Magyar Narancs: Független, inkább baloldali üzletemberként hogy élte meg a 2010-es választási eredményeket?
Leisztinger Tamás: Olyan, hogy valaki teljesen független legyen, pláne üzletemberként, nem létezik. Legalább a bürokráciával mindenki szembesül. Mondjuk inkább azt, hogy nem ennek a rendszernek vagyok a gyermeke. Hogy éltem meg? Lehet, hogy furcsán fog hangzani de vártam a 2010-es váltást. Gyurcsány Ferenc utolsó miniszterelnöki évében méltatlan dolgokat művelt, ezután jött Bajnai Gordon, aki szintén csalódást okozott. 2010-ben tehát irreálisan optimistán álltam ehhez az egészhez, mert azt gondoltam, hogy annál ami volt, csak jobb jöhet.
MN: Politikai vagy gazdasági szempontból?
LT: Nem tudom szétválasztani. A kettő együtt azt okozta, hogy az utolsó két évben már nagyon rossz volt a hangulatom. Azt vártam, hogy az Orbán-kormány racionális döntéseket fog hozni.
MN: Teljesültek a várakozások?
LT: Az ember nehezen tudja pozicionálni magát. Sok minden attól is függ, hogy a hatalmi piramisban ki hova kerül, hogyan mozognak a támogatók, az ellenségek. Ezt nyilván csak átéljük, mert nincs hatásunk rá, de a végső berendezkedéstől nagyon függ, hogy például egy adott vállalattal mi történik. Ha túl nagy ellenséged kerül túl magasra, az nem egészséges. De 2010-ben még nem lehetett pontosan tudni, hogy mi fog történni.
MN: Ennek a logikának a következménye az, hogy bevásárolt a fociba?
LT: Nem. Azt, hogy beszállok a fociba, már korábban eldöntöttem. Ráadásul ezt nem is politikus tanácsolta, hanem Csányi Sándor, az MLSZ elnöke. Azt mondta, hogy olyan klubot tudok majd felépíteni, ahová jó lesz tartozni. Csányi úr elkötelezett a futball iránt, és nagyon meggyőző tud lenni. Szombathelyen és Diósgyőrben tárgyaltunk, és ez utóbbi klubnál valamiért szívesebben fogadtak.
MN: Ezt a befektetést most miként értékeli?
LT: Mély depresszió, rengeteg fájdalom. Sokba kerül, de a pénzügyeket figyelmen kívül hagyva is nyolc borzalmas pillanatra jut két jó. Sok és sokféle céget vezettem már életemben, de olyat még sehol nem tapasztaltam, mint a Diósgyőrnél. Az emberi problémák, a tisztesség hiánya, a teljesítmény nélkül adott nagy pénzek; nagyon kiábrándító.
