Így jöttek
Cegléden szombat reggel nyolckor, két órával a gyűlés kezdete előtt még dühtől vörösen somfordálnak el a Torgyán-ellenes kisgazdák. A duplán ellenőrzött bejáratnál tömött sorokban hatvan fölötti parasztemberek csendes izgalommal szorongatják párttagkönyvüket és meghívójukat. A sportcsarnok melletti parkban Karsai József (battonyai búzaégető) idegesen kérdezget valakit, hol vannak a Balogh Gyula (kizárt kisgazda) által szervezett busznyi tüntetők. Lassan összeverődik vagy hatvan ember, Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter (felfüggesztett kisgazda) a park szélén bömbivel a kezében szónokol ötven-hatvan tüntetőnek, hogy egyesítsék erőiket, és ne engedjenek Torgyánnak. A sportcsarnok melletti strandon lesötétített mikrobusz áll: ha elszabadulnak az indulatok, ezen tudják kimenekíteni Torgyánt a nagygyűlésről.
Fél óra múlva megérkeznek a várt buszok, a mérsékelten szellemes transzparensek közül a legnagyobb sikert aratót máris skandálni kezdik az összegyűltek: "Hiába erőlködsz, szemfényvesztő sátán, nem hisz neked senki, takarodjál, Torgyán!"
"Amit mondtam, tegyétek azt!" - ereszti útjára homályos szemekkel tucatnyi hívét Cseh Sándor, a Kisgazdaszövetség IFA-platóról szónokló elnöke.
Kilenc órakor egy nagyobb, meghívó nélkül érkező csoport lökdösni kezdi a szervezőket az első ellenőrző pontnál, és sikerül felvergődniük a bejáratig. "Reszkess, Torgyán" - ordítja egy kockás zakós férfi, és tojásokkal bombázni kezdi a helyszínre rohanó húsz-harminc szervezőt, eltalálja egy bajszos főszervező szemüvegét, az ordítva rohan a csarnokba. "Vigye a tojásait haza!" - sivítja egy férfi, akit a következő pillanatban nekilöknek az ajtóüvegnek, az betörik. A csörömpölő üvegszilánkok mellett Turi-Kovács Béla zilált hajjal inti nyugalomra az embereket. Turi be, tojásdobáló el, további erősítés érkezik. Turi mögött feltűnik Balogh Gyula, húsz-harminc kigyúrt kopasz gyűrűjében. Lökdösődés, kiabálás mellett nyomulnak be az épületbe, az egyik kopasz nekicsapódik az üvegnek, védi Balogh Gyula exteljhatalmú szervezési főtitkárt, aki holtsápadtan reszket fejétől a talpáig.
Nem apád!
´rjöngő tapssal felugrálva köszöntik Torgyánt a hívei, a karzaton kisebb csoport ütemesen skandálni kezdi, hogy vesszen Torgyán. Réti Miklós Pest megyei kisgazda elnök kikiáltja levezető elnöknek Torgyán leghűségesebb sameszét, Gyimóthy Gézát: "Igen, igen, látható többség, a föltett kezekről világosan látni." Ugyanígy szavazzák meg, hogy MSZMP-s múltú politikus nem lehet az elnökség tagja.
"A kisgazdapártban nem kellenek volt MSZMP-párttitkárok, komcsik, akik beférkőztek" - csap bele a közepébe az elnök. A fütyüléstől, tapstól és fujjolástól csak nehezen érteni Torgyán monoton kiabálását, aki Balogh, Turi-Kovács és Szabó János honvédelmi miniszter távozását követeli. Turi feláll Torgyánné Cseh Marika mellől, és ideges mosollyal, őrző-védőktől körülvéve a kijárat felé indul; "húzzál föl Pestre, áruló!" kiáltják néhányan, mások a kezét szorongatják. Tamás Károly, az agrártárca volt közigazgatási államtitkára 900 aláírást a kezében tartva bizalmatlansági indítványt akar beterjeszteni, de a hangzavarban leszavazzák.
"Balogh Gyuláék a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai mögé elbújt banditákkal felfegyverkezett kopasz badibildinges bandákkal törtek be, hogy megakadályozzák nagygyűlésünket" - torzul tovább Torgyán arca, majd kezével a pulpituson dobolva ritmikusan "Bolsik haza! Bolsik hazá!"-ban tör ki. A felajzott tömeg hullámozva ugrál fel helyéről, öreg parasztemberek az eksztázistól kipirult arccal erősítik a vezért. "Aki ügyvivői testületet akar, az menjen a szabaddemokratákhoz - folytatja Torgyán. - És Tamás Károly is távozzon!"
