Kordontalanul – Szabadság tér, hétfő

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2014.08.05 14:45

Belpol

Eltűnt a kordon. Nem volt olyan mellbevágó, mint az angyal megjelenése – de azért ütött.
false

 

Fotó: Bakki László

Tegnap délelőtt tízkor csak hűlt helye volt, na, nem az angyalnak, a kordonnak, délután ötkor már (még) csak két rendőr szolgálta és védte Gábrielt pihenőállásban. De mire Daróczi Ági megérkezett, s lassan beszállingózott a hajdani kordonbontó csapat kemény magja is – a „szaki bácsik” –, már újra az ismerős sorminta szegélyezte a mélygarázs bejáratánál álló szoborcsoportot. Ráadásul a készenlétiek sorfala egyik végén a napszemcsis CIA-ügynököt idéző civil parancsnok is feltűnt, a másikon meg a két rendőrségi kameraman. A fél 6-os kezdésre becsordogált az Október 6. utcához a radaros rendőrségi mikrobusz is: a néhány kilónyi vaskorlát, úgy tűnik, nem oszt, nem szoroz az elmúlt negyedévnyi békétlen egymás mellett élést illetően.

Közjáték (az URH zenekar Kék fény című dalával aláfestve): Magyar Nemzettel a kezében ólálkodik egy férfi, kiragasztja az Orbán Viktor tusványosi beszédét méltató oldalakat egy Elmű-szerelvénydobozra, jelképes színpadunk hátterére. Leszedem, felteszi, leszedem: ez a mi tüntetésünk. Nem érti. Pedig csak képzelje el: ő tüntetne, én meg ragasztanék… 168 órát, Élet és Irodalmat, valami liberálisat. Mit szólna? Ő sem veszi el a mi köveinket, int a fejével az „Eleven Emlékmű” emléktárgyai felé. Én is visszaadom az ő tacepaóját: tegye máshová, ahová akarja. Átmegy az úttesten, remegő kézzel ragaszt, 3 méterrel odébb, egy villanyoszlopra.

Daróczi Ágnes petícióval és egy háromoldalas jegyzékkel, egy 1944-ből való listával érkezik, tiltakozásul Balog miniszter romaholokauszt-tagadására. Elhangzanak a deportáltak nevei, életkorral, lakcímmel: terhes nőké, kisgyermekeké, idős embereké. Megjegyzésként mindegyik mellett: „cigány”. Balog miniszter megtagadott múltja.

Az 1896. augusztus 4-én született, 1949-ben a Gulagra száműzött Lengyel Józsefre, az Igéző, az Oldás és kötés írójára, s magára a Gulagra, a táborok történetére, az odahurcoltak tragédiájára is emlékezünk Szász Judit tüntetőtársunk és vendége jóvoltából. Az író lánya, Tatjana mesél apjának az „élete végéig hithű kommunista” mítosz lerombolását illető hiábavaló törekvéseiről –  felidézve Lengyel végrendelkezésnek is beillő színvallását megcsúfoló Aczél György utolsó, az író lakásán tett látogatását is.

Az Eleven Emlékmű társadalmi önismeret-fejlesztő (nyílt) csoport vendége, az egyik projektgazda, Rényi András a tusványosi beszédet tartotta továbbra is napirenden – az este 7 és 9 közt eltelt idő sem volt elegendő felmérni a magyar miniszterelnök legújabb politikai hazardírozásának következményeit.

A továbbiakban a tüntetésen felszólalók és az egyéb fellépők, művészek és más támogatók aktivitásai, napi frissülésben, a Szabadságszínpad Facebook-eseményoldalon lesznek követhetők.

Neked ajánljuk