Az éppen fél évszázaddal ezelőtt megyei tanácsi, majd megyei (közgyűlési) önkormányzati kezelésbe került múzeumok pár hónapon belül már a második fenntartóváltást várhatják. Január 1-jével a megyei kormányhivatalokhoz kerültek, most átadnák őket a megyeszékhelyeknek vagy azoknak a településeknek, ahol vannak - miközben a települési önkormányzatok gyakran még a saját intézményeiktől is szabadulni próbálnának.
A magyarországi múzeumok három csoportba oszthatók: az elsőbe az országos, minisztériumi fenntartású, a másodikba a jelenleg a megyei kormányhivataloknál lévő, a harmadikba az egyes települések által működtetett intézmények tartoznak. A megyei hálózat a 60-as évek elején alakult ki, az adott megyeszékhelyen lévő központi múzeumból és annak a megyeszékhelyen vagy a megye kisebb településein elhelyezkedő fiókintézményeiből épül fel. A rendszerváltásig folyamatosan bővült, a 80-as évek végén körülbelül 600 intézmény tartozott hozzá. A 90-es évektől a folyamat megfordult, a megyei önkormányzatok bevételeik folyamatos csökkenése miatt egyre több múzeumot, kiállítóhelyet voltak kénytelenek bezárni. Mára ezek száma 212-re csökkent, további fenyegető lepusztulásuk a teljes vidéki közművelődést lehetetlenítené el. Az országos múzeumok (a szentendrei "Skanzen" kivételével) mind Budapesten vannak; a vidéki múzeumok többsége pedig nem a településekhez, hanem épp a megyei hálózatba tartozott.
Az Országgyűlés tavaly úgy döntött, hogy a közgyűjtemények (könyvtárak, levéltárak, múzeumok) más, addig megyei fenntartású intézményekkel együtt a megyei kormányhivatalokon belül működő megyei intézményfenntartó központokhoz (MIK) vándorolnak. (A deklarált cél az volt, hogy evvel is csökkenjen a megyék súlyos adóssága.) A szakmai irányítás ugyanakkor a Nemzeti Erőforrás Minisztériumra (Nefmi) hárult. A szakma és a szakszervezetek a váltás átgondolatlanságát és az előkészítés hiányát reklamálták - és heteken belül megmutatkozott, hogy igazuk volt.
Két szék közt
Az idei, a MIK-ek által az intézményeknek kiutalt összeg súlyosan csökkent még a tavalyihoz képest is, sok helyen a puszta vegetáláshoz is kevés. Sajtóhírek szerint akadnak múzeumok, ahol a fenntartási költségekre 0 forintot tervezett be a kormányhivatal - lapunkat ezek a hivatalok arról biztosították, hogy "csak" adminisztratív hibáról van szó. Az általános pénztelenségen túl alighanem az is a gond, hogy az operatív irányítást végző MIK-ek szakismeretek hiányában képtelenek felmérni, mennyi pénzből tud gazdálkodni egy-egy múzeum vagy önálló gyűjteménnyel nem rendelkező kiállítóhely. A nógrádi kormányhivatalhoz tartozó múzeumoknál például jelenleg a bérkeretre futja, a dologi kiadásokra nem, így mostani állás szerint júniusig biztosítható a működés - tájékoztatta lapunkat Majcher Tamás, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) Nógrád megyei elnöke. Mivel a pályázatokhoz önrész kell, amit eddig a megyei önkormányzat biztosított, nincs mód pályázni sem. "Fejleszteni pedig pályázat nélkül nem lehetséges, akkor viszont a bevételnövekedés is elmarad, nem tudunk olyan mértékben hozzájárulni a saját fenntartásunkhoz, ahogy mostanában elvárják tőlünk. A látogatók száma így még csökken is a pénzügyi válság miatt" - tette hozzá Majcher. Földiák András, a KKDSZ elnöke már január 25-én arról tájékoztatta a megyei kormányhivatalokat koordináló KIM vezetőjét, Navracsics Tibort, hogy "az új fenntartás rövid időn belül számos gondot okozott vagy vetített előre". Földiák azt javasolta, hogy az operatív irányítás is kerüljön a Nefmi kezébe, és jelezte tárgyalási szándékát a miniszternek. (Földiák tavaly a Népszabadságban intézett nyílt levelet Réthelyi Miklóshoz, melyben a kulturális szféra dolgozóinak nevében a Nefmi illetékes államtitkára, Szőcs Géza mielőbbi eltávolításáért könyörgött.)
