A "szociálliberális kormány jó érzékkel kezeli a kisebbségi ügyet", nyilatkozta tavaly januárban Farkas Flórián, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat (OCKÖ) elnöke. A roma vezetőknek a lassan két éve megválasztott OCKÖ-ben politizáló csoportja az előző kormányokkal sem volt elégedetlen, egyikük - ma már alelnök - szinte szó szerint ugyanezt mondta a Boross-kormányról akkoriban. Korszakokat átívelő elégedettségük leginkább annak tudható be, hogy a kormányok jó érzékkel kezelik őket. Bár nem osztják Farkas Flórián véleményét, de elhalkult a cigány vezetőknek az a kis csoportja is, akik nem jutottak be az OCKÖ-be, elsősorban azért, mert ők az MDF-kormányt sem dicsérték. Õket hallhatta akkoriban az én taxisom.
Az OCKÖ elnökének elismerő szavait látványos akciókkal hálálta meg a kormány tavaly: létrejött a Cigány Koordinációs Tanács (CKT), utána a miniszterelnök is létrehozta saját cigányügyi testületét Roma Programbizottság néven; megalakult a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, elindult a cigány oktatásfejlesztési program, és november végére elkészültek a tárcák cigányprogramjai is. Úgy tűnhet, hogy a kormány a tettek mezejére tévedt.
Első tett
A CKT feladata a tárcák tevékenységének összehangolása és a kormány cigányprogramjának megalkotása volt. A tárcaprogramok természetesen nem készültek el nyárra, de legalább nem kellett velük bíbelődni az idei költségvetés összeállításánál. Decemberre megszülettek, jelenleg a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) dolgozik összerendezésükön. Orsós Éva, a NEKH elnöke szakértők közreműködésével, roma civil szervezetek véleményét is figyelembe véve, májusra szeretné befejezni a munkát. Utána a kisebbségekért felelős politikai államtitkár következik a maga módosításaival, ami korábbi tapasztalatok alapján az anyag teljes átalakulását is jelentheti. A kormány cigányprogramjának megszületésében kételkedők úgy vélik: nem valószínű, hogy pont a választások évében lenne tele a költségvetés célzott programokkal. Az előítélet-vizsgálatok tanúsága szerint a taxis azt mondta ki, amit a nép jó része gondol a cigányokba ölt forintokról, nagyon elszánt politikusnak kell lennie annak, aki nem hallgat az ő népére választások idején.
Második tett
A miniszterelnök roma ügyek iránti elkötelezettségét ne ítéljük meg az általa életre hívott és vezetett Roma Programbizottság munkája alapján: ennyire nem lehetnek árvák a cigányok. A testület tavaly ugyanis kétszer ült össze, s olyan érdemi kérdésekkel foglalkozott, mint Popper Péter pszichológus, miniszterelnöki tanácsadó kétoldalas akcióterve, amelynek hét pontjából a harmadik Országos Roma Sportegyesület felállítását javasolja, mint "szinte egyedüli lehetőséget a roma fiatalok megközelítésére, szocializációjára és tevékenységük elfogadására a társadalom részéről". Az ügyetlenebbje majd sportolhat az Országos Kisegítő SE-ben, gondoskodva lesz itt mindenkiről. Persze az ORSE mégiscsak felvilágosultabb megoldás, mint elvenni minden cigány gyereket a családjától, ahogy ezt Mária Terézia tanácsadói javasolták anno.
Harmadik tett
A szintén tavaly létrehozott Magyarországi Cigányokért Közalapítvány már nevével is érzékelteti a kormány iparkodását. Igaz, ez akkor mindössze 150 millió forintot jelentett (ebből hetven jutott a megélhetést segítő mezőgazdasági vállalkozásokra), 170-et az idén, de ha már a miniszterelnök elszántságát nem súlyoztuk, a kormányét se csak milliókban mérjük. Mindenesetre ami a preferenciákat illeti: egy nem állami alapítvány, az Autonómia tavaly negyvenmilliót költött arra, amire a Közalapítvány hetvenet - míg az Új Kézfogás Közalapítvány az állami költségvetésből 310 millió forinttal támogatja idén a határon túl, valamivel jobb helyzetben élő magyarok vállalkozásait. (Anélkül, hogy szembe akarnék állítani kisebbségeket, érdekelne, vajon hány romániai, csak magyarul beszélő, magát magyarnak valló cigánnyal fognak újra kezet.)