A pulpitus előtt ülő főméltóságok közt dulakodás kezdődik. "Ki kell dobni a Tamás Károlyt a picsába!" - ordít valaki. A volt államtitkár csak nehezen áll fel, párttagjai lökdösni kezdik a kijárat felé. "Itt kisgazdapárt van, a szemét Pesten van, takarodjál a megbízóidhoz!" - ordítja a tehetetlen Tamás Károly arcába valaki, majd egy megyei elnök egy kétszáz kilós kidobó istent küld utána. Mellettük Atyánszky György, mindhalálig hűséges torgyánista összeroppanni látszik, "Mi ez a szemétség, hogy lehet így bánni, engem is dobjál ki" - ugrik verekedő állásba, kicsit lökdösődik valakivel, aztán káromkodva ül vissza a helyére. Tamás Károly sápadtan csapódik egyik embertől a másikig, míg eléri a kijáratot.
"Ezért a szemétláda Torgyánért rohadt az apám a börtönben!" - sivítja egy fehér kosztümös nő, a mellette álló férfi lelöki a földre, egyenesen a Narancs riporterére, aki néhány centiről nézi, ahogy a férfi fojtogatni kezdi a fehér ruhást. A férfit lábánál fogva leráncigálják az asszonyról, aki levegő után kapkod, nyakán vörös foltok, a Narancs sajgó térdű riporterének a kezét szorongatja, aki ezért kimarad az ünnepélyes pillanatból, amikor Torgyán a totális lárma és állati ordítás közepette megerősítteti magát.
Anya csak egy van
A park szélén Balogh Gyula idegesen referál Pestnek a történtekről. Turi-Kovács, a ceglédi hős, nyomában Szabó Jánossal és Tamás Károllyal kijelenti, hogy kérni fogja a Legfőbb Ügyészségtől a nagygyűlés döntéseinek megsemmisítését, mert az törvénytelen volt. A park szélén a négy prominens köré a kopaszok zárnak kört, tanakodnak, Cseh Sándorék hívják őket az IFA-hoz, de Turi azt mondja, vigyázzunk, ne mossanak minket össze. Az előzetes terv szerint Pestre mennének a reformosokhoz, csakhogy közben kiderül, ott már Lányi az elnök; valószínűleg emiatt Balogh és Turi bevágódnak autóikba, és hazahúznak.
A csarnokban legalább negyven fok van, a küldöttek étlen-szomjan ülnek, a gyűlés a "bolsik" eltávolítása után nyugalmasabb lesz, Torgyán arca kisimul, mindenki előtt tudja, hogy Ceglédet megnyerte, jöhetnek a gesztusok.
Villámgyors személycserék következnek: ha egy felszólaló indítványoz valamit, a következő azonnal jól megtámogatja, Gyimóthy szavaztat, két kézzel tartják a lapot a küldöttek. Gyimóthy Bernáth Varga Balázs helyett főtitkár lesz, Bernáth rezzenéstelen arccal veszi tudomásul a bukást, vigaszként ő kerül Balogh Gyula szervezési főtitkári posztjára, Homoki János hűségéért alelnökség a jutalom, Boros Imre PHARE-minisztert visszahívják. Kávássy Sándor indítványozza Bánk Attila kizárását, aki "simulékony jogászi modorával" félrevezette az igazi kisgazdákat, "de napfényre került az igazság". "riási tapsvihar közepette a színpadra lép G. Nagyné Maczó Ágnes, aki megbocsátott az ellene vétkezőknek (Torgyán ´97-ben rúgta ki a pártból az akkori alelnököt), most újra alelnök és elnökségi tag. Lelkesen tapsol Cseh Marika is, elfelejtve, hogy három éve G. Nagy Ilián felesége még azt mondta róla, írni-olvasni se tud. Maczó anyák napja alkalmából virágot kap Togyántól, kicsi virágpor maszatolódik el az arcán, az elnök nevetve törli le zsebkendőjével, a tömeg tapsol és vigad. Maczó Ágnes sebeket gyógyítani jött, szerinte az vesse a kisgazdapártra az első követ, amely párt nem vétkezik. Az alelnök asszony szerint az a lényeg, hogy fel legyenek díszítve a lovak, s nyakukba akasszák a csengőt. "Ha a Fidesz a politika esze, akkor a magyar politika szíve az FKGP. A szivet nem lehet beültetni az agyba" - néz fel a tömegre megdicsőülten az alelnök asszony.
