Semjén iráni atombiznisze: világraszóló dobásnak nevezték, ez lett belőle

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2018. szeptember 13.

Belpol

Semjén Zsolt fölöslegesen utazott Teheránba?!

Sokakat meglepett, amikor szűk másfél évvel ezelőtt egy új, nagyszabásúnak tűnő magyar–iráni atombizniszről kezdtek érkezni a hírek. Az pedig külön érdekessé tette a történetet, hogy addig az energetikához túl sok affinitást nem mutató Semjén Zsolt írta alá az együttműködésről szóló ún. szándéknyilatkozatot, 2017 áprilisának elején.

A magyar–iráni sztorit – a hazai atomszakma megkérdezésével – körbejáró cikkünket anno így kezdtük, nem hiába: „Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes április elején Teheránban járt, és aláírt valamit. Ennyi állítható biztosan, fénykép is készült az eseményről – de hogy ezenkívül pontosan mi is történt, arról pillanatnyilag két – egymást alig fedő – verzió kering: egy magyar és egy iráni.”

Innen lehetett már sejteni, hogy valami nem stimmel az üggyel. Ezt erősítette, hogy a magyar nyilvánosság először nem is kormányzati közlésből, hanem a teherantimes.com 2017. április 5-ei cikkéből értesült arról, hogy Iránnal hivatalosan is nukleáris együttműködésre lépünk. Ennek részeként – szólt a tudósítás – fejlesztene kisméretű, 25 MW-os erőműveket (ún. small modular reactorokat, a továbbiakban SMR) a magyar és az iráni fél, amelyeket afrikai és ázsiai országoknak adnánk el.

Az erről szóló dokumentumot április 8-án szignózta Semjén, majd április 9-én szintén a teheráni mehrnews.com számolt be arról, hogy a közös projekthez magyar bankok adnának 26 milliárd forintnyi hitelt. Ez utóbbit az iráni atomenergia-ügy­nökség vezetője (az ország alelnöke), Ali Akbar Szalehi közölte, ahogyan azt is, hogy 100 iráni diák jöhet ösztöndíjjal Magyarországra tanulni.

Kísérleti reaktor Teheránban

Kísérleti reaktor Teheránban

Fotó: MTI

Beszédes volt, hogy eközben a magyar fél nem verte nagydobra a teheráni alkut. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke csak egy általánosságokra szorítkozó közleményt adott ki, amelyben még ez volt a legkonkrétabb elem: az Európai Unió normáinak megfelelő szándéknyilatkozatot írtunk alá „a két ország együttműködéséről a nukleáris energia, elsősorban annak biztonsága területén”.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szintén a konkrétumok ellen ment, amikor a Naranccsal közölték: az Irán kezdeményezte szándéknyilatkozatot valóban aláírtuk, ám a „dokumentum konkrét nukleáris fejlesztési projektet nem nevesít, valamint nem tartalmaz hitelkeret biztosításával kapcsolatos semmilyen vállalást. A szándéknyilatkozat (…) jogilag kötelező erővel nem bír”.

A Narancs anno több hazai nukleáris szakemberrel is beszélt, mindegyiküket meglepte a bejelentés, de amennyire tájékozódni tudtak az ügyben, arra jutottak, hogy az egész projekt

– nem vehető komolyan,

– mert például egy ekkora pénzeket megmozgató piacon nem úgy fejlesztenek kisméretű erőműveket, hogy két ország összeáll csak úgy…,

– ráadásul egy ilyen jellegű együttműködésre amúgy sincs kapacitása a hazai szakmának.

Mivel az elmúlt időszakban semmi hír vagy kormányzati bejelentés nem jött az iráni projekttől, rákérdeztünk a minisztériumnál, hogy áll az ügy, milyen lépések történtek.

Rövid, ám egyértelmű választ kaptunk:

A 2017-ben létrejött együttműködési szándéknyilatkozat jogilag kötelező erővel nem bíró dokumentum, amely egyik fél számára sem keletkeztet kötelezettségeket. A felek csupán együttműködési szándékukat rögzítették benne az atomenergia békés célú felhasználása, ezen belül elsősorban az oktatás, képzés és kutatás-fejlesztés területein. Az aláírás óta eltelt időszakban a dokumentumban foglaltak megvalósítását célzó fejlemény nem történt.”

Nem történt tehát semmi.

A projekt körüli kérdések az elejétől megvoltak, ezzel most lett még egy. Mi értelme volt tehát a megállapodás aláírásának? Főképp magyar szempontból mi?

Más vonalon igen

Orbán Viktor 2015 novemberében járt Teheránban, ahol felvetette több ágazat – mezőgazdaság, energetika, egészségügy – együttműködését. „Az iráni nukleáris programban is szeretnénk részt venni” – hangsúlyozta akkor, de konkrétumokat nem említett.

2017 februárjában Szijjártó Péter már arról számolt be, hogy 2016-ban jelentős mennyiséget, 140 ezer tonna kőolajat importáltunk Iránból, s a további gazdasági kapcsolatok kialakítását segíti majd az Eximbank 85 millió eurós, azaz 26 milliárd forintos hitelkerete is. Nem tévedés, ez az a korábban említett összeg, amit az irániak a nukleáris programra címkéztek.

Az Eximbank tavaly érdeklődésünkre tagadta, hogy nukleáris célra bármekkora hitelkeretet biztosítana – viszont részt vesznek 600 Ikarus busz iráni exportálásában, s főként mezőgazdasági projektek (takarmány, növényvédő szer) finanszírozásához „nyújtanak megoldást”, ahogy kisebb orvosi berendezések exportját is segítik.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.