örkényi háziorvos is fatálisat tévedett, amikor füstmérgezést állapított meg a halál okaként. A rendőrség sokáig azt állította, hogy a tűzoltók hozták ki a holttesteket a házból, miközben nem ez volt a helyzet. A helyszínre érkező roma politikusok már délelőtt lőtt sebekről nyilatkoztak, miközben a rendőrség még tartotta magát a zárlatverzióhoz. Nem világos az sem, miért nem zárta le a rendőrség azonnal a környéket: a család és az érdeklődők nyugodtan mászkáltak a terepen, így ők vették észre például, hogy az erdő felől keréknyom és négy pár lábnyom vezetett a házig. A ház oldalánál lévő töltényhüvelyekre és üvegre, valamint a sörétekre szintén a család hívta fel a rendőrök figyelmét. Soká jöttek a mentősök is; amikor kiérkeztek, még élt apa és fia, ám rövid idő múlva hozták mindkettőt vissza.

"Van-e egy jó pokrócom, kérdezte a mentős. Hát minek az, kérdeztem. Letesszük a fiát a ház elé. Te az én fiamat ide ne tegyed, hanem bevidd a házba, az előtérbe. Nem is az orvos mondta, hogy meghalt, hanem a sofőr" - mondja Csorba Csaba. A nagypapa épp a sok órán át tartó kihallgatásról tért vissza. Korrektek voltak a rendőrök, voltak beugratós kérdések is, uzsoráról és másról, de a halk szavú családfő csak azt mondta, amit nekünk is: a fia sose kamatozott. Két éve egy rendes kecskeméti banktól vettek fel szocpolt, egy éve költöztek saját házba, alkalmi munkából megéltek.

A faluban élő nem romák "normális", "nem balhés" családnak tartják Csorbáékat, többen őszinte részvétüket fejezték ki a családnak. A polgármester asszony a médiában hasonlóan pozitívan értékelte a családot.

Múlt héten egyébként egy sötét autó gurult be a ház elé, Robi épp a havat söpörte; amikor észrevették őt, gyorsan gázt adtak. A család biztos abban, hogy az elkövetők rasszista indítékból öltek. "Amikor másfél éve idejött a Gárda, akkor kellett volna őket a cigány embereknek hazakergetni. A kis Robi halála is olyan ügy lesz, mint a Cozmáé?" - kérdezi egy copfos kislány.

Szimbolika

Tatárszentgyörgy volt az első helyszín, ahol a Magyar Gárda megkezdte marsírozásait. 2007. december 7-én ugyanakkor jelentős, roma és nem roma közszereplőkből álló ellentábor vonult fel a szélsőjobb ellen. Habár a Gárda nem mehetett a cigánysorra, itt dobták be először nagy sikerrel a "cigánybűnözés" tematikát. És ez is lett a vesztük: a Fővárosi Bíróság tavaly decemberben épp erre hivatkozva oszlatta fel első fokon a Magyar Gárda Egyesületet. A mostani gyilkosság legtöbb elemében megegyezik a tavalyi nagycsécsi támadással: ott is a cigánysor legszélén álló, az erdőből jól megközelíthető házról volt szó, amelyre Molotov-koktélt dobtak, majd a házból menekülőket hátba lőtték.

Neked ajánljuk