"Óriási kitörési lehetőség" (Gere Ádám, a Nyugdíjreform-koordináló Bizottság vezetője)

  • Seres László
  • 1997. január 23.

Belpol

Ha minden terv szerint megy, 1998. január 1-jétől megkezdődik a rendszerváltás egyik legmerészebb gazdasági-szociális átalakítása, a nyugdíjreform, amely nem a mai nyugdíjasokat, hanem a fiatalokat és a középkorú dolgozókat érinti. Ami nóvum: nyugdíjjárulékunk egyharmadát privát pénztárba fizetjük majd be, a tőkefedezeti elv alapján. A Pénzügyminisztérium szakvezetőjének, Gere Ádámnak (amerikás magyar, az Adam Smith Institute és a CATO Institute előadója) meggyőződése: a szabadpiaci elvek leginkább a szociális szférában hasznosak.
Ha minden terv szerint megy, 1998. január 1-jétől megkezdődik a rendszerváltás egyik legmerészebb gazdasági-szociális átalakítása, a nyugdíjreform, amely nem a mai nyugdíjasokat, hanem a fiatalokat és a középkorú dolgozókat érinti. Ami nóvum: nyugdíjjárulékunk egyharmadát privát pénztárba fizetjük majd be, a tőkefedezeti elv alapján. A Pénzügyminisztérium szakvezetőjének, Gere Ádámnak (amerikás magyar, az Adam Smith Institute és a CATO Institute előadója) meggyőződése: a szabadpiaci elvek leginkább a szociális szférában hasznosak.

Magyar Narancs: Ön eddig két minőségében nyilvánult meg a közéletben: egyrészt mint a PM-nyugdíjbizottság vezetője, másrészt mint befektetési bankár, akinek állítólag komoly személyes érdekeltsége is van a nyugdíjreformban. Összeegyeztethető-e ez a két szerep?

Gere Ádám: Nekem nincs magán-érdekeltségem a nyugdíjreformban. Befektetési bankár vagyok, tehát befektetési lehetőségekhez próbálom megtalálni a megfelelő pénzeket. Ezenkívül van egy cégem, amely önkéntes nyugdíjpénztáraknak ad gazdasági tanácsokat; nem hiszem, hogy ez összeférhetetlen. A nyugdíjtörvény megfogalmazásában nem veszek részt, a bizottságban ingyen dolgozom. Régi konfliktus mindenhol a világon, hogy rá lehet-e bízni egy reformot olyasvalakire, aki nem ért hozzá. Nekem elég sok amerikai tapasztalatom van befektetésekkel. A nyugdíjreform pont arról szól, hogy mi történjen az emberek által megtakarított pénzekkel.

MN: Sokak szerint a nyugdíjreform haszonélvezői leginkább az önhöz hasonló sikeres üzletemberek, a jól kereső férfi dolgozók szűk köre lesz.

GÁ: Ez egyszerűen zöldség. A nyugdíjreformnak két fő oka van: az egyik a demográfia, tehát hogy egyre kevesebb aktív dolgozó tart el egyre több nyugdíjast, a másik az, hogy a mai felosztó-kirovó rendszerben az átlagos keresetű magyar dolgozó befizetéseinek csak 47 százalékát fogja visszakapni. Egy szolidarisztikus rendszerben a gazdagtól el kell venni és a szegénynek oda kell adni, ez világos; de hogy miért kell a középen lévőket, az átlagembert megfosztani fizetése felétől, erre nehéz magyarázatot adni. Ezek után nem csoda, hogy az emberek csalnak a járulékfizetésekkel. Az egyetlen racionális megoldás erre az, hogy gyűjtsék saját számlára a pénzüket.

MN: Ön úgy nyilatkozott egyszer a Népszavának, hogy a mai nyugdíjrendszer hazugságra épül. A nyugdíjreform bírálói viszont azt mondják, hogy a reform teljesen megkérdőjelezi a szolidarisztikus elveket.

