Múlt csütörtökön Budapesten húszezer biciklis demonstrált kerékpárutakért és a kellemesebb városért. Az autómentes napon keletkezett dugók lehetséges jövőnket vetítették elénk, de azt is megélhettük, milyen volna, ha nem autóutak és a csomópontjaik közé ékelt negyedekben élnénk. Az ébredező városvezetés szerint három év alatt 60 km új kerékpárút épülhet. El lehet ezt hinni?
A lezárt Andrássy úton örömittas emberek csodálkoznak rá, hogy a város jelentős közlekedési folyosóján az ablakokból hajszárítózást, vízállásjelentést hallani, sőt pörkölt illatát érezni. A kapualjakban lélegzethez jutott lakók kvaterkáznak, az aszfalton riksa döcög, az erkélyekre kiköltöző nyugdíjasok nem tudnak betelni a csenddel. Kora este ugyanitt biciklisták tartanak a Városliget felé, a tömeg szemet fárasztó sokszínűségét egy öltönyös irodai kollektíva és egy libakergetőket toló fél mgtsz fokozza. A tavaszi seregszemlét abszolváló résztvevőnek már fel sem tűnik, ha kutya a nyakban, guminő a levegőben lobogva utazik. Valaki egy tandem hátsó ülésén elmélyülten dobol. A rendezvény látogatottságának érzékelhetően jót tett a bulvármédia hecckampánya, az áprilisi rekordot megduplázva, húszezer kerékpáros tüntető vág neki hatkor a belvárosnak.
Pedig olyan szépen indult. A rendszerváltáskor a néhány kilométernyi kerékpárút hálózattá bővítését felkarolta a főpolgármester, a civilek programcsomaggal jöttek, a vezetés szakreferenst toborzott, 2015-ig 350 km kerékpársáv megépítését irányozták elő. A többit tudjuk: tizenöt év alatt
130 km siralmas bicikliút
született, amibe beleszámoltuk a kerékpárbarát kis forgalmú utakat és a kerületek önerős beruházásait is. A városháza buzgalma - nem függetlenül az előző kormány ténykedésétől - az ezredforduló óta lohadt le végképp, de kifulladni látszottak az érdekvédők is: a kerékpárút a legkönnyebben nyírható fejlesztési tételek között vesztegel. Jövője kiszámíthatatlan, lényegében a főpolgármester és a körülötte fellelhető szakmai/politikai kabinet szándékainak függvénye, miközben a kerékpáros-referens másfél évtized elteltével is hivatali csodabogár a forgalomtervezést az útszélesítéssel azonosító közlekedési ügyosztályon. Ahogy a közhivatalokban általában, a legtöbb részleg itt is a földön jár: rendszerint nem a fejlesztési koncepció menetéből következő jogos igényekkel áll elő, hanem azt terjeszti fel, amiről úgy sejti, megvalósulhat. A kabinet sem hagyja sokáig őrlődni az apparátust, (in)formális úton potyognak a direktívák, viszonylag hamar kiderül, merre hány méter. Ahogy kaptat felfelé az előterjesztés, úgy fogy belőle a szufla. Az érdekelt bizottságok az anyagot megbírálják, néha szakmai, máskor újabb pénzügyi szempontok miatt tovább gyalulhatják, a leszálkásított előterjesztés így rogy le a közgyűlés elé, ahol végül vagy szánnak rá pénzt, vagy észre sem veszik. Az egyes kerületeknek nagyobb ugyan az önállóságuk, de jóval kevesebb a pénzük, ráadásul a fontos bicikliutak kevés kivétellel egybeesnek a fővárosi kezelésű utak vonalvezetésével. Azért a kerületek is építenek, de a kerékpáros közlekedés náluk sem prioritás: a felújítás alatt álló Bartók Béla úton a XI. kerület parkolóhelyigénye miatt hiúsult meg a kerékpárút, a metró- és vasútállomások területén a főváros által szorgalmazott biztonságos tárolók pedig azért nem épülhettek meg, mert az útban lévő újságos- és halsütő bódék bevételéről nem akartak lemondani a helyi képviselő-testületek. Máskor a kerület és a városháza teljes összhangban mond nemet a fejlesztésre, mint a Nagykörút rekonstrukciójakor. Forgalomcsillapítás (beleértve elsősorban az autósáv és a parkolóhelyek feláldozását, de a sebességkorlátozást vagy a lámpák gyalogosbarát átállítását is) nélkül viszont nincs rendes bringaút. Csakhogy a forgalom mérséklését az állandóan növekvő forgalmú városban a hivatali tervezők eleve ütődött ötletnek tartják, noha paradigmaváltás és a hozzá kapcsolódó (tömegközlekedési) fejlesztések nélkül itt láthatóan nemsokára egyáltalán nem lehet majd közlekedni.
