MaNcs: Nemrégiben ön azt nyilatkozta, hogy a kosovói válság komplex rendezése nem képzelhető el a vajdasági magyarság autonómiájának nemzetközi felügyelete nélkül. Mit értenek nemzetközi felügyeleten?
Németh Zsolt: Mi az átfogó rendezésben vagyunk érdekeltek, amely a térség több országára is kiterjed. A kisebbségi és emberi jogok biztosítása a Vajdaságban hosszú távon nem képzelhető el intenzív nemzetközi odafigyelés nélkül. Adott esetben ez azt is jelentheti, hogy az autonómia megvalósítása nemzetközi megfigyelők szeme előtt fog lezajlani, de jelentheti azt is, hogy Magyarország és Jugoszlávia között egy olyan kétoldalú szerződéses rendszer jön létre, amelyben fontos szerepet kap a magyar kisebbség jogainak a biztosítása. És jelentheti olyan intézményeknek a visszaállítását is, mint például az EBESZ szabadkai irodája. Az elmúlt években paramilitáris erők a Vajdaságban is követtek el olyan atrocitásokat, amelyek szükségessé teszik a nemzetközi közösség intézményes jelenlétét.
MaNcs: Ugyanolyan EBESZ-jelenlétre gondolnak, mint amilyen Kosovóban volt a bombázások előtt?
NZS: Az a fontos, hogy fokozott nemzetközi szerepvállalás legyen az egész folyamatban.
MaNcs: Csak politikai vagy akár katonai is?
NZS: A vajdasági helyzet jelenleg is viszonylagos stabilitást mutat. Ám nyitott kérdés, mi lesz Milosevic sorsa. Bíznunk kell Jugoszlávia demokratizálódásában, de én semmilyen lehetőséget nem zárnék ki arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi közösség miképpen biztosítja a megfelelő felügyeletet a Vajdaságban.
MaNcs: Másik lehetőségként a magyar-jugoszláv kétoldalú megállapodásokat említette. Gondolkodnak-e az alapszerződés megkötésén?
NZS: A Fidesz - Magyar Polgári Párt az alapszerződéseket nem dogmatikusan ítéli meg. Az ukrán-magyart támogattuk, a románt és a szlovákot pedig nem. Ha az alapszerződés a kétoldalú stabilitást szolgálja, támogatjuk. A hangsúlyt arra helyezném most, hogy a kétoldalú viszonyt hosszú távon kell rendezni, tehát idővel egyfajta alapszerződés is szóba jöhet.
MaNcs: Akár Milosevictyel is?
NZS: Milosevictyel elég csekély esélyét látom ennek. A korábbi tapasztalatok arra utalnak, hogy az alapszerződés egy folyamat kicsúcsosodása kellene legyen. De az alapszerződés megkötésének nem szabad "kimerítenie" a kétoldalú kapcsolatokat, és nem szabad megengedni, hogy értelmezési háború bontakozzék ki a dokumentum körül, ami abból adódik, hogy nem hozták közös nevezőre a politikai szándékokat. Amikor ezek eltérőek, az alapszerződés csak olaj a tűzre. A szlovák eset sajnos ezt igazolta.
MaNcs: Martonyi külügyminiszter úr és az ön nyilatkozatai eltérnek egymástól abban a tekintetben, hogy a Vajdaság kérdését össze kell-e kapcsolni a kosovói rendezéssel.
NZS: A kosovói albánok és a vajdasági magyarok helyzete közötti különbség nyilvánvaló. Kosovóban háborús konfliktus alakult ki, kézenfekvőek az etnikai arányok közötti és az etnoszociológiai különbségek is. A vajdasági magyarságnak nem tett volna jót, ha a békekikényszerítő hadművelet alatt bármilyen értelemben egy lapon említődnek meg a kosovói helyzettel. Párhuzamok azonban szintén léteznek - mindkét probléma szoros korrelációt mutat Milosevic személyével, a jugoszláv demokratizálódási folyamattal. A demokratizálódás mindenkinek érdeke. Másrészt az autonómia kérdése is azonos. Tehát a két kérdést külön kell kezelni, de az alapelveknek ugyanazoknak kell lenniük. Hosszú távon mindkét probléma rendezésének előfeltétele Milosevic távozása és Jugoszlávia demokratizálódása.
MaNcs: Az autonómia visszaállításához meg kell változtatni Szerbia alkotmányát. Ez önök szerint hogyan történhetne meg?