Navracsics február elején kelt válaszában úgy látta, hogy "a szakmai és funkcionális irányítás egy kézben történő összpontosulása (...) megítélésem szerint a rendszer megkettőződését jelentené, amely szemben áll a kormány elképzeléseivel". Földiákot a KIM vezetője továbbá arról tájékoztatta, hogy a jelenlegi "rendszert hosszú távon kívánjuk fenntartani, és nem biztosítaná a rendszer stabilitását, ha évente változtatjuk meg az irányítás módját". Navracsics indoklásának, mely szerint az egységesítés (azaz ha a fenntartó és az irányító egyaránt a Nefmi lenne) "megkettőzné a rendszert", nyilvánvalóan nincs értelme; hovatovább épp az ellenkezője az igaz.
Március első felében viszont a kormány már az újabb változtatás forgatókönyveit tárgyalta. Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága ellenőrző albizottságának két héttel ezelőtti ülésén a KIM képviselője, Zöld-Nagy Viktória helyettes államtitkár "a rendszer stabilitását" már kevésbé tekintette fontosnak, és hangsúlyozta: "a kormányzat a jelenlegi állapotot ideiglenesnek tekinti, és hosszú távon is működőképes megoldást keres". A gyors váltás oka nyilvánvalóan a pénzhiány. Az albizottság ülésen Zöld-Nagy arról számolt be, hogy jelenleg összesen 20-25 milliárd forint hibádzik a kormányhivatalok által a megyéktől átvett összes intézmény költségvetéséből. Ennek a megyei múzeumi rendszerből hiányzó összeg bizonyosan csak a töredéke: a múzeumok fenntartása évi alig 5 milliárdba kerülne. (Ami a korábbiakhoz képest így is csökkentett volumen: a KKDSZ becslése szerint a megyei múzeumokat a második Orbán-kormány hivatalba lépése óta közel 40 százalék forráskivonás sújtotta.) Zöld-Nagy szerint a fenntartóváltás azért okozott pénzhiányt, mert a megyék különböző átcsoportosításokkal ki tudták egészíteni a náluk lévő intézmények költségvetését, a kormányhivataloknak viszont erre nincs módjuk.
Akkor lőcs!
A kabinet két lehetőséget mérlegel - immár hetek óta. Az egyik a régi megyei közgyűjteményi rendszer központosítása lenne. A másik pedig a gyűjtemények "elengedése": azaz felajánlásuk a megyeszékhelyeknek vagy azoknak a településeknek, ahol vannak.
Csakhogy a települési önkormányzatok, legyenek bár megyeszékhelyek is, önállóan, pluszforrások nélkül nem tudják ezeket a múzeumokat fenntartani. (Sok közülük saját, városi múzeumot is visz.) Láttató példaként szokták emlegetni, hogy a 700 fős lakosságú Niklának kéne működtetnie a Berzsenyi Dániel Emlékmúzeumot. Gondban lehetnek olyan nagyobb települések is, mint Karcag, Túrkeve, Ráckeve; de a Mátra Múzeum vagy a Móra Ferenc Múzeum is bajba kerülhet, ha Gyöngyösnek, illetve Szegednek kellene a gondjukat viselni. Ráadásul a megyei múzeumoknak számos, a települési szinten túlmutató feladata és lehetősége van, gyűjtőhelyük és ásatási joguk az egész megyére kiterjed - kérdés, hogy egy-egy települési önkormányzat milyen alapon vállalná át ezeket a rajta kívül álló, de nélkülözhetetlen tevékenységeket. A KKDSZ állásfoglalása szerint "végeredményben mindez a kormányzat részéről nem más, mint a felelősség tisztességtelen áthárítása települési szintre".