A Cigányokért Közalapítvány tavalyi költségvetéséből 30 milliót "iskolai ösztöndíj-pályázatnak" nevezett projektre fordított, ami valójában egyszeri beiskolázási támogatást jelentett. A maximum nyolcezer forint elég nehezen jutott el a gyerekekhez. A pályázatot augusztusban írták ki, de sok boldog nyertes még most is csak egy gyűrött értesítést szorongatva bámulja a falusi vegyesboltok kirakatában felejtett füzetcsomagokat. Az alapítványnál ugyanis rájöttek - sajnos már a pályázat kiírása után -, hogy a hetvenezer cigány iskolásból hatvanezer biztosan rászorul a pénzre. Rövid továbbgondolkodás után kiderült az is, hogy ennyi pénze még sokáig nem lesz az alapítványnak. Cselekedtek tehát: a pályázati feltételek folyamatos változtatásával igyekeztek csökkenteni a keresletet. Végül nyolcezren nyertek. A nyolcadik kerületi önkormányzat nemrég megszüntetett önálló kisebbségi csoportjának vezetője, Szőke Judit dilettánsnak nevezi a pályázati kiírást és ad hocnak elbírálását: a kisebbségi csoport segítségével benyújtott 180 sorszámozott pályázat első felében mindenki nyert, a második kilencvenből senki.
Senki többet
A költségvetés cigányokra (és a többi nemzetiségre) tervezett legnagyobb tétele az oktatás kisebbségi kiegészítő normatívája, nagyságához azonban nem méltó a szabályozása. A költségvetési törvényből nem derül ki, hogy mire lehet használni a cigányok oktatására szánt pénzt, cserébe viszont nem is ellenőrzi senki. Így aztán lehet belőle felzárkóztatás, identitáserősítés vagy iskolameszelés, de világtól elzárt falvakban akár az önkormányzat komondorának kalóriapénze is. Igaz, igényléséhez a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) által engedélyezett helyi oktatási tervet kell benyújtani, de ennek mintaprogramjait a minisztérium még mindig nem készítette el. (Igaz, segítenek annak, aki ezt igényli.) Több mint ezer iskolában nagyobb a cigány gyerekek aránya tíz százaléknál, ehhez képest tavaly mindössze háromszáz iskola és óvoda igényelt cigány gyerekekre kisebbségi fejkvótát.
Tavaly indult útjára a ´95 végén elkészült cigány oktatásfejlesztési program is. A koncepciót a minisztérium kisebbségi főosztályának vezetője, majd a civil kapcsolatok igazgatója, Radó Péter készítette, s júniusi lemondásáig felügyelte is. A kisebbségi főosztályt három hónapja Forray R. Katalin vezeti, aki Radó Péterhez hasonlóan annak a híve, hogy a cigányság oktatási problémái alapvetően ne cigány iskolák révén, hanem az állami közoktatási rendszeren belül orvosoltassanak.
A kisebbségi oktatásfejlesztési programoknak köszönhetően 1996-ra az MKM kisebbségi feladatokra elkülönített pénze a 95-ösnek majdnem háromszorosára nőtt. Tankönyvek, tantervek, programok készülnek: sokan beléptek a kisebbségi bizniszbe. Közülük jó páran bármely területtel megpróbálkoznak, ahol éppen pénz van. Egyes szakértők, illetve roma politikusok szerint a most születő tananyagokkal, programokkal még csak nem is az a legnagyobb baj, hogy néhány állami támogatás kapcsolatok - és kevésbé a kompetencia - alapján születik, hanem az, hogy alapvető kérdésekben (például mindjárt a legfontosabban, hogy mi is a cigány gyerekek iskolai sikertelenségének oka) nincs szakmai konszenzus.