GÁ: Abban az interjúban egyebek közt arról beszéltem, hogy a mai rendszerben nagyon könnyű rokkantsági nyugdíjhoz jutni. Ebből kifolyólag mi történik? Kevesebb lesz a pénz, amit elosztanak a nyugdíjrendszerben, emelni kell a járulékot, emiatt viszont drágább lesz a munkaerő költsége, kevesebb lesz a munkahely, így még többen akarják magukat rokkantosítani. Ha valahol egy rendszerben elkezdünk hazudni, arra rengeteg dolog ráépül, és végül mindenki rosszabbul jár. Az úgynevezett szolidaritással is éppen az a gond, hogy sokszor hazugságra épül. Sokan persze nem a szolidaritás elvét védik, hanem a saját állásukat.

MN: Ezért ellenzi a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat annyira a tőkefedezeti elv bevezetését?

GÁ: Teljesen nyilvánvalóan. Az a problémájuk, hogy - bár formálisan megőriznék autonómiájukat - a hatalmuk, a befolyásuk, az általuk ellenőrzött pénzek egy részét elvesztenék.

MN: Ha viszont annyira hatékony a tőkefedezeti elv, miért marad még mindig kétharmad arányban a felosztó-kirovó rendszer?

GÁ: Ez pénzügyi és politikai probléma is. Szerintem radikálisabban is lehetett volna ezt az egészet csinálni, a kétharmad-egyharmad arány kompromisszumos megoldás. A szolidaritás fogalma azt jelenti: nemcsak a saját egyéni érdekemmel törődöm, hanem segítséget nyújtok a környezetemnek is. Itt befektetésekről van szó, márpedig egy befektetés az én szememben rettentő szolidarisztikus dolog. Mert mi történik? Én befektetem a ma megkeresett pénzemet, ez a pénz megjelenik a tőkepiacon, így az emberek mondjuk lakáskölcsönhöz jutnak.

MN: Az Adam Smith-i "láthatatlan kézre" gondol? Az egyéni érdek mellékesen a közösség javára is válhat?

GÁ: A "láthatatlan kéz" is benne van. Az elv itt az, hogy a befektetés egy előre nem látható jövőbe való beruházás, kockázatvállalás. Lemondok a napi fogyasztásomról, és a pénzt beteszem valami produktív dologba. A társadalom jobban jár ezzel, mint ha nem tettem volna be. A felosztó-kirovó rendszer logikájával az a baj, hogy a pénz nem jut el soha a befektetésekig, ahol értékeket generálhatna. Rögtön kiosztják fogyasztásra. És mivel a befizetések és a szolgáltatások között nincs kapcsolat, a pénznek nincs információértéke, nem motivál arra, hogy tájékozódjak, mit tehetnék vele. Ha jól meggondoljuk, az egész kommunizmus nem volt más, mint egy nagy szolidáris rendszer, amely elvette a pénz információértékét.

MN: Na de a nyugati jóléti államokban is felosztó-kirovó nyugdíjrendszer működik.

GÁ: A jóléti államok éppen megpróbálnak eltávolodni a felosztó-kirovó rendszertől, Amerikában magam is részt veszek ennek a kidolgozásában. Németországban ugyanezen dolgoznak. Angliában már be is vezettek egy erős tőkefedezeti elvet is tartalmazó nyugdíjrendszert. Annak, hogy Nyugat-Európa gazdaságilag lemarad az Egyesült Államok és Délkelet-Ázsia mögött, az az egyik oka, hogy eddig nem néztek szembe ezekkel a szolidarisztikus dolgokkal. És ez óriási teher a társadalmon. Kelet-Európa azonban nem engedhet meg magának ennyi gazdasági felelőtlenséget, mert kevés a tőkéje. A nyugdíjrendszer szerintem egy óriási kitörési lehetőség.

MN: Mitől szolidáris kockázatvállalás egyáltalán a nyugdíj? Hiszen a társadalomban minden egyén előre kiszámíthatóan megöregszik.

GÁ: A nyugdíjrendszerben az a kockázat, hogy sokáig élsz, és a befizetéseid nem elegendők arra, hogy ebből megélj.

MN: Ilyenkor mi történik?

