EMS-Milla
Ők tűntek föl legelőször, a médiatörvény elfogadásakor, bő egy éve. A Facebook-mozgósítással napok alatt toborzott tízezreket az Egymillióan a magyar sajtószabadságért (EMS), amelynek klónjai aztán elözönlötték a közösségi oldalt (közülük a legszellemesebb az Egymillióan a kétmillióért! - Állítsák vissza Szijjártó Péter fizetését!). Az EMS lassan járta be azt az utat, amelyet a nyomában lépkedők már szinte szédítő gyorsasággal. Single-issue mozgalomból fokozatosan rendszerellenzékké vált. A virtuális toborzást követően mindkét tavalyi nemzeti ünnepen tízezres tüntetéseket tudtak gründolni: a Facebook-adatlapok az utcára mentek. Az úttörők érdemeit aligha lehet elvitatni tőlük. Ahogyan aztán egyre több mindennel kezdtek foglalkozni, egyre kevésbé lehetett érteni, mit is szeretnének voltaképpen. (A jobboldali sajtó persze már az elejétől tudta: az EMS-Milla is az új SZDSZ, valamint a szocialisták segédcsapata). "Olyan hívószavakat találunk, amelyekre sok ember felkapja a fejét. De mi, a tüntetések szervezői és a Facebook-oldal szerkesztői magánszemélyek vagyunk. Nem valamiféle mozgalom kiépítését határoztuk el, hanem azért szeretnénk tenni, hogy a magyar társadalomban mind többen érezzék úgy, joguk és kötelességük felelős állampolgárként a véleménynyilvánítás, a különböző tiltakozó eszközök megtalálása és használata. Mi pedig azokkal az eszközökkel, amelyeket eddig megtaláltunk, megpróbálunk platformot adni a különböző kezdeményezéseknek" - nyilatkozták nekünk néhány hete a szervezők. Így is történt: a Milla rendezvényein felszólalhatott a Hallgatói Hálózat, az ő rendezvényén ismerhette meg a politizáló közvélemény Istvánffy Andrást, a Képviselői Irodaház előtti, Matolcsy György távozását követelő Milla-tüntetésen pedig Nádori Lídia és Trencsényi László HAT-alapítók is mikrofonhoz léptek.
Amikor aztán a "különböző kezdeményezések" a parlamenti pártokkal együtt megtalálták azt a "tiltakozó eszközt", amelyet épp a Milla használt először - és idáig a legeredményesebben -, a tömegtüntetést, hirtelen kiderült, hogy szerintük tiltakozni és tüntetni mégsem jó, mert akkor az üres tagadásban a különböző kezdeményezések egy platformra kerülnek, az egyik "monolit" rendszert felváltja a másik. "Nekünk nem az a célunk, hogy a Nemzeti Együttműködés Egyik Monolitikus Rendszerét a Demokratikus Összefogás Másik Népfrontos Rendszere váltsa le" - nyilvánították ki. Felhívásukból úgy tűnik, hogy mostantól már nem politikai, hanem társadalmi célú mozgalomként írják le magukat, akiknek nem a parlament és nem is az utca a fontos, hanem a társadalmi tudat formálása; akiknek mindegy, hogy tüntetéseik eddigi felszólalói vagy a Fidesz-KDNP van-e hatalmi helyzetben.
Bennük is megvolt a kezdetektől a "civileket" általában jellemző establishment- és intézményellenes attitűd, továbbá a közvetlen demokrácia iránti vonzalom. Ahogyan ők mondják: "Se szervezet, se vezetőség nincs, nincs formális szervezői tagság, az a munka, amelyet bármelyikünk beletesz a szervezésbe, az ad szavazati jogot a döntéshozatalban." Ebből az attitűdből ered a képviseleti rendszerrel, a pártpolitikával szembeni bizalmatlanság, amelyet leginkább az a meggyőződés táplál, hogy a problémáknak a 2010 májusától zajló folyamat nem a kezdete, hanem a betetőzése; e meggyőződés amúgy az LMP-től sem idegen. (Az elitellenesség és a képviseleti elvvel szembeni bizalmatlanság miatt gyakran antipolitikussággal vádolják őket, elsősorban az MSZP és a DK környékéről. Ez annyiban pontatlan megállapítás, hogy minden érintett szervezet legfontosabb célja éppen a politikai apátia leküzdése, az állampolgári aktivitás felélesztése.)