A cigányokról korábban, még oktatásfejlesztési programjuk előtt is változatos munkák születtek. Szakkönyvként íródtak tudományos mezbe öltöztetett előítélet-gyűjtemények az egyik oldalon, a másikon a cigányság kollektív tudatának szánt legendák. A cigányokról bármit le lehet írni, mondják sokan, ami azért veszélyes, mert az őket ábrázoló sztereotípiák erősek és alkalmazkodóképesek, ráadásul még szinte semmit nem nyilvánítottak közülük nem pc-nek. Persze technikailag nehéz megoldani, hogy minden új könyv kiadása előtt legyen egy szimpozion, de gyerekeknek szánt könyvek, programok esetében legalább törekedni kellene rá.
Egyétek!
A kormányzati tevés-vevést csöndben figyelik a romák. A mind genezisében, mind jogállásában lojalitásra predesztinált OCKÖ leginkább önmagával van elfoglalva. Megkapták véleményezésre a kormánynak a kisebbségek helyzetéről szóló, decemberben elfogadott beszámolóját: szavuk sem volt hozzá.
Az OCKÖ-n kívül rekedt, korábban is ellenzéki cigány politikusoknak (a későbbiekben: függetlenek) lenne mondanivalójuk, de őket nem kérdezik. Az ellenzéki cigányszervezetek - az MSZMP-, majd MDF-kormányzat alatti - ellehetetlenítésének folyamatában az OCKÖ felállása megrendítő erejű ütéssel ért fel. Talpra állásuk nem megy könnyen, mert a politikai diskurzus csatornái jórészt zártak előttük. A kormány többször kijelentette, hogy a testület mögött álló szavazatok miatt neki az OCKÖ az igazi partner, azt már nem téve hozzá, hogy ráadásul nem is pofázik vissza. A nyílt levélre, amelyet negyvenegy - jórészt OCKÖ-n kívüli - roma politikus és nem roma szakértő írt áprilisban a miniszterelnöknek és koalíciós helyettesének, kritizálva a kormányzat és az OCKÖ politikáját, Horn Gyula azóta sem válaszolt. Valószínűleg nem azért, mintha nem érdekelné a téma, hiszen alig egy héttel a levél születése előtt is milyen jól elbeszélgetett Popper pszichológussal a Roma Programbizottság ülésén.
Van már ugyan az önkormányzat, de ő kellemesen gyenge nyomásgyakorló csoport. Néha mondanak valamit a minisztériumokban, ott mosolyogva meg is hallgatják őket, persze, persze, akkor itt tessék aláírni, hogy megvolt az egyeztetés. Másfél évi működésük után már látható, leginkább arra jók, hogy a kormánnyal kölcsönösen legitimálják egymás serénykedését. Horn Gyula javaslata a hárommilliárd feletti rendelkezés jogának átruházásáról újabb üzenet számukra: jól dolgoztok, fiúk, követeljétek csak bátran, hogy minden hatalmat a szovjeteknek. Holott akár még az is elképzelhető lett volna, hogy az OCKÖ minden ez ellen játszó erő dacára megvívja emancipációs harcát. (A testületben kompetens, tenni akaró emberek is dolgoznak, sajnos döntési lehetőség nélkül.)
Függetlenek
A "függetlenekkel" leginkább a Kisebbségi Hivatal tárgyal, ellensúlyozandó a hivatalt Orsós Éva regnálása óta fenyegető Tabajdi-OCKÖ-tengelyt. Tavasszal az OCKÖ bedobta a hivatal megszüntetésének a tervét minden hatalmat a politikai államtitkárnak jelszóval, amire megcsóválta fejét az SZDSZ is. (Pető Iván egyébként írásban válaszolt a fent említett levél negyvenegy aláírójának.) Az ötlet később a hivatal átszervezéseként röppent fel újra, de Petróczi Sándor, Tabajdi Csaba államtitkár kabinetfőnöke lapunknak adott tájékoztatása szerint a kérdés már "nincs napirenden".
