A Népszabadság szeptember 9-i számában Kovács M. Mária történész egy 2001-es dokumentumot említ, amely az Orbán-kormány hivatalos álláspontját tartalmazza a státustörvényről. A Velencei Bizottság honlapján olvasható szöveg az európai normákkal ellentétesnek, ezért elvetendőnek tartja a kettős állampolgárság megadását a határon túli magyarok számára. A Külügyminisztériumban abban biztosak, hogy Martonyi János akkori külügyminiszter láttamozta a szöveget, de a maguk példányát nem találják. Eltűnt.
A státustörvény ötlete 1999 őszén fogant meg Orbán Viktorék agyában, a törvényt pedig 2001. június 19-én szavazta meg az Országgyűlés. Célként - az össznemzeti együvé tartozás szimbolikus deklarálásán túl - a határon túl élő magyarok szociális helyzetének javítását jelölték meg. Alanyi jogú kedvezmények és támogatások: automatikus három hónapos munkavállalási engedély, utazási kedvezmények, nevelési-oktatási támogatás, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezekre mindenki jogosulttá vált, aki rendelkezik magyarigazolvánnyal, amit a szomszédos országokban felállított ajánlóirodák javaslata alapján adott ki a magyar állam. A román és a szlovák diplomácia bőszen tiltakozott az egészségügyi, foglalkoztatási és gyereknevelési kedvezmények, illetve támogatások eme szövevényes rendszerének ötlete ellen, nem utolsósorban azért, mert szerintük a magyar parlament ezzel olyan jogszabályt alkot, amelyet az országhatárokon túl is hatályosnak tart - ami abszurdum. A feszültséget fokozta, hogy az Orbán-kormány a szomszédos országokkal való érdemi előzetes egyeztetés nélkül állt elő javaslataival. Michael Lake budapesti EU-nagykövet 2000 végén egyébként jelezte, hogy neccesek a kormány felvetései. Orbánék végül csupán két ponton engedtek a külföldi nyomásnak; kivették a külhoni gazdasági szervezetek támogathatóságára vonatkozó passzust, és az Ausztriában élő magyarok is kikerültek a képből.
Románia a törvény elfogadása után az Európa Tanács jogi albizottságához,
a Velencei Bizottsághoz
fordult június 21-én, hogy vizsgálja felül a státustörvényt a nemzetközi jogi normák fényében. Bár időben két nappal azelőtt történt, a magyar kormány mégis csak erre reagálva ugyanitt már azt indítványozta, hogy az összes hasonló témájú európai törvényről foglaljon állást a testület (amelynek egyébként magyar részről Sólyom László jelenlegi köztársasági elnök is a tagja volt). 2001. augusztus 21-én a Külügyminisztériumunkból levél érkezett a Velencei Bizottsághoz, amely azt volt hivatott elmagyarázni, hogy nem akarunk mi semmi rosszat, csak szeretjük elcsatolt nemzetrészeinket, mégpedig és főként: ott, ahol vannak. Ez "A magyar kormány álláspontja a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatban" című brosúra az, ami most nyilvánosságra került - illetve a Velencei Bizottság honlapján eddig is ott volt, csak senki nem figyelt föl rá.