Még az október 23-i nagy tüntetés idején is azért bírálták az EMS-Millát, mert nem volt képes politikai üzeneteket megfogalmazni azon kívül, hogy "nem tetszik a rendszer". Tamás Gáspár Miklós például a kontúros világnézet hiányát rótta fel nekik baráti hangú levelében, vagyis azt a "népfrontosságot", amelyet most ők kérnek számon az együtt tüntető ellenzékieken. Innen jutottak el a rendszer és ellenzéke kölcsönös elvetéséig, a "mindenkit várunk"-tól a "senkihez semmi közünk"-ig, éppen akkor, amikor mindenki más beadta a derekát, és - ha meglehetősen kelletlenül is - a minimális és elkerülhetetlennek tűnő együttműködés lehetőségeit kereste. A rendszer ellenzékét, pusztán azért, mert képviselői egy időben egy helyen tartózkodtak, "népfrontnak, monolit tömbnek" láttatja legutóbbi közleményében a Milla, ami nem túl méltányos és nem is nagyon figyelmes eljárás. Felelős, közügyekben aktív és egymással szolidáris állampolgárokat nevelni valóban nagyon fontos, azt viszont nem egyperces és óhatatlanul kissé közhelyes videoüzenetekkel lehet a leghasznosabban csinálni. Miközben az ellenzéki együttműködés szükséges mértékéről, jellegéről megindult valamiféle párbeszéd, a Milla tevékenysége elkezdett átalakulni sok résztvevős, kétségtelenül jó hangulatú, nonstop virtuális házibulivá.
Előny: médiaérzékenység, mozgósítóképesség, szerethetőség.
Hátrány: pillanatnyilag semmi értelme nincs.
Fotó: Németh Dániel
Szolidaritás
Szintén egy konkrét törvényi változtatás, a rendvédelmi dolgozók nyugdíjkedvezményeinek védelmében szerveződött az a szakszervezeti csoport is, amelynek - a Nemzeti Együttműködés Rendszerében ugyancsak nemkívánatos személynek nyilvánított költő szellemében - egy tűzoltó és egy katona, Árok Kornél és Kónya Péter vált emblematikus vezetőjévé. Hozzájuk csatlakozott a magánnyugdíjpénztárak einstandolásakor több tízezer, kizárólag a kormányzati zsarolás miatt átlépő ember jogfenntartó nyilatkozatát, majd a kormányzatéval vetekedő számú nemzeti konzultációs kérdőívet újrahasznosításra begyűjtő Székely Tamás vegyipari szakszervezeti vezető. Hárman hozták létre a konföderációk feletti-melletti munkavállalói érdekegyesítést megkísérlő Akcióegységet. Az Akcióegység háromnapos tüntetéssorozata, a D-day végén jelentették be a Szolidaritás létrejöttét. Ez a szervezet már túlnőtt a szakszervezeti kereteken, negyedik vezetője Székely Sándor egykori millás szervező, az Egymillióan a Magyar Demokráciáért (EMD) egyesület egyik irányítója. A lapok október vége felé arról írtak, hogy az EMS és az EMD viszonya nem mentes a feszültségektől - azóta tudható, hogy tovább távolodott egymástól a Szolidaritás és a Milla. Kónyáék először léptek át a "párt-tabun", egyre többször beszélnek pártalapításról (a mozgalom fenntartásával párhuzamosan), és egyre intenzívebben keresik az együttműködést a parlamenti pártokkal is. Az LMP-vel közös tüntetésükön jelentették be az "ellenzéki kerekasztal" ötletét, amelyről ők is elismerik, hogy főleg romantikus hangzása miatt nevezték így: igaz, a Fidesz-KDNP annak ellenére sem kíván egyeztetni a hatalomátadásról, hogy - mivel az IMF-fel Fellegi tárgyal, az oktatási törvényeket elfogadták, Szőcs Géza pedig eleve nem csinált soha semmit - a bohócügyi miniszterek és államtitkárok éppen rá is érnének. Ahogyan Kónya és Árok is egyre