A NEKH mellett az MKM volt a legnyitottabb a függetlenekkel való egyeztetésekre. Mégis, a cigány oktatásfejlesztési program és a Gandhi Gimnázium finanszírozásának költségvetési garantálása dacára is, a függetlenek gyanakodva figyelték Radó növekvő befolyását. Az általa képviselt, a kormány cigány oktatási programjában megtestesülő szociológiai szemléletben nem látták biztosítva saját törekvéseik jövőjét: olyan oktatást, ami az identitás fenntartásával, illetve annak új formáit kialakítva, a cigányság valódi autonómiákkal körülbástyázott integrációjának kiharcolását segítheti majd.
A függetlenekre a média sem kíváncsi, noha kormányellenességük miatt az MDF-érában még figyelt rájuk a tömegkommunikáció. Az önkormányzatok felállásával a romapolitika kérdései szinte teljesen hiányoznak a lapokból. A közszolgálati televízióban elvétve kapnak csak megszólalási lehetőséget: a főműsoridőben sugárzott Roma Fórum című politikai vitaműsorba egyszer sem hívták meg őket, ott Tabajdi Csaba, Gellért Kis Gábor és Farkas Flórián szokott eszmét cserélni.
A függetleneknek az ellenzéki pártokkal sincs kapcsolatuk. Nemcsak a közös múlt miatt (a korábban az MSZMP cigányügyi stratégájaként megismert Báthory János irányította a NEKH elnökhelyetteseként az MDF-kormány cigánypolitikáját is), a konzervatívok eddig annak sem adták tanújelét, hogy a szoclibek szociális érzéketlenségének kárvallottjai közé a nem lecsúszott, hanem állandósult mélyszegénységben élő cigány százezreket is beleértenék.
A függetlenek mögött álló cigányszervezetek is meggyengültek. Míg az MDF-kormány idején a jórészt egycsatornás (Báthory János felügyelte) szervezetfinanszírozás miatt a stafírung a kormány iránti lojalitás függvénye volt, addig 1995 óta a pénz jó részét a kisebbségi önkormányzatok kapják, s ezért nincs miből s hol politizálniuk.
Lopják a métereiket
A függetlenek immár harmadszor szembesülnek egy olyan hatalommal, amely cigánypolitikáját az ő politikán kívülre szorításuk segítségével valósítja meg. Úgy látszik, függetlenül attól, hogy ki van hatalmon és milyen rendszerben, a cigányok politikai súlyát "magasabb érdekek" határozzák meg. Ráadásul ennek a kormánynak már a kezét sem kell különösebben bepiszkolnia, amikor ezen fáradozik.
Az elmúlt húsz év cigánypolitikáját az időhúzás vezérli. Az nyilvánvaló, hogy a cigányság tömeges ellehetetlenülése mind szerkezetében, mind nagyságrendjében különbözik a társadalom más rétegeinek elszegényedésétől. A hatalom célja az, hogy minél később kényszerüljön elkezdeni ennek orvoslását, megtenni a cigányság valódi integrációját biztosító lépéseit. A diktatúra idején ez könnyen ment, azóta viszont sokat kell izmozni azért, hogy a hatalom mindig a legszükségesebb, legkisebb változtatásokat tehesse csak meg.
Az, hogy az állam végül is mekkora felelősséget vállal a cigánypolitikában, mindenekelőtt annak a következménye lesz, hogy az állami források eléréséért harcoló különböző érdekcsoportok politikai küzdelme milyen eredményt hoz. A feladat tehát az, hogy a leginkább érintetteket - a cigányok képviselőit - kizárják ebből a küzdelemből, hogy a cigányságot (amelynek középosztálya, értelmisége minimális) a "gyenge érdekérvényesítő csoport" helyzetében lehessen tartani. (Az MSZMP számára kidolgozott javaslataiban Báthory János definiálta így a cigányságot. Báthory azóta is kulcsfigurája az aktuális kormányok cigánypolitikájának; jelenleg a háttérben, Tabajdi Csaba tanácsadójaként ügyködik. Igaz, a rendszer nélküle is működik.)
A hatalom persze nem Báthory János cigányképe miatt törekszik arra, hogy a forrásokból a cigányoknak juttatott részt lehetőleg az érintettek nélkül határozhassa meg: az aufklérista tradíciók és a források hiánya egyaránt erre késztetik. A nemzeti vagyon lassanként befejeződő újraosztásánál épp elegen tolongtak a cigányok nélkül is.