GÁ: Ha látható, hogy nem lesz elég a pénz, akkor az ember kiveszi a befektetését, és életjáradékot vásárol, tehát belép egy kockázatközösségbe, amelyik azt mondja neki: kapsz egy X összeget életed végéig, függetlenül attól, hogy 65 vagy 80 évig élsz. A kockázatközösségben lesz, aki korábban hal meg a vártnál, lesz, aki később, a kettő kiegyenlíti egymást.

MN: A nyugdíjreformnak végül is az a fő célja, hogy létrejöjjön egy kiszámítható befektetési struktúra?

GÁ: Az egyik fontos célja valóban az, hogy pénz kerüljön ki a magyar tőkepiacokra, amely pénz az egész gazdaságot megsegítheti. Így - a kereslet-kínálat törvénye alapján - olcsóbbá válik a pénz, márpedig nem ismerek olyan magyar vállalkozót, aki ne arra panaszkodna, hogy drága a pénz, azaz magas a kamatláb. Ha csökken a kamatláb, az egész gazdaság jól jár: több lesz a beruházás, új munkahelyek teremtődnek. A nyugdíjpénztárak mindenhol a világon hatalmas gazdasági tényezők; itthon például simán részt vehetnének a közművek privatizációjában.

MN: Ön azt írta nemrég a Magyar Hírlapban, hogy "talán Kelet-Európa átmeneti gazdaságai számára a legfontosabb a nyugdíjreform". A térségben viszont az emberek főként attól félnek, hogy elvész a szociális biztonságuk.

GÁ: A Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés legutóbbi felmérése (amely szerint a lakosság többsége átalakulást sürget a nyugdíjrendszerben - a szerk.) pont azt mutatja, hogy az emberek igenis szeretik a szabadságot, nem hülyék, lehetőségeket szeretnének. Ha elveszem az emberektől jövedelmük 60-70 százalékát, azzal elveszem tőlük a családalapítás, a biztonságos munkahely, a normális élet lehetőségeit. Kelet-Európa legalapvetőbb problémája a tőke hiánya: a gazdálkodóknak nincs elég pénzük vállalkozni. Márpedig pénzhez úgy lehet juttatni az embereket, ha többet hagyunk a zsebükben.

MN: Nem kizárt, hogy az eddigi gazdasági botrányok fényében sokan nem bíznak majd az új nyugdíjpénztárakban. Hogyan lesznek kiszűrve a korrupt pénzügyi vezetők?

GÁ: Miért, az államban vagy a tb-ben nem sikerült valamennyire kiszűrni őket? Hát ha ott sikerült, akkor az üzleti életben talán még jobban sikerül. Ahol ugyanis magasabbak a jövedelmek, magasabb emberi kvalitásokat lehet elvárni. Az emberi tényezőre persze nehéz garanciát vállalni, de az eddigi tapasztalatom az, hogy az állami szektorban a világon mindenhol inkább becstelenek az emberek, mint a privát szektorban.

MN: Ha netán mégis beüt a krach a magánpénztárakban, ki vállal garanciát a nyugdíjszámlákért?

GÁ: A tervezetben van arra lehetőség, hogy az állam bizonyos garanciát adjon az úgynevezett befagyott követelésekre. A bankszámlákra is létezik egy biztosítási garanciaalap, amely bizonyos összeghatárig jótáll a betétekért, ha tönkremegy a bank. Teljes garanciát azonban nem lehet adni. Milyen garanciát ad a hozamra a mai felosztó-kirovó rendszer? Semmilyet, az átlagember befizetésének is csak a felét adja vissza. Nyugdíjemelés ugye akkor volt, ha jól működött a gazdaság. A tőkepiac is ilyen: a hozamok attól függenek, hogy a gazdaság hogyan működik. A felosztó-kirovó rendszerhez képest tehát itt nincs nagyobb kockázat a hozamokat illetően.

MN: A nyugdíjreform átmeneti évtizedeire állítólag iszonyúan eladósodik majd az állam, hogy finanszírozza a büdzsében keletkező hiányt.

