Kormányzati előkészületek a Fideszben - I. - Kalandra fel!

  • M. László Ferenc
  • 2009. augusztus 6.

Belpol

A legnagyobb ellenzéki párt nyilatkozatai látszólag kimerülnek az olyan semmitmondó üzenetekben, mint "az egészség nem üzlet", "a magyar földet nem adjuk", "megőrizzük a nyugdíjak reálértékét", ám a háttérben komoly programalkotó munka zajlik. Ötletben nincs hiány, ugyanis a teljhatalmú pártelnök folyamatosan versenyezteti a Fidesz szakértőit, szakpolitikusait; az utolsó percig lebegteti, melyik koncepciót támogatja, és kit emel majd be a kormányába - amennyiben győznek 2010-ben.
A legnagyobb ellenzéki párt nyilatkozatai látszólag kimerülnek az olyan semmitmondó üzenetekben, mint "az egészség nem üzlet", "a magyar földet nem adjuk", "megőrizzük a nyugdíjak reálértékét", ám a háttérben komoly programalkotó munka zajlik. Ötletben nincs hiány, ugyanis a teljhatalmú pártelnök folyamatosan versenyezteti a Fidesz szakértőit, szakpolitikusait; az utolsó percig lebegteti, melyik koncepciót támogatja, és kit emel majd be a kormányába - amennyiben győznek 2010-ben.

Politikai ellenfelei gyakran vetik a Fidesz szemére, hogy nincs programja, víziója, csak a hatalmat akarja. Pedig a jobboldali szellemi műhelyek, a párt holdudvarába tartozó szakemberek, think tankek fiókjaiban tömérdek dokumentum lapul, sőt ezek nagy része nyilvános, letölthető a Fidesz honlapjáról. Bár az ezer oldalt is meghaladó szövegrengeteg kétharmada közhelyekkel telitömködött üresjárat - nem csoda, hogy a sajtó alig foglalkozik velük -, a programokból több olyan konkrét célkitűzés is kiolvasható, amit kormányra kerülés esetén szinte biztosan megvalósítanak. Cikksorozatunk első részében a várható reformokkal és a párton belüli gazdaságpolitikai irányzatokkal foglalkozunk.

Szöveghegyek

"Kreatív káosz" - így jellemezte lapunknak egy jobboldalhoz kötődő értelmiségi a pártban egyre nagyobb energiákat mozgósító felkészülési folyamatot. Rendszeresen előfordul, hogy egy témára több embert is ráállítanak, de a szerzők legfeljebb akkor szereznek tudomást egymás ötleteiről, ha az adott koncepció bekerül a párt kommunikációs vérkeringésébe, esetleg híre megy, hogy Orbán beszélgetésbe elegyedett egyik-másik szakemberrel. "Több hét várakoztatás után végre leül vele egy kávéra, jelezve, mennyire hasznosnak tartja a munkáját. Valamivel később az illető arról értesül, hogy aznap Viktor még legalább öt szakértővel konzultált, akiket hasonló módon megdicsért" - ecsetelte a pártelnök sajátos módszereit egyik forrásunk.

Orbán szűkebb stábja folyamatosan gyűjti a javaslatokat, és az elnök maga dönti el, hogy mit épít be, kit hoz helyzetbe. A politikai szituáció változásával aztán újból csavar egyet az irányvonalon, és ennek megfelelően váltogatja a szaktanácsadókat is. Nemcsak a részletkérdésekben, de még a big picture kialakításában is legalább hárman-négyen serénykednek. Gazdaságpolitikai kérdésekben Orbán épp úgy figyel például Matolcsy Györgyre vagy Cséfalvay Zoltánra, mint Járai Zsigmondra és Szapáry Györgyre, de mostanság még a volt jegybankelnök - korábban inkább a baloldalhoz sorolt - Surányi György véleményét is kikéri, miközben a parlamenti munka terheit a kabinetvezető Varga Mihály vállaira fekteti. Rendszeresen előfordul, hogy az elnöki módszer sértődésekhez vezet, mint ahogyan a különböző koncepciók közötti ellentmondásokat sem könnyű áthidalni. Ám a remény, hogy a párt hatalomra kerülése után mindenki kap bizonyítási lehetőséget, egyelőre elfedi az ellentéteket. Jellemző, hogy a Jövőkép című gazdasági vitairat kidolgozásában hetvenöt, esetenként radikálisan másként gondolkodó szakember vett részt: a munkába többek között bevonták a szigorú fiskális politika hívének számító Szapáryt, a "belső motorokat" beizzítani akaró Cséfalvayt, a marxizmussal kacérkodó Bogár Lászlót és a népnemzeti irányvonalat képviselő Gazsó L. Ferencet (a költségvetési ügyekkel foglalkozó Varga viszont kimaradt).