jobban ráér azóta, hogy szembefordult a kormánnyal: a szolgálati törvény módosításainak köszönhetően mindkettejüknek ott kellett hagynia hivatását. A többi civil szervezettel kimondottan jó viszonyt ápolnak az alapítók. A kalandos sorsú Polgár Dórát még a Hallgatói Hálózat képviselőjeként, a D-dayen elhangzó szónoklata tette politikai celebbé, hála a baloldali magyar sajtónak, amely hónapok óta nem győz azon csodálkozni, hogy szép, fiatal lányok politikához hasonló elvontságokról beszélnek, és egymás után készíti a csoportinterjúkat Polgárral, Karsay Dorottyával és alkalomadtán Papp Réka Kingával is.
A Szolidaritás részt vett a Börtön helyett lakhatást mozgalom december eleji virrasztási akciójában is, amely a hajléktalanság kriminalizálása ellen tiltakozott, az Alaptörvény és a munka törvénykönyve mellett a köznevelési törvény tervezete ellen felszólaló petíciójukat a HAT fogadóóráinak helyszínén is alá lehetett írni. Aktivistáik a Kunigunda utcai éhségsztrájkolók között is ott voltak. Az aláírók száma több tízezernél jár, és gyorsan nő, a szervezet folyamatosan erősödik, legutóbb Kőbányán alakult szervezetük. "Ma már örömmel mondhatjuk, a Szolidaritás országos mozgalommá vált. Megvannak a területi koordinátorok, és számos településen van már szervezetünk" - nyilatkozták lapunknak a szervezők. Céljaik között hangsúlyosan (bár TGM szerint szakszervezeti múltjukhoz képest nem eléggé hangsúlyosan) szerepelnek szociális törekvések, emellett a jogbiztonság helyreállítása; ebben nem különböznek a parlamenten kívüli ellenzék többi szereplőjétől. Az átmenetileg kevésbé kontúros világképű szervezetek alapvetésében annyi közös ugyanis bizonyosan van, hogy a demokratikus alapjogok elleni támadások mellett a szociális jogok felszámolásának kísérletét tartják leginkább elfogadhatatlannak a Fidesz-kormány politikájában. Progresszív adórendszert, erős munkavállalói jogosultságokat, magasabb béreket követelnek, baloldalinak ennek ellenére sem tekintik magukat, mert ők is úgy gondolják, hogy a bal-jobb felosztás ideje lejárt. Céljuk - a többiekhez hasonlóan - az állampolgári aktivitás növelése, a részvételi demokrácia erősítése. 'k is úgy látják, hogy a passzivitás oka a csalódás a politikai eliben (ehhez kapcsolódnak a korrupcióellenes követelések). "Elsődleges feladatunknak tekintjük, hogy a kiábrándult választókat magunk köré gyűjtsük, hogy értelmes és reális gondolatokkal segíthessük állampolgári, választói öntudatra ébredésüket" - olvasható honlapjukon. Most, hogy vezetőik lényegében profi politikusokká váltak, és a mozgalmi keretek megtartásával egyre közelebb kerülnek a pártalapításhoz is, a szimpatikus általánosságokon túlmenő programmal kell lassan előállniuk: "Sok szakértő jelezte, hogy szívesen segít. Hamarosan indítjuk a szakmai kerekasztalokat. Vidéken, országszerte. Szeretnénk, ha ez a mozgalom valóban igazi szakmai erőt és értékeket is fel tudna mutatni." Noha rejtélyes okokból (feltehetően a rendvédelem és a rendpártiság közötti összefüggést vélelmezve, és az egykor a Jobbik EP-választási listáján szereplő Szima Judit rendőr-szakszervezeti vezetővel való laza asszociációs kapcsolat miatt) elsősorban Árok Kornélt egy időben makacsul próbálták kapcsolatba hozni a szélsőjobboldallal, mára végképp világossá vált, hogy semmi közük hozzájuk.