A szöveg imponáló alapossággal érvel amellett, hogy a státustörvényben éppen az a jó, hogy végre lehetetlenné tesz mindenfajta olyan követelést, amely a területi revíziót és/vagy a kettős állampolgárság megadását sürgetné. Merthogy ezek bizony - az Orbán-kormány szerint - csúnya dolgok, amelyek az európai jogi normákkal ellentétesek. (Az idevonatkozó legegyértelműbb passzust lásd keretes anyagunkban.) Ügyes próbálkozás, de nem jött be. A Velencei Bizottság október 19-i jelentése egyrészt elismeri, hogy minden államnak joga van külföldön élő nemzettársainak támogatásokat adni, de hozzáteszi: kizárólag a nyelvi és kulturális jogok biztosítása céljából. Kapcsolattartás tehát igen, de szociális kedvezmények nem. A magyarigazolvány ráadásul egyfajta politikai köteléket hoz létre birtokosai és Magyarország között, ami nem elfogadható; a kiadást bonyolító ajánló szervezetek felállításával pedig a magyar kormány kvázi közhivatalokat létesít más országokban, ami minimum nem szokás; csakúgy, mint a szomszédokkal való egyeztetés nélkül dönteni ilyen horderejű kérdésben. A 2001. novemberi uniós országjelentés még ennél is szigorúbb; kerek perec kimondja, hogy a státustörvény több ponton ellentétes az európai kisebbségvédelmi normákkal - ezért, ha hatályba lépne, az akár Magyarország uniós csatlakozását is veszélyeztethetné.
Minthogy a 2002. január 1-jei hatályosuláshoz Orbánék ragaszkodtak, a nem túl elismerő nemzetközi értékelések hatására leültek érdemben tárgyalni Szlovákiával és Romániával. 2001. december 22-én ilyen előzmények után született meg a híres-hírhedt
Orbán-Nastase-paktum,
amelynek eredményeként kiiktatták a rendszerből az ajánló szervezeteket, szűkítették az érintettek körét (nem magyar rokonoknak nem jár semmi), viszont az automatikus három hónapos munkavállalási engedély lehetőségét minden román állampolgárra kiterjesztették (lásd még a szocialisták 2002-es kampányát). Az uniós csatlakozás miatt a státustörvény 2002-ben gyakorlatilag kiheréltetett - amit nem a szoclib országvezetés nemzetietlenségével kell magyaráznunk, hanem az immáron kényszerítő erejű uniós jogi normákkal.
Tavaly ismét felmerült a határon túliak ügye, ezúttal a kettős állampolgárság kontextusában. A Fidesz élére állt az alanyi jogon megadandó kettős állampolgárságot követelők táborának, az ismert eredménnyel. December 5. óta is folyamatosan napirenden tartják a témát, legutóbb (az egyébként mértékletességéről ismert) Martonyi János érvelt amellett, hogy a határon túliakról való gondoskodásban a kettős állampolgárságnak nincsen alternatívája. Ilyen előzmények után bukkant föl most ez az irat, amely az Orbán-kormány valamikori hivatalos álláspontját tartalmazza, és a kettős állampolgárság ötletének elvetésére fut ki. Minden jel arra mutat, hogy a Fidesz szíve szerint sosem verné nagydobra, miféle érvekkel agitált 2001-ben nemzetközi porondon, hogy a státustörvény szalonképességéről meggyőzze a közösséget. A Külügyminisztériumban ugyanis egész egyszerűen nem találják a Velencei Bizottságnak címzett beadvány lefűzött példányát. Erről Bársony András, a tárca jelenlegi szocialista politikai államtitkára egy rádióinterjúban azt mondta: "Ha nem akarjuk, hogy valamilyen iratnak nyoma legyen, akkor vannak bizonyos technikák, amikkel el lehet kerülni, hogy szembetűnő módon előkerüljön." Eddig azt sem sikerült kideríteni a minisztériumban, hogy ki fogalmazta a szöveget (amelyen egyébként nem szerepel aláírás), az viszont biztos: Martonyi János nemcsak hogy tudott róla, de egyenesen ő bocsátotta útjára.