A kormányzásra fölkészülés már a 2006-os voksolás után elkezdődött. Orbán akkor úgy ítélte meg, hogy a reformokra - így az egészségügy átalakítására - készülődő koalíciót olyan súlyos ellentétek feszítik, amelyek rövidesen szétrobbantják a második Gyurcsány-kabinetet, s ezért előre hozott választások lesznek (lásd: Ugrásra készen, Magyar Narancs, 2006. szeptember 7.). Bod Péter Ákos irányításával még 2006 nyarán elkészült a magyar gazdaság helyzetét elemző Fehér könyv, illetve ezt megelőzően kijött egy középtávú, "alternatív" Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) is. 2007 nyarára zárták le Navracsics Tibor frakcióvezető szerkesztésében a Jövőnk című vitairatot, amit a kongresszus is jóváhagyott. Ugyanazon év végén jelent meg az Erős Magyarország, amely a "Fidesz alapprogramja" alcímet viseli - a két dokumentum főbb téziseit a pártvezetés máig érvényesnek tartja. Elsősorban a gazdaságpolitikára koncentrál az idén megjelent Jövőkép, melynek egyik lényeges elemét, az ingatlanadót a tavaszi taktikázás - a Bajnai-kormány ekézése az EP-kampányban - során lőtték ki.

Csapdahelyzet

A dokumentumokból kiviláglik, hogy a holdudvar a professzionális tervezést tekinti a jobboldali kormányzás alapkövének. A Fidesz-közeli közgazdászok szerint ugyanis a Gyurcsányék indította reformok sikertelensége a rendszer egészét átfogó, az egyes alrendszerek közötti összefüggéseket feltáró terv hiányára vezethető vissza - így a parciális érdekek végül ellehetetlenítették az átalakulást. Forrásaink szerint ezen a területen főleg Fodor István véleménye tekinthető mérvadónak. A fent említett alternatív NFT meghatározó szerzője úgy véli, a baloldali- liberális koalíció 2006-ban a gombhoz varrta a kabátot: először stabilizálni akart, a gazdaság fejlesztését pedig két-három évvel eltolta - azaz nem hozták összhangba a konvergenciaprogramot és a második NFT-t. Ráadásul a kabinet az uniós fejlesztési terv kidolgozásakor alig figyelt azokra a területekre, amelyek nem számíthattak EU-s támogatásokra. "Az a benyomásom, hogy a fejlesztési tervek úgy készültek, mint az éves költségvetések: megnézték, milyen fejezetek vannak, hány régiónk, mennyi pénzünk van, aztán papíron szétosztották. (...) Sokat elárul a tervezésről, hogy esetenként hirdetésekben kerestek projekteket" - mondta a lapunknak adott tavalyi interjújában Fodor (lásd: "Már csak magunkat ismételgetjük", 2008. március 27.). Bár kerüli a rivaldafényt, az Ericsson volt elnöke komoly tekintéllyel bír a konzervatív értelmiség körében: tagja a köztársasági elnök által létrehívott Bölcsek Tanácsának, továbbá ő irányítja a Széll Kálmán Alapítványt is. Az utóbbi zártkörű "klubként" működik, ahol a konzervatív liberális szakemberek adnak egymásnak találkozót - miként Fodor lapunknak leszögezte, a résztvevőket "a napi pártpolitikától független országjobbítás" vezérli.

