Az embrió- és az őssejtkutatás a legvitatottabb biológiai és élettani kutatási területek egyike. Eredetileg egyfajta reprodukciós technikaként tartották számon, amelynek az volt a célja, hogy gyermektelen párokat tegyen - mesterséges megtermékenyítés útján - szülőkké, de a tudomány fejlődése egészen új utakat nyitott meg az embriókutatás számára. Azok az embriók, amelyeket nem használtak fel a megtermékenyítéskor, rengeteg tudós érdeklődését felkeltették, ugyanis lehetővé tették számukra, hogy az emberi életet már a legkorábbi szakaszában is tanulmányozhassák, betegségek okai után kutassanak, és gyógymódokat dolgozzanak ki mindeddig gyógyíthatatlanként számon tartott nyavalyákra. A módszer emellett azt is lehetővé teszi, hogy már a beágyazódás előtt megállapítsák, hogy a leendő gyermek milyen nemű, és milyen betegségekre lennének kilátásai.
Dr. Frankenstein Inc.
Tudósoknak először 1998-ban sikerült embriókból őssejtet kinyerniük. (Az őssejt mibenlétéről lásd keretes anyagunkat.) Az embrionális őssejtek kutatását azóta övezi fokozott érdeklődés, és ezzel együtt az orvosi és etikai viták középpontjába is került. Sokan nagy reményekkel tekintenek az őssejtekre, hisz azt az érzetet keltik, hogy lassan bekövetkezik az orvostudomány mindent elsöprő forradalma. Jelenleg számos kutatás folyik az embrionális őssejtek felhasználásáról, de a terápia továbbra is csak kísérleti jellegű. A jövőben az embrionális őssejteken alapuló orvoslásnak hatalmas piacot jósolnak, sőt egyesek már most megpróbálnak az új felfedezéseken nyerészkedni.
Nem Magyarország az első hely, ahol a kísérleti stádiumban lévő gyógymódokat pénzért alkalmazták. "Azok a helyek, ahol furcsa beavatkozásokat végeznek az embrionális őssejtekkel, általában nem Európa nyugati vagy középső részén találhatók. Mondhatnám Ukrajnát, ahol nagy valószínűséggel folynak ilyen eljárások, de főként Kínában találunk ilyen műveleteket. Itt az engedélyezési rendszer nagyban különbözik az európaitól: nincs rá igény, hogy objektív tanulmányokat próbáljanak lejegyezni, vagy összehasonlítsák valamilyen objektív skálán az elért eredményeket. Hiányoznak azok a biztonsági feltételek is, amelyek nálunk a munka rendjét meghatározzák, és az engedélyezés alapját képezik. Ez a magyar vagy európai orvosi gyakorlattól idegen, és ezért megengedhetetlen, még ha szakmailag izgalmas is" - fejtette ki lapunknak dr. Udvardy Miklós, a Debreceni Egyetem hematológiai tanszékének professzora, miért nem biztonságosak még ezek a beavatkozások. A kínai őssejtpraktikákat titokzatosság lengi körül, nem tudhatjuk, hogy ezek a beavatkozások valóban eredményesek-e. Ez dr. Udvardy szerint azért is baj, mert rengeteget profitálhatna belőlük a nyugati orvoslás is. Magyarországról is sok beteg utazik Kínába, hogy öt-tízmillió forintért alávesse magát egy ilyen kúrának - a pletykák szerint a mozgáskorlátozottak, főként bizonyos bénulásos, izomdegenerációs betegségekben szenvedő emberek csodálatos gyógyulást várhatnak ezektől a műveletektől.
Az őssejtek embriókból, magzatokból vagy különböző emberi szervekből - mint a csontvelő és a köldökzsinórvér - nyerhetők ki. Ennek megfelelően különbséget teszünk embrionális, magzati és felnőtt (vagy más néven szöveti) őssejtek között. Az utóbbit már megszületett emberekből - csecsemőkből, gyermekekből vagy felnőttekből - nyerik. Az élő emberekből nyert őssejtek nem okoznak etikai dilemmát, ugyanakkor hasznosságuk korlátos, hiszen képtelenek megfelelő módon fejlődni és sokszorozódni.