NZS: Milosevic hatalmának felszámolása ma a legbonyolultabb kérdés. A vajdasági magyaroknak érzékelhető az a célkitűzése, hogy politikai megállapodást kívánnak kötni a hatalom legitim képviselőivel, ami adott esetben jelentheti az ideiglenes kormányt, a jugoszláv kormányfőt. Ezután jöhetne az alkotmánymódosítás, az új intézmények felállítása, a kompetenciák meghatározása. Úgy látom, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) között körvonalazódik a kompromisszum: visszanyúlnak a történelmi VMDK (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége) stratégiájához, a háromszintű autonómiakoncepcióhoz, amely a tartományi, a területi és a személyi elvű autonómiát foglalja magába. Ez bölcs megoldásnak tűnik.
MaNcs: Kialakult egy konfliktus Kasza József, a VMSZ elnöke és Orbán Viktor között, ugyanakkor a VMDP egyik egykori vezetője, Vékás János Orbán tanácsadója lett (a VMDP a választásokon egyértelműen Fidesz-párti volt), ám úgy tűnik, a kormány most mégis a VMSZ-es Várady Tibor által kidolgozott koncepciót támogatja.
NZS: Vannak személyi kérdések, és vannak koncepcionális kérdések. Hogy ki a miniszterelnök tanácsadója, az egy dolog. A koncepció kidolgozását egy team segítette, amit Lőrincz Csaba, a Külügyminisztérium Stratégiai Tervezési Főosztályának vezetője koordinált. Mi szakértői szinten tudjuk segíteni a vajdasági magyarokat, dönteni nekik kell. A másik lehetőségünk, hogy az általuk elfogadott célokat, a háromszintű autonómiakoncepciót a háttérből, diplomáciai úton is segítjük.
MaNcs: Nem maximalizmus az, hogy mindenféle autonómiatípust követelnek most a vajdasági magyarok, és ebben támogatja őket a magyar kormány? Nem élvez valamelyik mégis prioritást?
NZS: Tény, hogy nem mindenki fejében fér meg mindegyik típus. Az enyémben igen. A tartományi autonómia mellett szól, hogy nemzetközileg ismert és támogatott. Fontos azért is, mert a Vajdaságban mindig intenzívebb volt az együttélés, mint például Erdélyben. Ám az elmúlt években a Vajdaságba telepített szerbek nem ismerik ezt az együttélési modellt, ezért is kell a másik két autonómiafajta, a területi - mely főként az észak-bácskai körzetet jelenti - és a személyi elvű, melyek "identitás-érzékenyebbek".
MaNcs: A hírek szerint nem hivatalos tárgyalások folynak Washingtonnal arról, hogy Magyarországról sugároznának szerb nyelvű adást a szerb területekre. A válság elején ezt a kormány állítólag nem engedélyezte.
NZS: Fontos, hogy megszülessen az a koncepció a nemzetközi közösségben, miképpen lesz demokrácia Jugoszláviában. Kosovo kapcsán sok minden megoldódni látszik, ám hogy Szerbiában mi lesz, az még nem tisztázott.
MaNcs: A nemzetközi közösség fogja bevezetni a demokráciát Szerbiában?
NZS: A demokráciát nem lehet bevezetni, legfeljebb elősegíteni. Nem tartanám jónak, ha a nemzetközi közösség csak Kosovóra és a környező államokra koncentrálna, Jugoszláviára pedig rárakná a fedőt, és várná, hogy mi lesz ott. Ha kialakulnak a világos elképzelések arról, hogy hogyan kell a jugoszláviai demokratizálódást előmozdítani, azokban döntő szerepe lesz a nyilvánosságnak, hiszen Milosevic információs monopóliuma jelenleg is csaknem totális. Egy külföldi sugárzású szerb nyelvű rádió elindítása egyáltalán nem elvetendő gondolat, erre NATO-tagállamként fel kell készülnünk. Amíg tartott a katonai fellépés, mások voltak a politikai feltételek.
MaNcs: A kormányálláspont azonban gyakorta változott az idő alatt is, amíg tartott a katonai fellépés. Korábban szó sem volt arról, hogy magyar katona jugoszláv földre tegye a lábát: most meg mégiscsak ott leszünk Kosovóban.