A pontos tervezés és az állami gazdaságfejlesztés fontosságát hangsúlyozza a Jövőkép is. A tanulmány szerint az osztogató, majd újabb és újabb sokkterápiára kényszerülő, az adókat folyamatosan növelő "szocialista" politika adósság-, foglalkoztatási és növekedési csapdába kergette az országot, melyből csak a gazdaság - elsősorban a munkahelyet teremtő magyar kis- és középvállalati (kkv) szektor - felpörgetésével lehet kitörni. A Matolcsy-Cséfalvay-irányvonal - mögöttük a Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet - évek óta szorgalmazza az NFT-n túlmutató Új Széchenyi Terv kidolgozását. A munkára rakódó terhek, az adók és járulékok csökkentése révén, illetve a "belső motoroknak" köszönhetően beinduló növekedés reményeik szerint tíz éven belül egymillió új munkahelyet, 2025-re pedig hetvenszázalékos foglalkoztatási rátát eredményez (ezt emlegetik aztán a fideszes politikusok "teljes foglalkoztatásként"). Mindez jelentősen növeli az állami bevételeket, így kinőhetjük az adósságunkat, csökken az infláció, az alapkamat, és beléphetünk végre az eurózónába; az Erős Magyarország másfél évvel ezelőtt 2014-re tette a csatlakozás időpontját.

Csakhogy e gazdaságfilozófiai víziónak egy bizonytalan jóslat az alapja. A Jövőkép szerint ugyanis "Magyarország a következő években az exportvezérelt gazdasági növekedésről áttérhet a belső piac és a belső fogyasztás által vezérelt növekedésre". Ám a szövegből nem derül ki, hogy ezt milyen mutatókra alapozzák a szerzők, és könnyedén túlteszik magukat azon az önellentmondáson, mely szerint az elmúlt évtizedben éppen a belső fogyasztást felpörgető "osztogató" politika taszította szakadékba az országot. Ráadásul ez a hozzáállás éles ellentétben van a monetáris és fiskális szigort hirdető Járai-Szapáry-féle irányzattal, amely kézzel-lábbal tiltakozik az államháztartási hiány elengedése ellen. (A "hivatalos" program, az Erős Magyarország sem osztja Matolcsyék álláspontját. Fő tézise: "a gazdaság mozgatórugója a következő években is az export lesz".)

És a válság?

Forrásaink egybehangzóan állítják, hogy ez már olyan fajsúlyú kérdés, melyben Orbáné a végső szó. Figyelemre méltó, hogy a pártelnök pár hete Brüsszelben azt nyilatkozta: Magyarországnak is lehetővé kellene tenni, hogy deficitjét kitolhassa az uniós átlag szintjére (kb. hat-hét százalék), a július 25-i Magyar Nemzet-beli cikkében pedig azt írta, tíz százalék a felső határ, afölé nem szabad menni. Állítólag attól tart, hogy több ágazat - például az építőipar - az év végre teljesen öszszeomlik, így ezek újraindítása a következő években több pénzt emésztene föl, mint amennyibe az állami segítséggel történő szinten tartás kerülne.

Forrásaink szerint Orbán valamiféle középutas megoldásra törekszik, azaz olyan állami beruházásokat és gazdaságélénkítési technikákat (a kkv-k piacra jutásának elősegítése, különféle képzési, tőkejuttatási és hiteltámogatási programok elindítása) támogatna, amelyeknek kicsi a forrásigényük - nem növelik drasztikusan a deficitet -, ám nagy a társadalmi hasznosságuk, s viszonylag gyorsan térülnek meg. Úgy tudjuk, ilyen kérdésekben szokta kikérni mostanság Surányi György véleményét (a volt jegybankelnök koncepciójáról lásd: Akik bénáztak és akik benéztek, Magyar Narancs, 2009. július 9.). Hogy pontosan milyen döntésre jut, ma még nem tudni; miként Szapáry fogalmazott a HVG-nek adott interjújában: "Ahhoz, hogy megtudjuk, mit fog tenni a Fidesz, meg kell várni, hogy kormányra kerüljön". Más kérdés, hogy a stabilizációt követő időszakban állítólag az elnök maga is szorgalmazná a "belső motorok" felpörgetését.