Az embrionális őssejteket három különböző módon lehet kinyerni. Fölös embriókból, amelyeket mesterséges megtermékenyítéshez hoztak létre, de nem kerültek felhasználásra; az ötödik és a kilencedik terhességi hét között elhajtott magzatokból; sejtmagtranszfer útján. Ennek során a donor petesejtjéből eltávolítják a sejtmagot - ezt nevezik enukleálásnak -, majd egy másik sejt magjával helyettesítik. Amennyiben a művelet sikeres, a petesejt növekedésnek és osztódásnak indul. Az eljárás célja, hogy pótszövetet hozzanak létre a test saját anyagából, amely pontosan illik a beteghez.
Az embrionális őssejtek iránti érdeklődés középpontjában az a tulajdonságuk áll, hogy korlátlanul képesek szaporodni, és bármilyen sejttípust - izom-, ideg- vagy épp vérsejtet is - képesek alkotni. A kutatások jelenleg arra törekszenek, hogy célzottan állítsanak elő specifikus sejteket, és ezekkel sikerrel gyógyíthassák például az Alzheimer- vagy a Parkinson-kórt. Ezek a kísérletek eddig még nem jártak sikerrel.
Vannak viszont olyan alkalmazási módjai az őssejteknek, amelyek teljességgel biztonságosnak számítanak. "A szöveti őssejt-transzplantáció több évtizedes múltra visszatekintő beavatkozás, már közel húsz év telt el azóta, hogy aki ezt a műveletet leírta, Nobel-díjat kapott. A csontvelő-transzplantációt a nyolcvanas évek óta alkalmazzák súlyos vérképző szervi betegségben, például fehérvérűség, leukémia vagy nyirokrendszeri daganatok kezelésére. Az idegen vagy saját csontvelő révén képződő őssejtekkel olyan terápia folyik, amely a beteget meggyógyíthatja azokból a halálos betegségekből, ahol a gyógyulásra más lehetőség nincs, vagy az életét számottevően megnyújthatja" - ismertette a jelenlegi gyakorlatot Udvardy doktor. "A csontvelőből származó őssejt sokkal differenciáltabb sejt, mint az embrióból kinyert, nem rendelkezik olyan osztódási képességgel, és már nem tud korlátlanul átalakulni másfajta sejtekké. Ezektől a műveletektől azt várjuk, hogy a beteg csontvelő helyére egészségeset tudunk bejuttatni, és így a vérképzés helyreáll. Ilyen eljárásokat tízezres nagyságrendben végeznek el világszerte, Magyarországon évente 350-et. A köldökzsinórvérből kinyert őssejtek szintén vérképző őssejtek, általában azon alkalmazzák, akitől leszedték, addig, amíg a testsúlya nem lesz túl nagy, mivel nagyon kevés őssejt van benne ahhoz képest, amire egy felnőttkori csontvelő-transzplantáció során szükség lenne. Általában tízéves korig működik ez a kezelés. Ha a donortól különböző emberen kívánjuk alkalmazni, akkor valamivel kisebb szöveti egyezésre van szükség, mint a felnőtt csontvelőnél."
Az embrionális őssejtek egyik legfőbb ismert veszélye, hogy gyógyítás helyett rákos elváltozásokat okozhatnak az emberi testben. "A nagyon korai, 15 nap előtti embrionális őssejtek esetén korlátlan osztódási képesség figyelhető meg, amely esetlegesen daganatot okozhat. Ezt komolyan kell venni, de csak ezzel az egészen korai magzati őssejttel kapcsolatban" - magyarázta lapunknak Udvardy doktor. Arra a kérdésünkre, hogy az ennél idősebb korú abortumok, amelyeket a hírek szerint a magyarországi illegális kezelések során is használtak, hasonló veszélyeket hordoznak-e, kifejtette, hogy semmiféle tudományosan értékelhető tapasztalat nincsen e témában. A kutatás még nem áll ott, hogy ennek a kezelésnek a biztonságáról nyilatkozni lehessen, így alkalmazása nem megengedhető.
A kritikusok a túlzott várakozások és a lehetséges szövődmények mellett az etikai problémák miatt is aggodalmaskodnak. Vajon alkalmazhatók-e a mindeddig nem bizonyított gyógymódok, ha nem ismerjük a lehetséges szövődményeiket, viszont a betegnek nincs más esélye az életben maradásra?
Kinek az élete szent?