A harmadik megfontolás a többségi társadalom feltételezett ellenérzéseivel számol. A politika persze nemcsak figyeli, ha kell, életben tartja, új tartalmakkal is gazdagítja az előítéleteket. Horn nem csak az OCKÖ-nek üzent tavasszal: amikor a rádió krónikája beszámolt arról, hogy a miniszterelnök szerint a hárommilliárd elosztását mindinkább a cigányság képviselőire kellene bízni, a következő hírből megtudhattuk, hogy nyomozás indult a Farkas Flórián vezette Lungo Drom alapítványai ügyében. Az érdemtelenség, inkompetencia és infantilizmus klasszikus cigány sztereotípiáinak modern, autonómiakonform, mégis megnyugtatóan ismerős ötvözete ez - persze a nyomozás bejelentésének időzítése is tökéletes volt.
A negyedik érv a lassítás mellett: amíg nem stabilizálódik az ország helyzete, addig az integrálódásában meggátolt, leszakadt cigányság mindig használható lesz bűnbakként. Ötödször: amíg a hatalom a cigányságot a megfosztottság állapotában tartja, megakadályozza azt, hogy az időközben nemzeti tudatukban megerősödött romák tömegesen indulhassanak el a forrásokért, hatalomért, tőkéért folyó versenyben, veszélyeztetve ezzel a stabilitást vagy, Báthory János kifejezésével: a nemzeti egységet.
Modern idők
A status quót felborítani képes romák kiszorítása érdekében az önkormányzati rendszer felállítása után (megfelelő emberekkel a megfelelő helyeken) már nem is kell (csak) a korábbi durva eszközöket alkalmazni. Az önkormányzat maga szorítja margóra kritikusait, s az autonómia "kiteljesítése" (jogok vagy források átadása) leple alatt továbbra sem kell a "nagy ugrást" megtenni. A cigányság helyzetbe hozott képviselőinek lojalitása (ne követeljenek túl sokat) szintén megoldható ezzel: osszátok el, amit kaptok. Horn üzenete a hárommilliárdról mézesmadzag a lojálisoknak, a szükséges lépések elmaradását leplező gesztus, ugyanakkor dicsérendőn autonómiakonform vélekedés. A status quo felborítására alkalmas embereknek persze nem szólt az üzenet (hiszen a cigányság nem őket akarta képviselőinek), ők - négy évig legalábbis - a politikán kívülre szorultak. A hatalom időt nyert.
Önkormányzatiság mellett ráadásul úgy lehet a cigányságot szorító présen kicsiket, vagy akár nagyobbakat is, lazítani (anélkül, hogy maguk a cigányok belepofáznának), hogy az ellenzékiek se érezzék, széklábat kell faragniuk. Több a pénz, több a program, az intézmény, segítjük a nem állami forrásokat is: mindez persze nem elég ahhoz, hogy megfékezze a zuhanást, de "apróbb sikereket", "részeredményeket" fel tudunk már mutatni. Így a hatalomnak azok a csoportjai is szorgoskodhatnak, akik másképp gondolkodnak az állami felelősségvállalásról, lehetőséget kapnak erre mások is (információnk szerint Furmann Imre lenne a Cigányokért Közalapítvány vezetője), sőt ide kapcsolódhatnak a status quót fenyegető roma vezetők is. Van hely mindenkinek a kisebbségi bizniszben. A függetlenek a polgárjogi tevékenység, a szociális vagy az oktatási munka, a könyvkiadás vagy a konferenciaszervezés révén hatékony civil cselekvéssel kárpótolhatják magukat politikai ambícióikért. Szónokolhatnak, szidhatják Tabajdit, Báthoryt - a konferenciákon úgysem dől el semmi.
Miközben eltűntek vagy megfogyatkoztak mögöttük a szervezetek, a függetlenek egy új színtéren találták magukat. Szereplőivé váltak a kisebbségi biznisznek, segítőik, munkatársaik mind többen fiatal, képzett romák. Ilyen fiatalokra, a roma közélet harmadik generációjára a bizniszbe belépő gázsóknak is szükségük van, ha másért nem, azért, hogy ily módon legitimálják jelenlétüket. Így ez a szféra nemcsak a függetlenek, hanem a képzett cigány fiatalok, a harmadik generáció felvevőpiaca is. Képzettek, mégsem vesztették el identitásukat, van munkájuk, ez ráadásul a "romaügy", s a politikát - egyelőre - békén hagyják ők is.
