Kordontalanul – Szabadság tér, hétfő

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2014. augusztus 5.

Belpol

Eltűnt a kordon. Nem volt olyan mellbevágó, mint az angyal megjelenése – de azért ütött.
false

 

Fotó: Bakki László

Tegnap délelőtt tízkor csak hűlt helye volt, na, nem az angyalnak, a kordonnak, délután ötkor már (még) csak két rendőr szolgálta és védte Gábrielt pihenőállásban. De mire Daróczi Ági megérkezett, s lassan beszállingózott a hajdani kordonbontó csapat kemény magja is – a „szaki bácsik” –, már újra az ismerős sorminta szegélyezte a mélygarázs bejáratánál álló szoborcsoportot. Ráadásul a készenlétiek sorfala egyik végén a napszemcsis CIA-ügynököt idéző civil parancsnok is feltűnt, a másikon meg a két rendőrségi kameraman. A fél 6-os kezdésre becsordogált az Október 6. utcához a radaros rendőrségi mikrobusz is: a néhány kilónyi vaskorlát, úgy tűnik, nem oszt, nem szoroz az elmúlt negyedévnyi békétlen egymás mellett élést illetően.

Közjáték (az URH zenekar Kék fény című dalával aláfestve): Magyar Nemzettel a kezében ólálkodik egy férfi, kiragasztja az Orbán Viktor tusványosi beszédét méltató oldalakat egy Elmű-szerelvénydobozra, jelképes színpadunk hátterére. Leszedem, felteszi, leszedem: ez a mi tüntetésünk. Nem érti. Pedig csak képzelje el: ő tüntetne, én meg ragasztanék… 168 órát, Élet és Irodalmat, valami liberálisat. Mit szólna? Ő sem veszi el a mi köveinket, int a fejével az „Eleven Emlékmű” emléktárgyai felé. Én is visszaadom az ő tacepaóját: tegye máshová, ahová akarja. Átmegy az úttesten, remegő kézzel ragaszt, 3 méterrel odébb, egy villanyoszlopra.

Daróczi Ágnes petícióval és egy háromoldalas jegyzékkel, egy 1944-ből való listával érkezik, tiltakozásul Balog miniszter romaholokauszt-tagadására. Elhangzanak a deportáltak nevei, életkorral, lakcímmel: terhes nőké, kisgyermekeké, idős embereké. Megjegyzésként mindegyik mellett: „cigány”. Balog miniszter megtagadott múltja.

Az 1896. augusztus 4-én született, 1949-ben a Gulagra száműzött Lengyel Józsefre, az Igéző, az Oldás és kötés írójára, s magára a Gulagra, a táborok történetére, az odahurcoltak tragédiájára is emlékezünk Szász Judit tüntetőtársunk és vendége jóvoltából. Az író lánya, Tatjana mesél apjának az „élete végéig hithű kommunista” mítosz lerombolását illető hiábavaló törekvéseiről –  felidézve Lengyel végrendelkezésnek is beillő színvallását megcsúfoló Aczél György utolsó, az író lakásán tett látogatását is.

Az Eleven Emlékmű társadalmi önismeret-fejlesztő (nyílt) csoport vendége, az egyik projektgazda, Rényi András a tusványosi beszédet tartotta továbbra is napirenden – az este 7 és 9 közt eltelt idő sem volt elegendő felmérni a magyar miniszterelnök legújabb politikai hazardírozásának következményeit.

A továbbiakban a tüntetésen felszólalók és az egyéb fellépők, művészek és más támogatók aktivitásai, napi frissülésben, a Szabadságszínpad Facebook-eseményoldalon lesznek követhetők.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.