Semjén iráni atombiznisze: világraszóló dobásnak nevezték, ez lett belőle

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2018. szeptember 13.

Belpol

Semjén Zsolt fölöslegesen utazott Teheránba?!

Sokakat meglepett, amikor szűk másfél évvel ezelőtt egy új, nagyszabásúnak tűnő magyar–iráni atombizniszről kezdtek érkezni a hírek. Az pedig külön érdekessé tette a történetet, hogy addig az energetikához túl sok affinitást nem mutató Semjén Zsolt írta alá az együttműködésről szóló ún. szándéknyilatkozatot, 2017 áprilisának elején.

A magyar–iráni sztorit – a hazai atomszakma megkérdezésével – körbejáró cikkünket anno így kezdtük, nem hiába: „Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes április elején Teheránban járt, és aláírt valamit. Ennyi állítható biztosan, fénykép is készült az eseményről – de hogy ezenkívül pontosan mi is történt, arról pillanatnyilag két – egymást alig fedő – verzió kering: egy magyar és egy iráni.”

Innen lehetett már sejteni, hogy valami nem stimmel az üggyel. Ezt erősítette, hogy a magyar nyilvánosság először nem is kormányzati közlésből, hanem a teherantimes.com 2017. április 5-ei cikkéből értesült arról, hogy Iránnal hivatalosan is nukleáris együttműködésre lépünk. Ennek részeként – szólt a tudósítás – fejlesztene kisméretű, 25 MW-os erőműveket (ún. small modular reactorokat, a továbbiakban SMR) a magyar és az iráni fél, amelyeket afrikai és ázsiai országoknak adnánk el.

Az erről szóló dokumentumot április 8-án szignózta Semjén, majd április 9-én szintén a teheráni mehrnews.com számolt be arról, hogy a közös projekthez magyar bankok adnának 26 milliárd forintnyi hitelt. Ez utóbbit az iráni atomenergia-ügy­nökség vezetője (az ország alelnöke), Ali Akbar Szalehi közölte, ahogyan azt is, hogy 100 iráni diák jöhet ösztöndíjjal Magyarországra tanulni.

Kísérleti reaktor Teheránban

Kísérleti reaktor Teheránban

Fotó: MTI

Beszédes volt, hogy eközben a magyar fél nem verte nagydobra a teheráni alkut. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke csak egy általánosságokra szorítkozó közleményt adott ki, amelyben még ez volt a legkonkrétabb elem: az Európai Unió normáinak megfelelő szándéknyilatkozatot írtunk alá „a két ország együttműködéséről a nukleáris energia, elsősorban annak biztonsága területén”.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szintén a konkrétumok ellen ment, amikor a Naranccsal közölték: az Irán kezdeményezte szándéknyilatkozatot valóban aláírtuk, ám a „dokumentum konkrét nukleáris fejlesztési projektet nem nevesít, valamint nem tartalmaz hitelkeret biztosításával kapcsolatos semmilyen vállalást. A szándéknyilatkozat (…) jogilag kötelező erővel nem bír”.

A Narancs anno több hazai nukleáris szakemberrel is beszélt, mindegyiküket meglepte a bejelentés, de amennyire tájékozódni tudtak az ügyben, arra jutottak, hogy az egész projekt

– nem vehető komolyan,

– mert például egy ekkora pénzeket megmozgató piacon nem úgy fejlesztenek kisméretű erőműveket, hogy két ország összeáll csak úgy…,

– ráadásul egy ilyen jellegű együttműködésre amúgy sincs kapacitása a hazai szakmának.

Mivel az elmúlt időszakban semmi hír vagy kormányzati bejelentés nem jött az iráni projekttől, rákérdeztünk a minisztériumnál, hogy áll az ügy, milyen lépések történtek.

Rövid, ám egyértelmű választ kaptunk:

A 2017-ben létrejött együttműködési szándéknyilatkozat jogilag kötelező erővel nem bíró dokumentum, amely egyik fél számára sem keletkeztet kötelezettségeket. A felek csupán együttműködési szándékukat rögzítették benne az atomenergia békés célú felhasználása, ezen belül elsősorban az oktatás, képzés és kutatás-fejlesztés területein. Az aláírás óta eltelt időszakban a dokumentumban foglaltak megvalósítását célzó fejlemény nem történt.”

Nem történt tehát semmi.

A projekt körüli kérdések az elejétől megvoltak, ezzel most lett még egy. Mi értelme volt tehát a megállapodás aláírásának? Főképp magyar szempontból mi?

Más vonalon igen

Orbán Viktor 2015 novemberében járt Teheránban, ahol felvetette több ágazat – mezőgazdaság, energetika, egészségügy – együttműködését. „Az iráni nukleáris programban is szeretnénk részt venni” – hangsúlyozta akkor, de konkrétumokat nem említett.

2017 februárjában Szijjártó Péter már arról számolt be, hogy 2016-ban jelentős mennyiséget, 140 ezer tonna kőolajat importáltunk Iránból, s a további gazdasági kapcsolatok kialakítását segíti majd az Eximbank 85 millió eurós, azaz 26 milliárd forintos hitelkerete is. Nem tévedés, ez az a korábban említett összeg, amit az irániak a nukleáris programra címkéztek.

Az Eximbank tavaly érdeklődésünkre tagadta, hogy nukleáris célra bármekkora hitelkeretet biztosítana – viszont részt vesznek 600 Ikarus busz iráni exportálásában, s főként mezőgazdasági projektek (takarmány, növényvédő szer) finanszírozásához „nyújtanak megoldást”, ahogy kisebb orvosi berendezések exportját is segítik.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.