Kényelmes tempóban tekerünk a Kiskörút közepén, ez hol fantasztikusnak, hol teljesen természetesnek tűnik,
már látjuk a jövőt,
ahogy egy dolgos nap után biciklisdugóban szitkozódva araszolunk hazafelé; az újság meg riksás maffiáról és krónikus pumpahiányról értekezik. A révületből gyalogosok ébresztenek, akik halálra váltan próbálnak átkelni az egybeérő kerekek között, némelyikükön látszik, hogy az autó elől már megtanult elugrani, de nincs kedve új koreográfiát elsajátítani. A biciklisek egyébként hálás fellépők: eufóriát kelt minden partvonalról érkező szimpátiagesztus, valakit még az autósok letargikus türelme is felvillanyoz. "Ezt magyar emberrel nem lehet megcsinálni" - tör ki egy autósból az Astoriánál, ez talán a legmarkánsabb ellenérzés az tíz kilométeres városnézés alatt. Az autósokkal kapcsolatos frusztráció ugyan itt-ott tapintható, a tömeg mégsem fenyegetett és agresszív kisebbség benyomását kelti: a legtöbb résztvevőnek fülig ér a szája. "Azért vagyok itt, mert ide több bicikliút és jobb tömegközlekedés kell" - halljuk vagy egy tucat résztvevőtől, mások azt üzenik, hogy ők autósok is, de a helyváltoztatás eszközét a körülményekhez igazítják. "Mi a kerékpárút-építés és akadálymentesítés mellett a tömegközlekedés fejlesztését, vagyis a választási lehetőség fenntartását tartjuk fontosnak" - összegez Balogh Gábor közlekedésmérnök, a Magyar Kerékpáros Klub szóvivője. A bicikliseken látszik: ma este elhiszik, hogy Budapest, ha nem is Amszterdam,
de egyszer legalább
Bécs lehet. Ott nemrég adták át az ezredik kilométert. Ez az optimizmus többeket kihozott a sodrából, a Népszabadság szombati vezércikkében például arra jut, hogy ez gyerekes, szánni való képzelgés, a város pusztulásra ítélt, aki pedig ebbe nem bír belenyugodni, az gyakorlatilag imbecillis.
Pedig akár pár ezer agyalágyult is kritikus tömeget képezhet: a városvezetés legalábbis az áprilisi Critical Mass után pár hónappal újra nagyszabású fejlesztési tervekkel állt elő. Tettvágya valószínűleg nem független a közelgő választásoktól, viszont szorosan köthető ahhoz, hogy a kormányzat (szintén a választások jegyében) hathatósan támogatja a budapesti útfelújítási projektet - a magától erre nem szívesen áldozó önkormányzat így talált pénzt a kasszában. A főváros honlapjáról letölthető 2005-ös tervek első körében 23 km (harminc szakasz) bringaútról olvashatunk, ezek jórészt a soron következő útfelújításokhoz csatlakozó, esetleg megépíthető utak, bár olyan is akad köztük, amit újra kell építeni, mint a budai rakparton. Egyelőre csak ezek vizsgálata és tervezése indult el, végül ott lesz majd valami, ahol úgymond hálózatilag értelmes, műszakilag megvalósítható, és persze pénz is van rá. Biztosat csak a jövő év közepére-végére tervezett átadásnál mondhatunk.
Biztató fejlemény, hogy a tervezés folyamatában a kerékpáros-érdekképviseleteket komolyan veszik, a tárgyalók rendszeres egyeztetéseken együtt alakítják a végleges anyagot (bővebben: Ígéretet kaptunk, Magyar Narancs, 2005. szeptember 22.). Az első csomag költségeit az idei útrekonstrukciós büdzsébe tuszkolják bele, a következő két évre tervezett újabb 35 km sorsával kapcsolatban azonban rengeteg a kérdőjel. A fővárosi közgyűlés csak októberben fogadja el a 2006-os, tavasszal pedig a 2007-es útépítési csomag költségvetését, és azt még nem tudni, hogy a következő kormány vajon szubvencionálja-e a város ezután esedékes felújítási/kátyúzási projektjeit. Ebben a büdzsében ráadásul nincs is nevesítve bringaút. A fővárosnál viszont állítják: autó- és az azt kísérő kerékpárútra együtt írják majd ki a kivitelezési tendereket, és ha ezzel netán valahol túlfutnak a tervezett költségvetésen, akkor most kivételesen nem a kerékpár zuhan ki a csomagból. Garancia tehát nincs, ám óvatos optimizmusra ad okot, hogy a városvezetés láthatóan iparkodik legalább az első ütemet pályára állítani. A legszebb, hogy az egész csak akarat kérdése: a feltúrt Bajcsy-Zsilinszky úton végül úgy létesül nemsokára kétkerekűsáv, hogy a korábbi terveket átrajzolták, és az egészet egy már lezárult közbeszerzésbe gyömöszölték bele.
Alkonyatkor az Attila út vonalát villódzó hátsó lámpák fénye rajzolja ki; ebbe úgy belefeledkezünk, hogy a Magyar Demokrata főszerkesztője kerékpárjával könnyedén lehajráz az emelkedőn. A Moszkva téren balról brutális dugó - ilyen lehet a jövő -, a Margit hídra érve kiderül, hogy a trapp eleje és vége szinte körbeér, lehatárolva azt a területet, amit a mindennapokban is autómentessé tennének a szervezők. Már majdnem viszszaérünk a ligethez, amikor egy másfél órája várakozó taxistól még azt halljuk, hogy az autómentes napon épp szabadságát töltő főpolgármestert délelőtt egy kereskedésben használt Hummerre látta alkudni valaki.