Előny: elszántság, szervezettség.
Hátrány: kidolgozott politikai program hiánya.
Hallgatói Hálózat (HaHa)
Ugyancsak egy törvénytervezet, a felsőoktatási (főleg a keretszámok szűkítése, a brutális összegű tandíj és az egyetemi autonómia csorbítása) elleni tiltakozás hívta életre, vagy inkább támasztotta fel haló poraiból a 2006-ban már rövid földi pályát befutó Hallgatói Hálózatot. Akkortájt elsősorban Gyurcsány Ferencék felsőoktatási ötleteit kísérelték meg opponálni, a környékükön föltűnt Vágó Gábor jelenlegi LMP-képviselő vagy Papp Réka Kinga is, aki az idei október 23-án a Nem tetszik a rendszer-tüntetésen is képviselte a szervezetet. Papp személye jól szemlélteti, mennyire szorosak és mélyek a szervezetnek a jobboldali sajtó által emlegetett MSZP-s kötődései. Papp 2009-ben még Verók István terézvárosi polgármester és testülete zöldterületeket veszélyeztető és egyéb tekintetben is igen gyanús fejlesztési elképzelései ellen tiltakozott, többek között Illés Zoltán helyi Fidesz-elnökkel közösen. Verók fel is jelentette Pappot, amikor eldalolta fájdalmát, mely szerint Verókkal még nem, csak Hunvalddal foglalkozik az igazságszolgáltatás. Akkoriban még a Magyar Nemzet Online is méltányolta Papp Réka Kinga hangi adottságait, csak későbbi fellépéseivel szemben bizonyult botfülűnek. A tavaly néhány emlékezetesebb demonstrációt jegyző Helyzet van! diákmozgalomból lendületet vevő nekifutás már pécsi csoportot is eredményezett, és születőfélben a debreceni is, a monopóliumát féltő Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) őszinte sajnálatára. Noha abban téved, hogy a HaHa az ő helyét kívánná átvenni, amennyiben az egyetemisták valóban kedvet kapnak a politikához, választott testületeik működésének ellenőrzésére, akkor lehet, hogy a HÖOK-nak tényleg lesz oka a szomorúságra.
A pártokkal kapcsolatos találgatások alapja Polgár Dóra esete volt, aki a parlamenten kívüli ellenzék egyik arcaként októberben elhagyta a Hallgatói Hálózatot, és átlépte a legnagyobb törésvonalat. Az establishment egyik szimbolikus figurájához, Gyurcsány Ferenchez pártolt, nem sokkal később nagyjából annak a tandíjkonstrukciónak a védelmében szállt síkra a Népszabadságban, amely Gyurcsányék modernizációs programjának volt a része, és nyomatékosan felrótta egy interjúban, hogy a HaHa más aktivistáinak LMP-s kötődései miatt nem emelt kifogást. Valóban, a Hálózatban tevékeny Szépe András például az LMP önkormányzati képviselőjelöltjeként indult tavaly (Polgár Dóra ugyanekkor MSZP-színekben próbálkozott), jelenleg a HaHában is szünetelteti tevékenységét, és a hírek szerint a 4K! körül tüsténkedik. Az - átmenetinek bizonyuló - személyi átfedések ellenére a HaHa nem kapcsolódik semmilyen párthoz közvetlenül, bár az álszent semlegességigénnyel szembeszállva be akarja vinni a politikát az egyetem falai közé, ahogy az tőlünk nyugatra, de akár délre is jellemző. Először akkor tűntek fel a médiában, amikor a Corvinus rektora nem engedte meg nekik, hogy egyetemükkel annak falain belül lehessenek szolidárisak. (Pesti bázisuk a Corvinuson kívül a jogi és a bölcsészkar.) A HaHa is merőben informális hálózatként kíván működni, a döntéseket 8-10 fős informális vezetői kör hozza, amelybe bárki bekerülhet, aki be akar szállni a munkába, ahogyan azt Polgár és Szépe története is mutatja. Az oktatók közül mindenképp megemlítendő K. Horváth Zsolt, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének oktatója. Amikor nem szónokolnak az utcán, olyankor - november óta - szabadegyetemet szerveznek Hogyan éljük túl a 21. századot? címmel.
