A Munkáspárt és az MSZP közeledése
Az MSZP és a Munkáspárt vezetői a tavaly tavaszi országgyűlési választások óta hajtogatják, hogy a jobboldal legyőzéséhez össze kell fognia a baloldalnak. Igaz, teszik hozzá egyes munkáspártiak, az együttműködést az MSZP csak akkor forszírozza, amikor közeleg egy-egy választás, és szükségük van a Munkáspárt szimpatizánsainak szavazatára.
IMF-rabszolgákkal soha
A tavalyi országgyűlési választások előtt Nagy Sándor például több alkalommal titokban találkozott Thürmer Gyulával; ez is beletartozott a mindennapi megaláztatások sorába, amelyet a más pártok által nevetségesnek tartott Munkáspárt vezetőjének ki kellett állnia. (És viszont.) 1996-ban a Munkáspártban heves viták zajlottak a szocialistákhoz fűződő viszonyról. 1997. január elsejével az MP felmondta a szocialistákkal való minden intézményes együttműködést, és egyértelműen elhatárolódott az MSZP-től. A Munkáspárt szerint ugyanis az MSZP becsapta szavazóit, nem számolta fel a törvénytelenségeket, és a gazdagodó tőkések pártjává vált. A XII. kongresszuson úgy fogalmaztak, hogy "a szocialisták megtették mindazt, amit még jobboldali elődjük se mert megtenni". Az MSZP-hez fűződő viszony megszakításától a Munkáspárt a szocialistákban csalódott emberek szavazatait remélte. Az elhatárolódásnak meg is lett az eredménye: a ´98-as önkormányzati választásokon a szocik sorra rugdosták ki irodájukból a választási együttműködésért kuncsorgó munkáspártikat. A markáns különbözőség, amelyről a munkáspártiak azt hitték, hogy megnyeri a szavazókat, idióta szélsőségnek tűnt a szavazófülkében. A két párt között csak néhány településen jött létre együttműködési megállapodás. Vajda János, a Munkáspárt alelnöke szerint ez segítette polgármesteri székhez többek között a pécsi, a komáromi vagy a kisújszállási szocialista jelöltet. Az elmúlt években a munkáspárti funkcikon egyre inkább elhatalmasodott az a meggyőződés, hogy rajtuk kívül mindenki jobboldali. Kevesebben mondogatták csak, hogy nem jó még a szocikból is ellenséget csinálni, vagy hogy nem kell balról előzve elősegíteni a szocialista többségű kormány bukását. Ez utóbbi csoport részéről vetődött fel először a Baloldali Tömörüléssel való kapcsolatfelvétel is, de azok hosszú ideig elzárkóztak előlük.
Nemzetközi politika
A tavaly tavaszi vereség után az MSZP szeptemberi kongresszusán elfogadott nyilatkozat viszont már baloldali összefogást sürgetett. Vajda János szerint megérett az idő az együttműködésre, hiszen a két párt jó néhány ügyet hasonlóan ítél meg (társadalombiztosítás helyzete, szakszervezetek).
Kora tavasszal a Baloldali Tömörülés kezdeményezésére létrejött egy találkozó, de vezető szocialista politikusok csak nagyon óvatosan fogalmaztak a közeledésről. Földes György választmányi elnök kiemelte: a baloldali egység feltételei jelenleg nem adottak, együttműködésre viszont van lehetőség. Azt is hangsúlyozta, hogy nem csak az MSZP-nek kellene megújulnia.
A Munkáspárt május végi kongresszusára az MSZP vezetősége a meghívás ellenére már el sem ment. Igaz, ennek külpolitikai vonatkozású magyarázata is volt. Kiss Péter ügyvezető alelnöktől, az elutasító válaszlevél küldőjétől megtudtuk, a szorosabb kapcsolattartáshoz a Munkáspártnak felül kellene vizsgálnia véleményét a jugoszláv válsággal, illetve Milosevic elnök felelősségével kapcsolatban. (A Munkáspárt véleménye szerint Jugoszláviát azért bombázta a NATO, mert ez az ország a nemzeti érdekeket figyelembe véve megpróbált ellenállni a nemzetközi tőke hatalmának. Thürmer ezt a véleményt tolmácsolandó utazott Milosevichez, együttérzésükről biztosítva a szerb népet.)
Kiss Péter szerint az Orbán-kormány tevékenysége indolkolttá teszi a baloldali pártok együttműködését. A tavalyi országgyűlési választások kudarca rávilágított, hogy az összefogás hiánya a jobboldal győzelméhez vezet. Kiss Péter jó példaként említette azokat a településeket, ahol az MSZP, a BIT, a Munkáspárt és az SZDSZ közösen szállt ringbe az önkormányzati választásokon.
Csak ha muszáj
Az országos szintű együttműködést minden bizonnyal tovább nehezíti a Munkáspárt májusi kongresszusán - amelyen deklarálták, hogy a Munkáspárt humanista, kommunista, baloldali, szocialista, marxista párt - elfogadott pártprogram-irányelvek. Ebből kiderül, a munkáspártiak megszüntetnék a kapitalizmust, "közösségi, szocialista társadalmat akarnak". Bírálják a globalizált, imperialista, kapitalista világrendet, követelik, hogy Magyarország lépjen ki a NATO-ból, és azt sem bánnák, ha a szövetség megszűnne. Kételyeik vannak az európai uniós csatlakozással kapcsolatban is. Vajda alelnök kérdésünkre elmondta, "nincs abban semmi különös", hogy a Szaddám Huszein vezette iraki Baath párttal együttműködési megállapodást írtak alá a közelmúltban. Irak ugyanis van, ezt tudomásul kell venni - mondta a politikus. Ám a diktátorral még sohasem tárgyaltak. A közösen aláírt dokumentum egyébként azt tartalmazza, hogy meg kellene szüntetni az Irak elleni embargót, igazságos békét kell kötni a Közel-Keleten, ehhez pedig elkerülhetetlen, hogy "elítéljük a békét hátráltató cionista erőket". (A Munkáspárt küldöttségével egy időben szintén a helyszínen járt a Szabó Albert vezette Népjóléti Szövetség, és hasonló tartalmú megállapodást írt alá.)
A fenti szélsőségek ellenére egyes szocialista politikusok hajlanak a Munkáspárttal való együttműködésre. Egyre többen vélik úgy, hogy ha a Fidesz elfogadja a szélsőjobb támogatását, akkor az MSZP is flörtölhet a Munkáspárttal, amelyet ők természetesen nem tartanak szélsőbaloldalinak. Szabó Zoltán, a szocialisták helyettes frakcióvezetője a Kritikának adott interjújában elmondta, hogy együtt lehet működni Thürmer pártjával, "mert történelmi tapasztalat, hogy ha egy demokrácia elbukik, akkor a kommunistákat, a szociáldemokratákat, a liberálisokat és a zsidókat be szokták csukni, vagy ki szokták irtani".
Pásztor-Varró