A Fidesz politikai ellenfelei gyakran a pártvezetés szemére vetik, hogy nincs érdemi mondanivalója a válságról, pusztán negligálja a Bajnai-kabinet döntéseit. Pedig a jobboldali politikusok az utóbbi időkben kifejezetten visszafogottak a kormány bírálatában, legfeljebb az ingatlanadó és a gyes megkurtítása ellen tiltakoztak, és persze üres szólamokat pufogtatnak ("nem szabad privatizálni a MÁV-ot"). Tény, hogy tavaly október óta nem került nyilvánosságra olyan program, amely a válságrendezéssel foglalkozna - a tavasszal megjelent Jövőkép alig érinti a problémakört -, ám Orbán rendszeresen beszél arról, hogy a krízis után egy új világ születik. Márciusi évértékelőjében egyenesen úgy fogalmazott: "a régi rend széthullóban van", lehet, hogy az új társadalmi-gazdasági berendezkedést nem is kapitalizmusnak hívják majd. Valójában ezek inkább csak retorikai fogások, a szövegek alaposabb elemzése után kiderül, hogy szó sincs radikális fordulatról, mindössze "a piac mindenhatóságát hirdető neoliberalizmussal" szembeni ellenérzéseinek ad hangot. Mint forrásaink állítják, a Jövőkép szerzői nem puszta hanyagságból kerülték a válság boncolgatását: úgy vélik, a világgazdaságban előbb-utóbb visszaállnak a korábbi trendek. Ez lehetővé teszi a fentebb leírt hazai félfordulatot, a növekedéspárti gazdaságpolitikát, ami horribile dictu a "kisebb, de erős államot" jelenthetné.

Sokkal izgalmasabb kérdés - erről vannak a legnagyobb viták párton belül -, hogy mit is jelent az állam visszahúzódása, lesz-e további kiadáscsökkentés, ha a Fidesz kormányra kerül. A párt ugyanis számtalan tilalomfát leverve 2006 ősze - a népszavazási kezdeményezések bejelentése - óta élesen tiltakozik mindenféle megszorítás ellen. A sajtóban gyakran jobboldali műhelyként emlegették a 2006-ban 1200 milliárdos kiadáslefaragást javalló CEMI-t, majd az ezermilliárdos adócsomaggal 2008-ban előrukkoló Orienset, azt sugallva, hogy az ellenzéktől sem áll távol az állam karcsúsítása. Mindkét csapat munkájában vezető szerepet vitt Orbán Krisztián, aki laza szálakkal ugyan, de kapcsolódik a Fideszhez (energiapolitikai ügyekkel foglalkozó felesége, Orbán Anita az atlantista irányvonal meghatározó személyisége). Ám nézetei - csökkenteni kell az adókat, de ezzel egy időben nem szabad mesterséges módon felpörgetni a gazdaságot (tehát az állami kiadásokat) - távol esnek a párt mainstream irányvonalától. Összhangban állnak viszont a nagyvállalatok elvárásaival, amiktől egy centrista-jobboldali kormány sem függetlenítheti magát. Márpedig a látszat ellenére Orbán Viktor igenis ad a multik véleményére; néhány éve Járait és Szapáryt kérte fel, hallgassa meg és gyűjtse össze a vezető menedzserek, a külföldi befektetők panaszait, javaslatait.

Több fideszes forrásunk szerint oka van annak, hogy nem harsog a kormány távozását követelő kórus. Orbán tavaly a filmművészeti egyetemen tartott - utólag kiszivárgott - beszédében jelezte, hogy bizonyos kiadásokat ő is visszafogna, amiért "sokaknak sok minden fog fájni"; a nyugdíjak befagyasztását, az állami nagyberuházások leállítását, a szerződések újratárgyalását említette. Csakhogy azóta a Bajnai-kabinet már megtett több olyan intézkedést, amit egy előre hozott választás esetén Orbánnak kellett volna megtennie, ráadásul Bajnaiék most tervezik a MÁV és az önkormányzatok finanszírozásának átalakítását, ami forrásaink szerint a Fidesz-vezérnek sincs teljesen ellenére. Okkal mondta június elején a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, hogy örülne az előre hozott voksolásnak, de nem tartja valószínűnek, hogy a kormányváltás összejönne 2010 előtt. Fontos szempont továbbá, hogy jövő tavasszal jár le az IMF-megállapodás, amelyet Orbán szeretne megújítani. A jelenlegi szerződésnek számos szigorú előírása van - többek között az ingatlanadó bevezetése -, amit a Fidesz nem akar átvállalni, az új megállapodást pedig más feltételekkel, esetleg nagyobb hiánycéllal lehetne tető alá hozni.