GÁ: Ez tévedés, az állam egy fillérrel sem adósodik el jobban, mint ma. A felosztó-kirovó rendszer nem más, mint egy kötvény, ígérvény minden állampolgárnak, hogy ezt a pénzt meg fogja majd kapni. Ez egy generációk közti indirekt alku arról, hogy majd a fiatalok fizetik az idősek nyugdíját. A kieső összeg csak a költségvetésből fog hiányozni, nem az államháztartásból.

MN: A nyugdíjreform kritikusai, például Kopátsy Sándor, úgy látják: a reform vesztesei közé tartoznak majd a nők, mivel kevesebb nyugdíjat kapnak csak azért, mert tovább élnek. Azt is megkérdezik, hogy ez a megkülönböztetés alkotmányos-e.

GÁ: Akkor inkább azt kéne megkérdezni: alkotmányos-e az, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak. Így alakult, ez az élet realitása. Azonkívül az, hogy a nők tovább élnek, még valamit jelent: amikor meghal a férjük, vagyongyarapodáshoz jutnak, ugyanis örökölnek utánuk. Úgyhogy a kérdés felvetése nagyfokú pénzügyi tudatlanságra vall.

MN: Kérdés, hogyan érinti a tőkefedezeti elv a romákat, akik sokszor hosszú évekig segélyekből élnek.

GÁ: Ugyanúgy vesznek majd részt benne, mint eddig a felosztó-kirovóban. Eddig is keveset fizettek és keveset kaptak. Ha dolgozik, ugyanúgy levonják majd a bruttó fizetése 30,5 százalékát járulékra, mint eddig. A többiekről a szociális rendszer gondoskodik, de ez nem romakérdés. Megmondom őszintén, faji megkülönböztetést látok amögött, ha ezen a területen külön kezeljük őket. A romáknak is ugyanannyi lehetőséget kell teremteni, mint bárki másnak. Ha több munkahely teremtődik, abból a romák éppúgy profitálnak, mint bárki más. A romák is ugyanúgy azt szeretnék, hogy a saját ügyeiket intézhessék, hogy ne az állam intézkedjék helyettük, és ne legyen valaki okosabb, mint ők maguk.

MN: Vihart kavart, hogy a kormány 1 milliárd 250 millió forintot költ a nyugdíjreform "eladására". A birtokunkban levő, három minisztérium által jegyzett kampányterv azonban igen sajátságos: olyanok vannak benne, hogy a lakossággal való "párbeszéd látszatát" kell kelteni; hogy egy "szerelemről és a jövőről" szóló slágerbe kell csomagolni a reform üzenetét; az egésznek igen paternális a hangvétele.

GÁ: Egyvalamit azért látni kell: 1 milliárd 250 millió forint arra, hogy informált fogyasztót hozzunk létre, az semmi. Nem pénz. Az egész nyugdíjreform hatékonysága szempontjából az egyik legfontosabb dolog, hogy a fogyasztó informált legyen: hogy meg tudja különböztetni a jó befektetést a rossztól. Hogy tudja, hol kap jó vagy rossz szolgáltatást. Hogy tudja, hol mit kérhet. Erre pénzt kiadni természetes dolog, az embereket meg kell tanítani arra, hogyan használják a rendszert. Hogy az államigazgatásban hogyan fogalmaztak meg dolgokat, azt nem akarom minősíteni, nem az én dolgom. A kommunikációs stratégia megvalósítására természetesen tendert írunk ki.

MN: Hogyan látja, meglesz a nyugdíjreform politikai támogatása? Az önkormányzaton kívül azért még igen sokan próbálják megfúrni.

GÁ: Van itt egy alapvető probléma. Egyesek állandóan azzal jönnek, megcsinálhatjuk-e ezt most a választások előtt. Egyrészt addig még sok idő van. Másrészt kormányok sehol nem azért szoktak megbukni, mert megpróbáltak egy problémát megoldani. Mindig akkor buknak meg, ha egy problémát a szőnyeg alá söpörnek. A választók nem azért haragszanak, ha valamit nem jól oldottak meg, hanem azért, ha valamit nem oldottak meg. Én még a választások előtt fél évvel is megszavaztatnám a nyugdíjreformot a parlamentben. Ez a lakosság számára nyerő ügy, és ha erre a politikusok is rájönnek, keresztül fog menni.

Seres László

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.