Hosszú beszédekkel folytatódik a gyűlés, megyei kisgazda vezetők határozzák meg a párt identitását, és éltetik Torgyánt. "Mi, borsod-abaúj-zempléni kisgazdák nem hagyjuk magunkat becsalogatni a liberális bozótba, nem válunk a sátán játékszerévé" - így a borsodi elnök.
"Elnökünk elévülhetetlen érdemeit kinek lenne joga kétségbe vonni? Nekünk, de mi tudjuk, hogy megbecsüléssel, tisztelettel tartozunk neki" - vágja Torgyán szemébe a tolnaiak vezetője. Közben felsegítik a színpadra Faddy Ottmár ferences atyát, kézfelemeléssel köszöni meg a tapsvihart, bár az nem neki szól, hanem egy hasonlóan nehezen járóképes kisgazdának, aki őszintén megosztja a közönséggel: nemrégiben arra kérte Elnök Urat, csak ne legyen oly nagylelkű. Torgyán a feje fölé tartott kézzel tapsol, majd az atyának átadja székét. Faddy Ottmár feloldozza a jelenlevőket, megáldja az elnökséget, és lehazaárulózza azokat, akik nem mennek el szavazni. "Ez az ország Magyarországé, a magyaroknak kell vezetni" - suttogja a mikrofonba.
Fess, alkoss, gyarapíts!
"Itt állok hófehéren, (...) keresztrefeszítésemet követelték" - kezdi Torgyán záróbeszédét. Az elnök egy látomását osztja meg az áhítattal hallgató közönséggel. A szatmárcsekei temetőben állt Kölcsey Ferenc sírjánál, épp alkonyodott. "És akkor én ott, az alkonyi csendben a hófehér sírok közt körbenéztem, és megfogadtam, hogy olyan elnök leszek, aki teljesítem a bolsevikok kívánságát, hogy ez a harc lesz a végső" - ujjongás, éltetés, nyakba ugrálás, gyűlés vége, ingyen szendvics, enyhén terjengő cefreszag a folyosókon.
A Független Nőszövetség szőke, 20-25 centis sarkon, miniszoknyában szaladgáló ötven körüli hat tagja a női vécében tanácskozik rúzsozás és sprézés közben. Jóskáról beszélnek nevetve, hogy milyen jól fest, holott a meghurcoltatások s a többi. Egyikükről kiderül, hogy három napja száraz ételt nem vett magához az izgalomtól, na de megérte, csacsogják.
Varró Szilvia
Budapest: új,
tavaszi seregszemle
Amilyen viharosan alakult a ceglédi, annyira félénkre sikerült a reformer kisgazdák budapesti gyűlése, pedig leváltották Torgyánt, és új párttá szervezték magukat. A sűrűjéből nézve az eseményeket - és a tagságot - sokszor nehéz volt elhitetni magunkkal, hogy most az egyik hatalmon lévő kormányzó párt gyűlésén vagyunk. Könnyebb lett volna azt képzelni, hogy ez egy abszurd történelmi dráma forgatása, a küldöttek pedig csak statiszták.
H
Délelőtt tizenegykor a hangszórókból még világslágerek szóltak pánsípon, a csarnokban vagy ezer reformer kisgazda hallgatta egyenes derékkal, amikor váratlanul a színpadon termett Várhelyi András országgyűlési képviselő, és megnyitotta a "történelmet csináló" országos gyűlést. Ha eltekintettünk volna a csarnokot uraló "Polgárok a hazért" és "Talpra, magyar!" reformüzenetektől, egy kis rásegítéssel akár még egy Biergartennek is elment volna a hely, tekintve, hogy a háttérben két sörcsap működött teljes kapacitással. Az országgyűlési képviselő azonban nem hagyott kétséget afelől, miért gyűltek ők össze. "Azért vagyunk itt kétezren, hogy megváltoztassuk a magyar jövőt!" Előbb megpróbálta "a magyar ember ethoszát megérinteni", és elmondta saját imáját az angyalról és a magyar lelkületről ("szikár, szitokszavú, de szomorú"), aztán "az általam megnevezni nem kívánt ember ceglédi nagygyűlése botrányba fulladt" bejelentésével hozzáfogott az aktuális feladatokhoz.
