Kis János: A százéves háború felülkerekedett a demokrácián, és a Fidesz lett a győztese

Belpol

A filozófus új könyvének bemutatóján arról is beszélt, miért kerültek válságba a liberális demokráciák.

Mi lehet az oka annak, hogy az Európai Unión belül ma Magyarország az egyetlen hibrid demokrácia vagy autoriter rezsim? A jogállamiság visszafejlődése vajon kódolva volt a rendszerváltás utáni politikai berendezkedésben?

Talán ezek voltak a legérdekesebb kérdések Kis János Alkotmányos demokrácia – Régebbi és újabb közelítések című új könyvének bemutatóján, amit a CEU-n tartottak. A filozófus szerint a '90 utáni rendszernek valóban voltak olyan hibái, amelyek elősegítették az Orbán-rezsim létrejöttét.

Hideg polgárháború

Ezek közül a legfontosabb, hogy a választási rendszer és az alkotmánymódosítás szabályai rosszul lettek összehangolva: viszonylag könnyű volt kétharmados, alkotmányozó hatalomhoz jutni, amit Orbán 2010 után könyörtelenül ki is használt. Kis azt mondta, a rendszerváltást előkészítő tárgyalásokon azért nem bástyázták körül erősebben az alkotmányt, mert azt minden szereplő ideiglenesnek tartotta, és nem akarták túlzottan megkötni a későbbi parlamentek kezét.

false

 

Fotó: CEU - Daniel Vegel

Ezzel együtt úgy látja, a 2010 előtti demokratikus időszak hiányosságainál mélyebb oka van az orbáni autokrácia kialakulásának. Nevezetesen az, hogy a „rövid 20. században” Magyarországon a politikai oldalak végig hideg vagy nem is annyira hideg polgárháborúban álltak egymással. „Nem ellenfélnek, hanem ellenségnek tekintették a másikat, akit nem legyőzni, hanem megsemmisíteni kell” – mondta Kis. A rendszerváltáskor szerinte az volt a kérdés, hogy a demokratikus intézményrendszer együttműködési kényszere képes lesz-e magához alakítani a szemben álló feleket. „Hogy a százéves háború vagy a demokrácia kerekedik felül. A szembenállás nyert, és ebből a Fidesz került ki győztesen.”

A könyvbemutatón Kis János Krekó Péterrel, a Political Capital igazgatójával és Enyedi Zsolttal, a CEU rektorhelyettesével beszélgetett. Krekó és Enyedi főképp két ponton szállt vitába Kissel. Egyrészt ők nem feltétlenül látják, hogy válságban lennének a liberális demokráciák, inkább egy hullámzó mozgásról beszéltek, amin belül a mostani EP-választás eredménye a demokratikus erőknek kedvezett Európában. Másrészt vitatkoztak azzal is, hogy Kis elveti a hibrid rezsim meghatározást, és az Orbán-rendszert egyértelműen autokráciaként írja le.

Kis János szerint azért lehet válságról beszélni, mert a liberális demokráciák ma súlyos problémahalmazzal kénytelenek szembenézni. „Ennek része a klímaváltozás – ami a demokrácia működésének alapjait áshatja alá -, a nagytőke kiszabadulása az állami ellenőrzés alól és a különböző népességmozgások.” A filozófus azt mondta, a nehézségekre elméletileg egy nemzetállamok feletti rendszer megoldást jelentene, de ennek a politikai feltételei egyelőre nem adottak. Ugyanakkor vannak olyan kihívások is, amelyeknek egyelőre nem ismerjük a megoldását: ilyen az információs forradalom, ami „szétverte a demokratikus nyilvánosságot.”

Seggre ülés

Az Orbán-rendszer leírására Kis új könyvében az autokratikus áttörés fogalmát használja. Szerinte ez Magyarországon 2012-ben következett be. Akkor a Fidesz többfrontos támadást indított az alkotmánybíróság és a rendes bíróságok, a független média vagy a szabadságjogok ellen. Innentől ezért nem tekinthető demokráciának.

false

 

Fotó: CEU - Daniel Vegel

Hogy miért érdemes a hibrid rezsimezés helyett megpróbálkozni a határvonással, azt Kis egy hasonlattal érzékeltette. „A -1 és a +1 fok között nagyon kicsi a különbség, a -1 és a -60 vagy a +1 és a +60 között sokkal nagyobb. A határnak mégis fontos következményei vannak: -1 fokban elcsúszol az utcán és seggre ülsz, míg +1 fokban csak belelépsz a pocsolyába.”

A politikában morális következményekkel jár az, hogy demokratikusnak tekintünk-e egy államot. Demokráciában az állampolgárok közvetlenül vagy közvetve maguk hozzák a törvényeket, ezért kötelességük engedelmeskedni azoknak, a polgári engedetlenség csak kivételes esetekben, nagyon nyomós okokkal igazolható. „Lehet, hogy autokráciában is betartjuk a törvények túlnyomó többségét, de ez megszűnik főszabály lenni” – mondta Kis.

Ugyanakkor szerinte az ellenzéknek a választások bojkottja előtt taktikai-hasznossági szempontokat kell mérlegelnie. "Ennél fontosabb, hogy viselkednek a képviselőik a parlamentben: mintha egy demokratikusan választott kormányt ellenőriznének, vagy mintha egy autokratikus hatalom hazugságait próbálnák leleplezni."

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.