Kicsi, de erős

A jobboldali holdudvarhoz tartozó közgazdászok egyik vesszőparipája az állami feladatok kataszterének összeállítása: régóta szorgalmazzák a teljes szisztéma - beleértve az önkormányzatok - átvilágítását, ami a professzionális tervezés, költségvetés-előkészítés alapja lehetne. Bár pénzt nem vonnának ki a rendszerből, a kiüresedett intézményeket, hivatalokat megszüntetnék. A legfőbb érv, hogy nem a pénz kevés, a pazarlás nagy. (Lásd erről lásd Cséfalvay Zoltán véleményét: "Ha úgy tetszik, reformra van szükség", Magyar Narancs, 2009. május 28.) Ám ha megvizsgáljuk a programokat, erről vajmi keveset találunk.

Egyes nyilatkozatok arról szólnak, hogy csökkentenék az állami tulajdoni részesedésű társaságok vezetőinek, tisztviselőinek fizetését, akiknek vagyonnyilatkozatuk mellett az adóbevallásukat is nyilvánosságra kellene hozniuk. Furcsa, hogy a párt programja tartalmazza a kampányfinanszírozás átalakítását - pontosabban az átlátható költést biztosító kampányszámla bevezetését -, ám a pártfinanszírozás új alapokra fektetéséről nem ejt szót. A Fidesz - az MSZP-vel karöltve - évek óta szabotálja a parlament irattárában porosodó, a korrupció ellen küzdő civil szervezetek által dicsért törvénytervezet szavazásra bocsátását.

Az Erős Magyarország önkormányzati fejezetének a szubszidiaritás és a decentralizáció a kulcsszava, de pontos részleteket keresve sem találni. A program szerint tisztázni kell, mi számít önkormányzati feladatnak, és ezekhez hozzá kell rendelni a megfelelő forrásokat, illetve minél több adóbevételt kell helybenhagyni - némileg ellentmondva az 1998 és 2002 közötti gyakorlatnak, amikor mindössze öt százalékot engedett át a központ a településeknek szabad felhasználásra az szja-bevételekből. A regionalizációról, a hatékonyság javításának mikéntjéről viszont semmit nem tudunk meg, legfeljebb annyit, hogy csökkenteni akarják a nagyvárosi és a megyei közgyűlések létszámát. A fideszes szakpolitikusok a háttérbeszélgetéseken ugyanakkor elismerik: hiba volt védeni az "ezeréves megyéket", mivel mára a középszintű közigazgatás kiüresedett, kádertemetővé alakult. Attól is tartanak, hogy a kötvénykibocsátások miatt a megyék tartozása 2012-13-ra ellehetetleníti a központi költségvetést.

Ám mind a testületek karcsúsítása, mind a megyék átalakítása komoly ellenállást váltana ki a parlamenti padsorokban várhatóan 2010 után is komoly erőt képviselő önkormányzati lobbiból. Ezért felmerült, hogy törvénymódosítással eltolnák a következő helyhatósági választást 2012-re, így maradna elég idő a reformok megvalósítására. Ez az elképzelés végül lekerült a napirendről, és amíg Kósa Lajos Bajnai miniszterelnökkel - és nem Orbán miniszterelnökkel - hadakozik a rendszer átalakításáról, állítólag nem is veszik elő (a reform körüli vitákról lásd: Kis pénz, nagy feladat, Magyar Narancs, 2009. július 30.). Forrásaink állítják: a Fidesz elnöke komolyan tart az önkormányzati lobbitól, nem csoda, hogy a jobboldali polgármesterek, képviselők ellenőrzésére hivatott párton belüli fórumot is csak két évvel a megalapítását követően hívta össze.