Jó lesz
A status quo felborításában leginkább azok érdekeltek, akik vidéki szervezetekben és helyi kisebbségi önkormányzatokban politizálnak, s ha ezt jól csinálják - s ebbe mind többen tanulnak bele -, akkor egyre inkább képesek befolyásolni a helyi hatalom viszonyulását a cigány polgárokhoz. Õk majd a következő kisebbségi önkormányzati választásoknál válhatnak királycsinálóvá, hiszen a helyi képviselők választják meg az országos önkormányzatot.
Ma még odalent erőlködnek. Néha sikerül cigányaiknak egy "megélhetési projektre" pénzt szerezniük, talán az anyakocát sem vágják le a második napon az emberek; elintézik, hogy meglegyen a három hónap közhasznúja a jövedelempótlósoknak, kavarnak valami kis beiskolázási segélyt, szereznek a máltaiaktól egy bála ruhát, termet az önkormányzattól, hogy megtarthassák a Mikulás-ünnepséget, ahol aztán minden cigány gyerek kap három szaloncukrot, mert az asszonyra még emlékeznek a cukorgyárban, ahol valamikor dolgozott; irkálják kézírásos leveleiket a furcsa nevű alapítványoknak, próbálják lassítani a teljes lerohadást.
A kormány a helyén van.
"Az etnikai konfliktusok gyakorisága és súlyossága növekvő tendenciát mutat (...) Mérvadó prognózisok a konfliktusok súlyosbodásával számolnak" (Beszámoló a kisebbségek helyzetéről, 21. oldal, 1996. december).
"A kormányzati ciklus első szakaszában a kisebbségek parlamenti képviselete kivételével a kormányprogram hazai kisebbségekkel kapcsolatos minden jelentős célkitűzésében konkrét haladást sikerült elérni. A ciklus második részében a már részelemeiben működő önkormányzati rendszer általános összhangjának megteremtése, a kisebbségek legitim képviseleti szervei autonóm működésének elősegítése az alapvető feladat" (15. oldal, kiemelés az eredetiben).
Még nem a Kánaán, de mindjárt ott leszünk. Csak előbb lekapcsolnánk egy-két kocsit.
Kerényi György
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségeket közvetlenül érintő, legjellemzőbb költségvetési tételek (M Ft)
Cím 1994 1995 1996 1997
Kisebbségi szervezetek működési támogatása 220,0 65,0 65,0 70,0
Helyi kisebbségi önkormányzatok működésének támogatása - 150,0 188,0 300,0
Országos kisebbségi önkormányzatok működésének támogatása - 193,0 258,1 306,0
ebből OCKÖ: 96,0
"A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekért" Alapítvány/Közalapítvány 95,0 400,0 389,0 395,0
Kisebbségi lapok támogatása 100,0 (Beépült a Közalapítványba)
Kisebbségi intervenciós/koordinációs keret 43,0 43,0 40,0 50,0
Kisebbségi kompenzációs keret - 500,0 500,0 -
Magyarországi Cigányokért Közalapítvány - - 150,0 170,0
Magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségi feladatok (MKM) 152,1 121,5 311,0 274,9
Nemzeti és etnikai kisebbségi anyanyelvű irodalmi művek támogatása 10,0 8,5 (Beépült a fenti tételbe)
Gandhi Alapítvány/Közalapítvány 68,0 101,0 243,5 325,0
Kisebbségi óvodai normatív többlettámogatás (BM) 187,5 194,1 314,6
Kisebbségi oktatási normatív többlettámogatás (BM) 1697,4 1719,3 2156,8
(´97-ben a kettő együtt 3246,8)
Összesen 2573,0 3495,4 4616,0 5137,7
(Forrás: A kormány 1996. decemberi beszámolója a kisebbségek helyzetéről)