Számos dilemmát vet fel az emberi embrió, mint a legdúsabb őssejtforrás is. Még Európán belül sincs egyetértés arról, hogy szabad-e az embrión kutatást végezni, a sejtjeit szétválasztani, és számos felfogás létezik arról, hogy az embrió jogai vagy a kutatás szabadsága az előbbre való. "Én azon a véleményen vagyok, hogy a tudományos szabadság magas szintű érték, amit csak különleges esetekben szabad korlátozni - mondta a Narancsnak Markus Dederich, a Dortmundi Egyetem rehabilitációtudományi karának professzora, számos bioetikai mű szerzője. - Például amikor jól láthatóan eugenikus (az ember öröklődő vonásainak fejlesztését hirdető társadalomfilozófiai irányzat - a szerk.) célokat szolgálnak a kutatások, vagy ha sértik az egyén méltóságát. Az utóbbi viszont az őssejtkutatások esetében vitatott kérdés, mivel nincs egyetértés abban, hogy egy megtermékenyített petesejt a korai stádiumában, amikor a sejtjei még totipotensek (azaz bármely fejlődési irányra képesek - a szerk.) vagy pluripotensek, rendelkezik-e bármiféle méltósággal. Az álláspontok szerteágazók, és aligha van esély arra, hogy konszenzus szülessen a közeljövőben. Én személy szerint, bár az embrionális őssejteken folytatott kutatásokhoz kritikusan viszonyulok, azt gondolom, hogy az elkövetkező években hozzászokik a közvélemény ezekhez a módszerekhez, és teljesen hétköznapivá válik, hogy embriókból származó őssejtekkel végezzenek kísérletet. Ha a kutatások azzal az ígérettel kecsegtetnek, hogy betegségeket gyógyíthatnak vagy előzhetnek meg, és a gyógymód előrehaladtával elismerést és pénzt szerezhetnek azoknak, akik ezzel foglalkoznak, az etikai indokok lassan háttérbe szorulnak."
Németországban például az embriók védelme elsőbbséget élvez. Egy 2002-es törvény értelmében a kutatási lehetőségeket is szűkítették: tilos az országban embrionális őssejteket előállítani, csakis importálni lehet őket. Azzal viszont, hogy Barack Obama alig egy hónappal ezelőtt elhárította az akadályokat az emberi őssejtek felhasználása elől, és engedélyezte, hogy a mesterséges megtermékenyítés után hátramaradt embriókon kutatásokat folytassanak, sokan úgy vélik, hogy lassanként eljutunk az őssejtkutatás vagy akár -alkalmazás liberalizációjához. "Egyes európai országok liberálisan viszonyulnak ezekhez a kísérletekhez. Ezek valószínűleg megnyitják az utat további, intenzívebb kutatások számára, főleg most, hogy az Egyesült Államokban is liberálisabb törvényeket hoztak - mondja Dederich. - Ez már csak azért is katalizátorként hathat, mert az olyan államokban, mint például Németország, ennek hatására erősödni fognak azok a hangok, amelyek az ország innovációs kapacitását érzik veszélyben, vagy a vezető kutatók kivándorlásától tartanak."
A sejt, amiből bármi lehet
Az őssejtek olyan, minden vagy legalábbis a legtöbb többsejtű élőlényben megtalálható sejtek, amelyek képesek osztódással önmagukhoz hasonló utódsejtet létrehozni vagy a szervezet speciális funkciót ellátó sejtjeivé differenciálódni. Amikor a fogantatáskor kialakuló magzatkezdemény osztódni kezd, majd a petevezetékben a méh felé vándorolva beágyazódik a méhnyálkahártyába, még totipotens - bármely fejlődési irányra képes - sejtekből áll. Az embrió testet öltése a 15. napon kezdődik meg, ekkor specializálódnak a sejtek, elveszítik totipotenciájukat, és válnak például ideg-, bőr- vagy vérsejtekké, ami a szervek és szövetek létrejöttének feltétele. Maradnak ugyanakkor a magzatban - kis számban - nem specializált sejtek is, amelyeket szöveti őssejteknek nevezünk. Ilyeneket tartalmaz például a köldökzsinórból nyert vér is. Az őssejteknek különböző fajtáit különböztetjük meg: a totipotens őssejt, mint a megtermékenyített petesejt bármely szövet és szerv kialakítására képes. A magzati korra jellemző pluripotens őssejtből már nem hozható létre a teljes élőlény, de képes mindhárom csíralemez és ivarsejtek kialakítására. Ilyen az embrionális őssejt. A felnőttkorban is kinyerhető multipotens őssejt még inkább elkötelezett egy adott fejlődési irányban, kevesebb sejt-, illetve szövettípus alakulhat ki belőle. Ilyen a szöveti őssejt. A még differenciáltabb unipotens őssejt pedig csak egyetlen sejttípus előállítására képes, de más sejtektől megkülönbözteti az a tulajdonsága, hogy képes a megújulásra.