Meglepő részleteket tartalmaz viszont a közösségi közlekedés átalakításával foglalkozó fejezet. Bár a Fidesz - forrásaink szerint a legtöbb esetben csak színleg - ellenzi a szárnyvonalak megszüntetését, nem tartja ördögtől valónak a különböző közlekedési vállalatok (Volán, MÁV, a helyi járatokat üzemeltető társaságok) működésének összehangolását. Mi több, regionális vállalatok létrehozását szorgalmazza - ha jól értjük, a MÁV szétdarabolását -, továbbá előmozdítaná a közszolgálati szerződések megkötését, amiből végre kiderülne, mennyibe is kerül egy-egy utas elszállítása a társaságnak és az államnak, azaz hol keletkezik a közszolgálati vállalatok irgalmatlan vesztesége.

A Fideszben talán a gazdaságpolitika a leginkább körüljárt terület, számos műhely és közgazdász dolgozik ezen, de még mindig rengeteg a vitás kérdés. Az erőcsoportok felett lebegő, győzelemittas Orbán egyelőre bízik abban, hogy - Gyurcsánnyal ellentétben - képes lesz úrrá lenni a vitákon. Középszinten viszont egyre többen állítják, hogy fontos ugyan az alrendszerek átalakítása, de sokkal több energiát kellene fektetni az apró-cseprő ügyek rendezésébe - ezzel lehetne igazán sikeres a Fidesz. A különféle programok ezekre is tartalmaznak megoldási javaslatokat, kormányra kerülés után csak le kellene porolni őket. Az adójogszabályok egyszerűsítésével, az értékesítései hálózatok támogatásával, a lánctartozások felszámolásával, az állam késedelmes áfa-visszafizetési gyakorlatának megszüntetésével, az egyes áfakulcsok leszorításával, a monopóliumok leépítésével, a piaci szabályozás finomhangolásával valóban javulnának a kkv-szektor, a hazai gazdaság kilátásai, ami a közhangulatot is érdemben javíthatná.