H
Ez az Olimpiai Csarnokban nem volt más, mint a ceglédi hírek hallgatása, Torgyán minden rezdülésének figyelése. Mivel a hírek csak lassan csordogáltak, pár százan inkább bágyadtan sorba álltak a sörért, közben Torgyánt szidták, vagy inkább csak bírálták, mert ekkor még olyanokat lehetett elcsípni, mint "ez egy született szélhámos", vagy "nem lehet agyoncsapni sem".
A ceglédi botrányról és "háromszáztíz fő" Budapestre jöveteléről érkező hírek azonban hirtelen véget vetettek a tétlen és egyre izzadságszagúbb várakozásnak, és a kivörösödő arcú reformszárny dübörgő vastapssal nyugtázta a kedvező fejleményt. Várhelyi képviselő ekkor újabb bejelentést tett: "úgy látszik, a Jóisten meghallgatta az imént elmondott fohászomat"; és bocsánatot kért a hívektől, hogy pár perccel korábban kiejtette száján a Torgyán József nevet. Néhány perc múlva már arról tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy Torgyán József pánikszerűen menekül Ceglédről. A győzelmi mámorban úszó gyűlést ekkor egy új hang szólította meg, és DJ Bobónak nevezte Torgyánt, majd mintha kissé megijedt volna a saját merészségétől, azzal folytatta, hogy elvetették a kukoricát. A hang tulajdonosa magáról annyit mondott: nem egy "nejlonparaszt", mert 145 kilót nyom, és hogy szíve szerint úgy módosítaná a reformszárnyi alapszabályzatot, hogy csak száz kiló felett vegyenek fel kisgazdákat. A felszólaló ugyancsak az országot kormányzó kisebbik koalíciós párt egyik parlamenti képviselője volt, Hanó Miklós. Mivel több hír nem érkezett, háromórás szünet következett, illetve Boros Imre tárca nélküli miniszter valami brutálisan unalmas és érdektelen beszédbe kezdett, ezért a regisztrált reformerek lassan hátra szivárogtak, és nagy tömeget alkottak az ingyenvirslis asztalok előtt.
H
Az országos gyűlés kora délután folytatta munkáját. Először is hatalmas ovációval köszöntötte az első, mintegy ötvenfős ceglédi delegációt, amelyről a legnagyobb jóindulattal sem lehetett elmondani, hogy emelte a hely fényét, viszont közülük többen is mikrofon előtt számoltak be "szörnyűséges" kalandjaikról. Például bizonyos Koppányné országgyűlési képviselő, aki csak nagy nehézségek árán jutott be, igaz, dobált is és kiabált is Cegléden.
Aztán Lányi Zsolt lendített egyet a munka menetén, és "a szentségit, elég volt a jogászkodásból" felkiáltással felvetette, hogy átalakulhatnának országos nagyválasztmánnyá. Immárom másodszor dübörgött a vastaps, a közben folyamatosan érkező ceglédiekkel együtt már ezerháromszáz főre duzzadt refomer tábor üdvözölte az ötletet. "Köszönöm, gyerekek", hűtötte le a kedélyeket Lányi, aki elégedett lehetett magával, mert fotósunk elmondása szerint "így kell ezt csinálni" kijelentéssel az ajkán hagyta el a színpadot.
A munka ezek után már olajozottan folyt. Lányi bejelentette, hogy augusztus 20-ra, a legnagyobb kisgazda ünnepre elkészül az új kisgazda alkotmány, méghozzá olyan, hogy ha a többség azt mondja, "elég volt, Zsoltikám", akkor Lányi Zsolt visszahívható. Majd a nagyválasztmány leváltotta Torgyánt, és kézfeltartással megválasztotta a 32 fős elnökséget, Lányit meg elnöknek. Torgyán leváltása ellen csak néhány kóbor lélek szavazott, az egyik éppen mellettem állt, és nem különösebben ütött el a reformer átlagtól, szürkéssárga, V-nyakú, cirmos pulóvert viselt, zöld, élre vasalt nadrágot, és szemmel láthatóan nagyon büszke volt magára.
Kovács Róbert