Hammerstein Judit, a Nefmi helyettes államtitkára lapunknak adott válaszából az derül ki, hogy a minisztérium mindkét megoldást lehetségesnek tartja, míg L. Simon László a kulturális bizottság elnökeként a közgyűjtemények minisztériumi fenntartásba vételét vehemensebben támogatja, mint maga a Nefmi. Ugyancsak a központi fenntartásért tör lándzsát a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetségét vezető Kálnoki-Gyöngyössy Márton. (Kálnoki-Gyöngyössy 2011 januárjában mondott le kulturális helyettes államtitkári posztjáról, mely pozíciójában még a megyei múzeumok önálló jogaiért küzdött: csak hát a megyét azóta kivéreztette a kétharmad.)
A múlt heti kormányülésen a levéltárak ügyében a "központosító" terv győzött, az egykori megyei levéltárak besorolnak a Magyar Országos Levéltár alá. A döntést némi megkönnyebbülés fogadta ugyan, azt azonban nehezményezi a lapunknak nyilatkozó Tyekvicska Árpád, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke, hogy a megyei levéltárak elveszítik jogi személyiségüket, ezért nem fognak tudni önállóan pályázni. Ugyanakkor lapunk információi szerint a múzeumok ügye nem áll jól: a rájuk vonatkozó hasonló javaslatot - amely tehát valami garanciát mégiscsak jelentene a fennmaradásukra - egyelőre rendre elvetette a központi kormányzat. A megyei múzeumok rálőcsölése a településekre ugyanis nyilvánvaló politikai előnyökkel kecsegteti. Nem neki kell majd leépíteni vagy bezárni azokat az intézményeket, amelyeket ő ítél halálra: a magyar kultúra és a vidék felemelésének nagyobb dicsőségére.
Mire jók a megyei múzeumok?Az ebbe a rendszerbe tartozó 212 intézmény (96 múzeum és 116 önálló gyűjteménnyel nem rendelkező kiállítóhely) a 2010-es adatok szerint bő kétmillió látogatót fogad évente, ezek 45 százaléka diák. Ez a létszám rendkívül egyenetlenül oszlik meg köztük: az egri vár területén működő, roppant népszerű Dobó István Múzeumban például több százezer érdeklődő fordul meg évente, míg a kistelepüléseken lévő kiállítóhelyeken pár száz. Ezekben az intézményekben őrzik a magyar műkincsállomány több mint 40 százalékát. Elsorvasztásuk a magyar tárgyi kulturális örökség meghatározó részét veszélyezteti. A megyei múzeumokban dolgozók jó részének speciális szaktudása csak a múzeumi szférában használható, ha az utcára kerülnek, nemcsak ez a tudás vész kárba, de állást is bajosan találnának. (Körülbelül 1300 személyről van szó, felük diplomás.) Az pedig a kormányzat önképével is szemben állna, ha éppen a vidék művelődési intézményeit hagyná az ebek harmincadjára jutni, tovább növelve a főváros és a vidék közötti kulturális esélyegyenlőtlenséget. Ugyanakkor nem állna szemben azzal a kultúrpolitikai gyakorlattal, amely a kultúrát kirakatnak képzeli és a budapesti, ambiciózus múzeumi tervekhez képest nem tartja fontosnak a vidéki múzeumi "hátsó udvar" állapotát. A megyei közgyűjtemények szétzilálása ellen tiltakozó petíciót már több mint másfél ezren írták alá, még Jankovics Marcell volt NKA-elnök is csatlakozott. |