HR-játszmák

Bár a Fidesz-kommunikáció azt hangsúlyozza, hogy a tartalmi kérdések fontosabbak a személyieknél, a helyezkedés - és a sajtóbeli üzengetés - már most beindult. Hallani, hogy nemcsak a kormányzati posztokra van több nominált, de a rádióelnöki pozícióra, mi több, a Nemzeti Színház élére is van már legalább két magát alkalmasnak tartó önjelölt. Forrásaink szerint ez megint csak Orbán versenyeztető politikájára vezethető vissza, amivel az utolsó percig feszültségben tartja a pártját. Állítólag nem lesz a jelenleginél több minisztérium, ugyanis az elnök számára presztízskérdés, hogy a kisebb államot hirdető Fidesznek a Bajnai-kabinetnél ne legyen több bársonyszéke. Megerősítenék a Miniszterelnöki Hivatalt (MeH), visszaállítanák a tükörreferatúrákat, ekként biztosítva a politikai kormányzás feltételeit. A kancellária élére Navracsics Tibort tartják esélyesnek, mivel ő kevésbé kötődik a régi fideszesekhez vagy a középkáderekhez, s ezért eredményesebben hárítaná a különféle lobbik nyomulását. A MeH-et 1998 és 2002 között irányító, az UD Zrt.-ügybe belekeveredett, a pártelnökkel többször konfrontálódott Stumpf István a hírek szerint legfeljebb nagyköveti posztra számíthat. Orbán a filmművészeti egyetemen tartott zártkörű előadásában azt mondta, hogy az első két évben válságkormánya lesz, amit többen úgy értékelnek, hogy a csúcsminisztériumok élére nem pártpolitikusokat, hanem szakembereket állít - viszont a második periódusra a Strasbourgba menesztett ősfideszeseket is visszahívnák. Egyik frakcióbeli forrásunk szerint igazi meglepetésneveket dobnak majd be (gazdasági vonalon elképzelhetőnek tartják Csaba László, Hamecz István és Heim Péter leigazolását), nem kizárt, hogy a pártelnök beveti a Sarkozy-fegyvert, azaz néhány neves baloldali személyiséget is beemel a kormányába, vagy fontos tisztséggel ruházza fel őket (többen állítják, hogy például Surányit szívesen állítaná a kormánya szolgálatába). A pénzügyre Járait, esetleg Szapáryt tartják esélyesnek; amennyiben viszont egy lecsupaszított költségvetési tárcát állítanának fel, úgy Varga Mihály lehet a favorit. A gazdasági minisztériumot forrásaink szerint biztosan a Matolcsy-Cséfalvay páros vezeti majd, feltéve, hogy átmeneti jelleggel nem érkezik ide egy átigazolt nagyágyú. Az Erős Magyarország tényként közli, hogy a rendészet önálló tárcát kap - leválasztanák róla az igazságügyet, melyet talán az UD-ügyben jól teljesítő, a "három dobás" elvének bevezetését szorgalmazó Répássy Róbert irányíthatna -, a rendőrséget pedig összevonnák a katasztrófavédelemmel és a tűzoltósággal. A bársonyszékre az Index információi szerint ismét Pintér Sándor pályázhatna - rossz nyelvek szerint Pintér egyszerűen bejelentkezett a posztra -, akinek a rendőrség gatyába rázása, illetve a 2006-os őszi visszaélések kivizsgálása lesz a feladata. Egyesek még azt is tudni vélik, hogy Pintér két év után átadná a posztját a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságát vezető Lázár Jánosnak. A külügy élére Martonyi János a legesélyesebb. Ha mégsem ő fut be, akkor is egy atlantista kapja a posztot: többen nem tartják kizártnak a második Gyurcsány-kabinet megalakulásakor is "hírbe hozott" Gyarmati István kinevezését. Ellene szól viszont, hogy kritikus Orbánnal szemben. Az oktatási tárcát - miután a főpolgármesterséget odaígérték Tarlós Istvánnak - Pokorni Zoltán kapná, ám még kérdés, hogy kiszervezik-e az OKM-ből a kultuszügyeket. Akárhogy is lesz, ezen a téren információink szerint számítanak a korábbi közigazgatási államtitkár, Pröhle Gergely, a Hungarofestet irányító Rubovszky Rita és Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója szakmai tudására. A vasút ügyeit Fónagy János viheti, akit július elején kért fel Orbán, készítse elő a MÁV "felélesztését". A titkosszolgálatok élére Kövér László vagy Demeter Ervin futhat be rendteremtési küldetéssel, a szociális és a környezetvédelmi tárcát pedig odaadnák a KDNP-nek (Soltész Miklós és Nagy Andor nevét emlegetik). Az egészségügy rendkívül kényes téma: forrásaink szerint Mikola István már tavaly nyáron elveszítette Orbán bizalmát, és a pártelnök nem szívesen jelölne olyan szakembert, aki valamelyik kórházi lobbit képviseli (ennek ellenére volt, aki Rácz Jenőt, Gyurcsány korábbi szakminiszterét, a veszprémi kórház igazgatóját tartotta esélyesnek). Szóba jöhet Pesti Imre, a Fidesz közép-magyarországi regionális igazgatója, vagy Molnár Ágnes, Nyugat-Dunántúl koordinátora. Nem tudni, hogy lesz-e külön önkormányzati minisztérium. Ha bejelentkezne, nehezen lehetne nemet mondani a pártban igen népszerű Kósának; igaz, neki még mindig nincs diplomája.

Forrásaink nem tudtak neveket mondani a honvédelmi (van, aki szerint Lázár itt is szóba jöhet) és a mezőgazdasági tárca élére sem. Az utóbbi különösen furcsa, hiszen a Fidesz szeret a "vidék pártja" szerepében tetszelegni.

A fentiek néhány fideszes politikus és háttérember találgatásain alapulnak, könnyen elképzelhető, hogy másként és más nevekkel áll majd fel az újabb Orbán-kabinet. Információink szerint egyre többen noszogatják a pártelnököt: ősszel alakítsa ki árnyékkormányát, jelölje ki a feladatokat, és vessen véget a belső vetélkedésnek, hogy ne érje készületlenül a Fideszt a várható győzelem.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.