A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban hosszabb interjút közlünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójával. Ízelítő az interjúból:
Magyar Narancs: 2009-ben még a 46. helyen álltunk, tíz év alatt 24 helyet csúsztunk le. Mi az oka ennek a nagymértékű romlásnak?
Ligeti Miklós: 1995 óta, mióta Magyarország szerepel az indexben, folyamatos lejtmenetben vagyunk. Ez egy szakértői és üzletemberi értékelés, azt vizsgálja, hogy a közszektornak milyen a korrupciós kitettsége, vagyis hogy az állam eltűri, netán előidézi a korrupciót, vagy inkább küzd ellene. Magyarországon a kormány az elmúlt tíz évben a bíróságokat kivéve megszállta az összes olyan államhatalmi tényezőt, amelynek az lenne a dolga, hogy kontroll alatt tartsa a végrehajtó hatalmat. Egyre többször látni olyan közhatalmi döntést, amely teljesen önkényesnek tűnik és nincs ellene jogorvoslat. A KESMA például a médiateret teljesen elfoglalja, ám mielőtt ezt bárki megvizsgálhatta volna, nemzetstratégiai megfontolásból kivonták a kartelleljárás alól. A volumenében ennél sokkal kisebb Elios-ügy magába sűríti az összes típusos korrupciós vonatkozást: az előre eltervezett, testreszabott, körbenyeréses közbeszerzési eljárást, amire a magyar hatságoknak szintén nem volt válasza. Ezekből látszik, hogy az állami intézményrendszer már nem, vagy nem elsősorban a közjót szolgálja, hanem egyes csoportoknak, magánembereknek az érdekeit képviseli.
| ||
(…)
MN: A másik fontos elem, amit a jelentés kiemel a romlás indokaként, az a kormány ellenőrzésére hivatott intézmények hatalmi megszállása.
LM: 2010 óta egyértelmű, hogy a hatalom birtokosait rendkívüli módon irritálja, ha a cselekvési szabadságuk felett bárkinek kontrollja van. Ez a politikában zsigeri ösztön, korábban mégis volt önfék a rendszerben. A 72 százalékos parlamenti többséggel kormányzó Horn-kormánynak is akadtak a jogállam szempontjából megengedhetetlen húzásai, például az önkormányzati választási rendszer átszabása. A politikai alpáriságnak már 2010 előtt is megvoltak a csírái, de érvényesült egyfajta konszenzus, hogy a hatalom nem cselekszi meg mindazt, amit megtehetne. Ez a jogállamiság és a liberális demokrácia sarokköve, és ez az, ami 2010-ben megszűnt. Az államhatalmi intézmények megszállása nem azt jelenti, hogy ezek az intézmények egyes esetekben, akár a kormánynak kényelmetlenül is ne tudnának rámutatni az igazságra. A probléma az, hogy mindez esetlegessé vált. Ez pedig azzal jár, hogy a büntetőjogban nem kizárólag a „bűnös, nem bűnös” logika alapján dől el, hogy valakit felelősségre vonnak-e. Az ügyészség feltehetőleg jól végezte a dolgát Simonka György vagy Mengyi Roland ügyében. Arra viszont nincs megnyugtató magyarázat, hogy ha Simonka megbukott, akkor – például – Farkas Flórián miért nem. Vagy hogy a letelepedési kötvények vagy a taotámogatások ügyét miért nem vizsgálják. Olyan, mintha az ügyészség holdkóros állapotban működne, néha észrevesz dolgokat és cselekszik, néha meg nem
A csütörtöki Magyar Narancsban olvasható teljes interjúban szó lesz még arról, hogy a torz közbeszerzési rendszer hogyan segíti egy új elit kiépítését, milyen lehetőségei vannak az önkormányzatoknak a jogállamiság helyreállítására és vajon aláírták-e fideszes képviselők is az Ez a minimum! átláthatósági programot.
Ha előfizetne az újságra, itt megteheti.
Magyar Narancs
Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!