NZS: Az, hogy korábban nem akartunk Jugoszláviába katonát küldeni, most meg küldünk a KFOR-ba, mondvacsinált ellentét, mert most békefenntartóként mennek. A magyar kormány álláspontja konzekvens volt az egész válság során, a kritikusaink álláspontja viszont következetlen, és fokozatosan helyezkedett a konszenzusos támogatásról egy alapvetően belpolitikai indíttatású kormánykritikává. Fix pont volt, hogy Magyarország a katonai fellépésben nem vesz részt a szomszédsági viszonyra és a vajdasági magyarokra való tekintettel. Ezt végig sikeresen képviseltük, a NATO is elfogadta, noha ez nekik nem volt teljesen magától értetődő. A mi következetlen magatartásunk miatt akár az északi front is megnyílhatott volna, noha ennek reális esélye nem volt.
MaNcs: Ezt Magyarország akadályozta meg?
NZS: Amikor a döntések formálisan megszülettek, Magyarországnak már nem kellett elutasító magatartást tanúsítania. A döntés-előkészítésben viszont orientáló szerepünk volt. A másik stabil álláspontunk az volt, hogy az egész NATO-fellépést igazságosnak, támogatandónak tartjuk, nemcsak morális, hanem biztonsági megfontolásokból is. Az ezredvégen egy népirtást elfogadhatatlannak tartunk, és ennek megálljt kell parancsolni, hogy újabb konfliktusok ne jöhessenek létre. A harmadik elem, hogy a vajdasági magyarok speciális helyzetét figyelembe vettük, részben a körültekintő nyilatkozatok által, részben pedig a konkrét problémáik kezelése kapcsán. Így például a válság idején lehetővé tettük egyes vajdasági területek áramellátását.
MaNcs: Egy-két elszólás azért becsúszott. Martonyi János például úgy nyilatkozott, hogy "nem volna szerencsés, ha a határmódosítást éppen mi hoznánk szóba". Akkor ki által volna szerencsés? Vagy éppen ön nyilatkozta, hogy "a területi status quo megváltoztatása jelenleg veszélyes". Ha jelenleg igen, akkor mikor nem? Egy médiaszociológus azért ebből ki tud olvasni valamit.
NZS: A médiaszociológusokat nagyra értékelem, de a magyar kormány álláspontja elég egyértelmű. A kormányprogram nem tartalmazza a területmódosítást.
MaNcs: Ezek szerint a jelenlegi magyar kormány politikája arra irányul, hogy határmódosítások nélkül korlátozza Belgrád szuverenitását.
NZS: Ezt vállalom. Úgy látom, hogy a szerbiai centralizált hatalom lehetetlenné teszi a demokráciát, és komoly etnikai problémákat gerjeszt. A központi hatalom szuverenitásának korlátozása és ezzel párhuzamosan a közösségek korlátozott önrendelkezésének biztosítása nélkül ezek a problémák nem orvosolhatók.
MaNcs: Belefér-e a szuverenitás korlátozásába Jugoszlávia teljes katonai megszállása?
NZS: A legfontosabb cél, hogy Jugoszláviában működőképes demokrácia bontakozzon ki. Jelenleg Milosevic népszerűsége igen nagy Szerbiában. Ez a háborús helyzet, nem pedig a szerb nép genetikai elemzése révén magyarázható meg. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a demokrácia létrejöhessen. Ha Milosevic három hónappal ezelőtt elfogadja a feltételeket, nem rombolják le a fél országot. Amint megszületik ez a felismerés, sor kerülhet Milosevic népszerűségének csökkenésére. Ha kialakul a katasztrofális vereség tudata, mint például 1945 után Németországban, az azt eredményezheti, hogy jön egy szerb Adenauer. Jelenleg nem látjuk még ezt az embert Jugoszláviában, de ha körültekintően viszonyulunk a kérdéshez, megtalálhatjuk. E cél eléréséhez nem feltétlenül Jugoszlávia katonai megszállásán átvezet az út.
MaNcs: Úgy tűnik, hogy ezt az elvet azóta fogadta el Magyarország, mióta NATO-tag lett. Korábban azért nem politizáltak erőteljesebben Jugoszláviával szemben, mert a magyarok túszok. Azóta viszont azért politizálnak erőteljesebben, szinte beavatkozva, mert túszok.
NZS: Magyarország nagyon figyelt arra, hogy a NATO-tagsággal összefüggésben a szomszédok semmiképpen se érzékeljék, hogy megváltozott volna a hozzájuk fűződő viszony, bár tagadhatatlan, hogy az ország biztonságpolitikai értelemben igen megerősödött. Elemi érdekünk, hogy szomszédaink a nyugati orientációs pályára kerüljenek, vagy ott maradjanak.
Bojtár B. Endre
Szerbhorváth György
