"Ha a fertőzések számának emelkedésével újabb és újabb, eredetileg nem erre a célra szánt osztályokat, épületeket, valamint alapvetően nem erre képzett nővéreket és orvosokat kell bevonni a növekvő számú betegek ellátásába, úgy az erősen kompromisszumos, a gyógyítás minimumfeltételeit felpuhító megoldások mind gyakoribbá válnak." Ezt írja honlapján a Magyar Orvosi Kamara (MOK) a köztestülethez érkezett orvosi beszámolók alapján. Lapunk is megírta: a MOK létrehozott egy olyan felületet, amelyen a kórházak koronavírus-járvány keltette problémáit mutatja be orvosok beszámolói alapján. Az első visszajelzések összegzését hétfőn délután tette ki honlapjára a kamara, ennek konklúziója az idézett mondat. A MOK azt is írja az orvosok tapasztalataira hivatkozva: "A gyógyítás minősége, az újabb betegek gyógyulási esélyei folyamatosan csökkennek. Ennek elkerülésére az egyetlen lehetőség a »járványgörbe laposítása«, azaz az új fertőzések kialakulásának lassítása a kontaktusok csökkentése, maszkviselés és higiénés szabályok betartása révén."
A MOK-hoz beérkezett orvosi beszámolók első tapasztalatait Svéd Tamás aneszteziológus, a kamara Budapest VIII. kerületi választókerületi elnöke foglalta össze a honlapra kitett írásban. Ebben a négy legnehezebben kezelhető problémának az alábbiakat jelölte meg:
- a személyzeti látszám, ami a betegek számának növekedésével oda vezet, hogy nem lesz elegendő orvos és szakdolgozó;
- dolgozók kiesése (ezzel kapcsolatban felveti, érdemes lenne megfontolni a karanténba került egészségügyi dolgozók munkába való visszatérésének gyorsítására egy dedikált, külön ügyintéző és tesztelő útvonal biztosítását);
- a betegek száma ("nagyobb hangsúlyt kellene kapjon a kórházi kezelést valójában még vagy már nem igénylő betegek által okozott terhelés elkerülése", vagyis például olyan idős betegek elhelyezése, akik nem szorulnak kórházi ellátásra);
- a betegek méltósága (nincs idő a felvilágosításra, a betegek szorongásának csökkentésére).
Az orvosi visszajelzések következő csoportját alkotják a szövegben kijavítható negatívumnak nevezett problémák. Ide olyanokat soroltak, mint például a hiányzó protokollok, az adminisztratív munkát végző személyzet hiánya, használható számítógépek, nyomtatók "elégtelen száma", "a dolgozók számára öltöző, tisztálkodó, étkező és pihenőhelyek elégséges és megfelelő kialakításának hiánya". (Ezt illusztrálandó konkrétan a következőt írják: "Röviden: az ember 4-8 óra szkafanderben izzadva töltött óra után zuhanyozni, 24 órából a néhány nyugalmasabban pihenni szeretne.")
De ugyanebben a problémacsoportban említenek olyan, szintén a kórházi infrastruktúrát érintő jelenséget is, mint az eredetileg nem fertőző betegek ellátására szolgáló osztályok, épületek átalakítása után maradt hibák. "Sok helyen messze van a tökéletestől a fertőzött és »tiszta« régiók elválasztása, az izolálás hézagos vagy megkerülhető, a szabályok pontos betartása lehetetlen. További, a betegbiztonságot veszélyeztető gondot jelent sokhelyütt az átláthatóság, betegek obszerválhatóságának hiánya. A kórtermek ajtaja zárva tartandó, rajtuk ablak nincs, egy leszaladó infúzió vagy egy jelezni képtelen, rosszabbodó állapotú beteg csak beöltözve és bemenve észlelhető - az állandó jelenléthez pedig a személyzet létszáma elégtelen" - említi a kamara összegzése ezzel kapcsolatban.
Végül pozitívumokat is felsorolnak az orvosok a koronavírus-járványból fakadó helyzettel összefüggésben. Ilyen többek között a tavaszi állapotokhoz képes jobb védőfelszerelés. Itt ugyan megjegyzi a kamara, hogy e téren is vannak azért gondok, de a probléma sokkal kevésbé hangsúlyos. Mint írják, a legtöbb helyen megoldott a dolgozók élelmezése, és újraindult az egészségügyi dolgozók étkezését célzó társadalmi kezdeményezés. A pozitívumok között kiemelik a "harci kedvet". "Noha a munka rengeteg és sosem látszik véget érni, a körülmények sokszor rettenetesek, az orvosok és szakdolgozók legnagyobb része egyelőre töretlen akarattal és hatalmas erőfeszítéseket téve, a rendszer hibáit kompenzálva igyekszik gyógyítani és segíteni. Ennek egyik legfőbb oka, hogy mégoly sziszifuszinak is tűnő munkájuknak értelmét látják: az ezeken az osztályokon ápolt betegek legjelentősebb része meggyógyul, otthonába távozik" - írja az orvosok tapasztalatiról a MOK.
