Kovács Zoltán szerint a Sargentini-jelentés egy politikai boszorkányüldözés

  • Narancs.hu/MTI
  • 2018. szeptember 13.

Belpol

A magyar kormány szerint az Európai Parlament nem fogadta el a jelentést. Érkeznek a reakciók!

„A magyar kormány úgy értékeli, hogy az Európai Parlament (EP) nem fogadta el a szükséges kétharmados többséggel a Sargentini-jelentést” – közölte Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján.

Ahogy az várható volt, Gulyás Gergely kijelentette, a lisszaboni szerződés szerint a leadott szavazatok kétharmadára lett volna szükség a jelentés elfogadásához, azaz a tartózkodó szavazatokat is figyelembe kellett volna venni, így pedig nem lett volna meg a többség.

Hozzátette: a jogvita tisztázásáig a jelentésnek további jogkövetkezménye nem lehet; hétfőn uniós ügyekkel foglalkozó kormányülés lesz, ahol döntenek a konkrét jogi lépésekről. A miniszter megerősítette azt a kormányzati álláspontot, hogy a jelentés valójában nem a jogállamiságról szólt, hanem a bevándorlással kapcsolatos álláspontok határozták meg annak elfogadását.

Gyorselemzés: Orbán megérkezett az európai szélsőjobboldalra, de ebben nem lesz sok köszönet

A Sargentini-jelentés elfogadásának legfontosabb következményeit mérlegeljük. Az Európai Parlament mai ülésén 448 igen szavazattal (197 nem és 48 tartózkodás mellett) elfogadták a Sargentini-jelentést, ami az uniós alapszerződés 7-es cikkelye szerinti eljárás megindítását jelenti Magyarországgal szemben. Rövid értékelésünkben végigvesszük a legfontosabb jogi, külpolitikai és belpolitikai következményeket. 1.

Közben Kovács Zoltán kormányszóvivő a BBC-n haknizott ugyanebben a témában, hasonló érveket felvonultatva, mint kollégája. Ő azt emelte ki, a jelentés nyilvánvalóan politikai indíttatású és „az EP baloldali-liberális berkeiből kapta a magyar kormány. A kormány már korábban is sokszor visszautasította azokat a megállapításokat, amelyekre a Sargentini-jelentés hivatkozik, és most is egy több mint százoldalas dokumentumban cáfolta annak ténybeli tévedéseit és politikailag motivált megállapításait”.

A boszorkányüldözők

A boszorkányüldözők

Fotó: MTI/EPA/Patrick Seeger

Kovács szerint az EP nem is rejtette véka alá, hogy ez egy politikai eljárás, amelyben azzal vádolták a kormányt, hogy megsértette az EU értékeit. „Márpedig az EU értékei az uniós jogrendszerben vannak lefektetve, és bármilyen jogi vitái voltak Magyarországnak a bizottsággal, azokat már mind lezárta.” A kormányszóvivő kijelentette, hogy „a Sargentini-jelentés elfogadása egy politikai boszorkányüldözés”.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.