Előny: reflexivitás, szociális és emberi jogi témákban mozgósítás az eddig elsősorban a szélsőjobboldal utánpótlásbázisát jelentő egyetemeken.
Hátrány: a merítés - remélhetőleg csak átmeneti - szűkössége.
Fotó: MTI
4K! (Negyedik Köztársaságot!)
Istvánffy András koordinátor szerint az Orbán-rezsim egyesíti a Kádár-korszak szabadsághiányát a harmadik köztársaság elviselhetetlen szociális kiszolgáltatottságával. A negyedik köztársaság célja pedig épp az lenne, hogy mindkettőt meghaladja - ennyiben nem különbözik a pártkezdemény kiindulópontja a többiekétől.
A 4K! viszont - egyedüliként a mezőnyben - hajlandó vállalni a baloldali jelzőt. Abban is eltér az őt szülő közegtől, hogy Istvánffy, fenntartásai ellenére is, már az első pillanattól elkerülhetetlennek látja az együttműködést az MSZP-vel, mivel a szocialisták nélkül nem lehet leváltani a Fideszt. Az LMP-t pártjához közelebbi erőnek látja, velük és a Szolidaritással tartottak is egy közös beszélgetést a Gödörben december elején. Lapunknak nyilatkozva Istvánffy megerősíti, hogy "a 4K!-nak erős informális kapcsolatai vannak a Szolidaritással és az LMP-vel is, de formális szövetségi politikáról nincs szó jelenleg". Az MSZP-vel és a DK-val szembeni megengedő gesztusokból némelyek azt a következtetést vonják le (reménykedve vagy elkeseredetten), hogy a 2014-re összeálló Olajfa-koalíció képes lesz Bajnai Gordon mögött egyesíteni a civileket, az MSZP-t és a DK-t. A különbségek azonban igen markánsak, a szocialisták és Gyurcsányék pedig csak kevéssé férnek össze a "tisztaság, romlatlanság" imázsával és az establishmentellenes dühvel.
A 4K! a Szolidaritáshoz és az LMP-hez hasonlóan hangsúlyozza az öntudatos és befogadó patriotizmus fontosságát a Fidesz agresszív és álságos nacionalizmusának alternatívájaként. Ez alighanem része a különböző múltértelmezések, harcoló családtörténetek összebékítési kísérletének. A 4K! a függetlenségi mozgalmakkal összekapcsolódó magyar progresszió, 1848, 1918, 1956 örökösének látja saját republikánus patriotizmusát.