A most látókörbe került 2001-es dokumentum fényében nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, hogy mit is gondol a Fidesz valójában a kettős állampolgárságról; hisz - mint annak már írásos nyoma is van - 2001-ben még nemzetpolitikájuk gerincét alkotta e megoldás (és a területi revízió gondolatának) elutasítása. (2000-től kezdődően megközelítőleg két éven át vezető fideszes politikusok interjúiban is többször elhangzott: a letelepedés nélküli kettős állampolgárság ötletére határozottan nemet mondanak.) E frissen megismert szöveg mellett is több minden utal arra, hogy
a Fidesz nem akart adni
magyar állampolgárságot a határon túl élő magyaroknak. Egyrészt a decemberi népszavazás kapcsán többen úgy fogalmaztak a párt felső vezetéséből, hogy ez az egész úgy kellett nekik, mint púp a hátukra, csak hát kényszerhelyzetben voltak. További érv, hogy ha valóban akarnának ilyet adni, az Orbán-kormány alatt belevághattak volna.
Két eset lehetséges. Vagy a 2001-es álláspontjuk igaz, és akkor mostanság utaznak népámításban; vagy mindig is szerették a kettős állampolgárságot, csak éppen a 2001-es diplomáciai feszültségek közepette jobbnak látták elhazudni valódi szándékaikat, nem mellesleg egy igen tekintélyes nemzetközi plénum előtt. Ki-ki döntse el, melyik a szimpatikusabb. Illetve van egy harmadik eshetőség is: a közelmúltban revidiálták nemzetpolitikájuk egyik alaptételét, ráadásul éppen azt, amelyet négy éve még ők maguk is a területi revízió szándékával említettek egy lapon. Ez a legrémisztőbb megfejtés.
2. A törvény alapvető célja és sajátosságai a) A szomszédos államok területi integritásának elismerése: a területi revízió és a kettős állampolgárság határozott elutasítása 2.1. A kérdés kiindulópontja a magyar alkotmány 6.3. bekezdése, amely kimondja: "A Magyar Köztársaság tudatában van az országhatárokon kívül élő magyarokkal szembeni felelősségének, és segíti őket abban, hogy ápolják kapcsolataikat Magyarországgal." 2.2. Ez a rendelkezés a külföldi magyarokkal kapcsolatos magyar politika általános kerete, a szóban forgó törvény ennek egy kidolgozottabb megfogalmazása. A törvény, csakúgy, mint a magyar jog egésze, elismeri a szomszédos államok területi integritását, semmilyen módon nem ismeri viszont el a területi revízió gondolatát és a kettős állampolgárság fogalmát. 2.3. Továbbá a törvény elismeri, hogy a külföldi magyarok az adott államok állampolgárai, és világosan elutasítja azt a gondolatot, hogy a magyarként való önmeghatározás a kettős állampolgárságon alapulhasson. A külföldi magyaroknak nyújtott magyar támogatás mindig is a többi európai állam gyakorlatának megfelelően történt, és a továbbiakban is így fog történni. Jóhiszeműen figyelembe véve az európai normákat, kellő figyelmet fordítva a szomszédos államok közti együttműködés elvére, Magyarország, amikor anyaországként a szomszédos államokban élő magyarokkal foglalkozott, mindig is tudomásul vette, hogy semmiféle állampolgárság-szerű viszonyban nincsen velük. 2.4. Célunk tehát valójában az (amint azt a törvény elfogadása mellett érvelő jogi kiindulópontokban is lefektettük), hogy egyrészről elősegítsük, ösztönözzük a magyar kisebbség szomszédos országokban maradását azáltal, hogy megakadályozzuk esetleges elvándorlásukat Magyarországra; másrészről pedig, hogy hozzájáruljunk Magyarország és kisebbségben élő magyarság közti kulturális kötődés megőrzéséhez. Vagyis a törvény azt a magyar szándékot bizonyítja, amely egyszer és mindenkorra választ kíván adni azokra a híresztelésekre, melyek szerint irredenta követeléseink volnának bármely magyar nemzetiségűek által lakott külföldi területtel szemben, illetve kettős állampolgárságot kívánnánk adni az ilyen területeken élőknek. A törvény szándékában és szövegezésében is arra törekszik, hogy a magyar nemzetiségű, származású embereket összekösse a kultúra és az oktatás kötelékein keresztül.
