Kövér László: a Szájer-ügy után sem akarunk erkölcsrendőrséget felállítani

  • narancs.hu
  • 2021. február 20.

Belpol

Elmondása szerint meg fogják védeni magukat az elkövetkező piszkos választási kampányban: "keresztények vagyunk, de nem balekok".

A házelnök pénteken az InfoRádiónak adott interjújában többek között arra a kérdésre válaszolt, hogy áll a Fidesz a választási felkészüléssel. Mire Kövér László röviden és tömören közölte, hogy jól. Majd szóba került a Borkai- és a Szájer-ügy is, és az, hogy mindezek után vajon jobban felmérik-e, hogy milyen kényesebb ügyei lehetnek a képviselőjelöltjeiknek.

„Nem szeretnénk valamiféle belső rendőrséget, vagy pláne erkölcsrendőrséget felállítani, hogy elkezdjünk nyomozni a képviselőjelöltjeink múltja vagy homályos mozzanatai iránt. Minden jelöltnek el kell tudnia dönteni felnőtt emberként, hogy a magánéletében van-e olyan kockázati tényező, ami akár a megválasztását kockára teheti, akár pedig kifejezetten árthat annak a politikai közösségnek, aminek a szolgálatára szegődött”. 

Kövér azért hozzátette, hogy amennyiben tudomásukra jut olyasmi, amit maguk is ilyen kockázatnak látnak, „például azért, mert a hirdetett elvek és a megvalósult gyakorlat olyan ellentmondásban van egymással, amit nagyon nehéz bármilyen érvekkel feloldani, akkor ez egy fontos szempont a jelöltkiválasztás tekintetében”. De szerinte alapvetően önbevallásról van szó.

A Fidesz választmányi elnökeként Kövér azt hangsúlyozta, hogy „minden eddiginél piszkosabb és aljasabb választási kampányra” számít. Hozzátette, szerinte a közösségi médiának még egy választásban sem volt olyan jelentős szerepe, mint amilyen a 2022-esben lesz. Arról, hogy pártja, a Fidesz folytat-e majd piszkos kampányt, ha úgy alakul, Kövér azt mondta, pártjának mindenek előtt meg kell védenie magát, védekezniük kell, de „aki kardot vesz, kard által vész el, tehát azért lehet, hogy keresztények vagyunk, de balekok nem. Tehát olyan eszközökkel fogunk mi is küzdeni, amilyen eszközöket velünk szemben bevetnek”. 

(InfoRádió)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.