A részben zöld és jogvédő civil mozgalmakból kinövő LMP és a civil ellenzék furcsa viszonyát leginkább a 4K!-val lehet illusztrálni. A részvételi demokrácia, a jogállamiság iránti elkötelezettség és a baloldali társadalompolitika is ösz-szekapcsolja a két pártot egymással, mindkettejük keltetője nem kis részben a Corvinus Egyetem Társadalomelméleti Kollégiuma. Az egyik pártszervező, Hellebrandt Flóra az LMP 2010-es országgyűlési választási plakátjáról mosolygott le először a hon polgáraira. Ugyanakkor épp a hasonlóságok miatt erősebb a hajlam a rivalizálásra, amelynek egyik kézenfekvő módja a párttá vált, parlamentbe került LMP-t is az "establishment" részeként kezelni. Istvánffy András gyakran szembesül a kérdéssel, mi a különbség az LMP és formálódó pártja között. Istvánffy leendő riválisát ilyenkor zöld-liberálisként szokta meghatározni, szemben pártja karakteres baloldaliságával. Istvánffy, némiképp meglepően, úgy fogalmaz, hogy "az LMP a társadalmi igazságtalanság kérdését elsősorban a mindenki számára járó jogegyenlőség felől közelíti meg, a gazdasági elnyomás létezésével nem foglalkozik", amiért például Scheiring Gábor bizonyosan kevéssé hálás neki. Istvánffy Andrásék nemrég bemutatták pártprogramjukat, melynek gazdasági fundamentuma a fejlesztő állam és a gazdaság kifehérítése. Mindez jó eséllyel további precizírozásra szorul, de idő egyelőre akad.
Előny: ambiciózusak, és nem tagadják le nyilvánvaló baloldaliságukat.
Hátrány: a mondanivaló meglehetős elnagyoltsága.
Hálózat a Tanszabadságért (HAT)
Mindössze pár hónaposak, és az ő kőbölcsejüket is Hoffmann Rózsa ringatta szigorú anyai kezével, akárcsak a HaHáét. Szülői, szakmai és érdekvédelmi szervezetek, valamint a pedagógusszakma krémje hozták létre azzal a céllal, hogy szakmai érvekkel beszéljék le az országgyűlési kétharmadot a köznevelési törvény elfogadásáról. Hoffmann persze nem maradt adós a válasszal: megállapította, hogy ezek a Gyurcsány-Bajnai-restauráció hívei, akárcsak a Milla, a HaHa, a Szolidaritás és Pokorni Zoltán. Legsúlyosabb kifogásaik is a törvény demokratikus és szociális deficitjét veszik célba: azt, hogy tovább erősíti a szegregációt, még jobban fékezi a társadalmi mobilitást, ugyanakkor csökkenti az iskolák önállóságát, akadályozza az innovációt, és korlátozza a szülők és a gyerekek beleszólását iskolájuk életébe (magyarán: a sajátjukéba). Mivel ez a törvény ugyanazon szellem terméke, mint a többi, a HAT-ból is gyorsan vált rendszerellenzék. "Erősebb civil összefogásra, kevesebb konfliktusra, a narcisztikus sérelmek minél gyorsabb orvoslására lenne szükség, minden széthúzás luxus. A magunk eszközeivel próbálunk is tenni ezért. A Millával rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, egyik alapítónk az EMD tagja" - mondta a Hálózat főszervezőjeként működő Nádori Lídia műfordító. A HAT vezetése is informális, akik bevonódnak a munkába, bevonódnak a döntéshozatalba is, ezek köre folyamatosan változhat. A csütörtökönként tartott megbeszéléseken hozott döntéseket internetes szavazáson jóváhagyatják a szélesebb tagsággal. Így született meg - a tagság nagy többségének egyetértésével - az a döntés, hogy csatlakoznak az Opera előtti Alaptörvény-ellenes tüntetéshez. A kör bezárult. A civilek rázzák az utcát. Pedig csak élni szeretnének.
Előny: rendkívüli szakmai potenciál.
Hátrány: gyenge mozgósítóképesség, lassúság. Mire felmentek a Várba, hogy megkérjék a villámkezű Schmitt Pált, ne írja alá a törvényt, az már meg is jelent a Magyar Közlönyben.
*
Itt tartunk most: részben megindult a pártosodás, részben maradt a civilség. Egyik sem feltétlenül baj. A Jobbik riasztóan komoly sikere is mutatja, mennyire fontos az értékrendhez kapcsolódó szubkulturális háttér, a társadalmi közeg kiépítése is, hogy van tere és helye egy alternatív balos hálózat identitásformáló kezdeményezéseinek is mind az egyetemeken (ahol a HaHa szervezkedik), mind a tömegkultúrában, amelyet a Milla célzott meg.
