Magyar Péter: Nem egyeztetnek, félnek a kompromisszumoktól

  • narancs.hu
  • 2024. augusztus 20.

Belpol

A Tisza Párt elnöke szerint a kormány hátat fordított a Szent István-i értékeknek.

„Miért van az, hogy nem érezzük magunkat szabadnak, sem teljesen boldognak? Miért van az, hogy nemcsak élni, hanem lassan meghalni is nehéz ebben a hazában? Miért van az, hogy a tavalyinál is kevesebb okot találunk az ünneplésre? Miért érzik úgy sokan, hogy régen minden jobb volt?” – kérdezte Magyar Péter a nemzeti ünnepen, a Tisza Párt margitszigeti rendezvényén. A 24.hu tudósítása szerint az ellenzéki politikus ünnepi beszéde arról szólt, hogy Szent István király nem ilyen hazáról álmodhatott bő egy évezreddel ezelőtt.

Az államalapító király úgy gondolta, Magyarországnak a Nyugathoz kell tartoznia, és ennek köszönhetjük, hogy ma van hazánk – mondta Magyar Péter. A jelenlegi kormány azonban szerinte hátat fordított a Szent István-i értékeknek. A hatalom birtokosai nem egyeztetnek, félnek a kompromisszumoktól, lezüllesztik az oktatást, elszabadítják az inflációt, a kórházakról, a betegekről és a szegényekről nem gondoskodnak.  

A Tisza Párt elnöke szerint a Fidesz ígéretei „lopássá korcsosultak”. Felidézte a három gyerek, négy kerék, három szoba ígéretét, mondván, ma a három szobát sokan nem tudják kifűteni, nincs orvos, aki a gyerekeket gyógyítsa, az autó tankolása is drága, pedig a mai gyerekeknek is joguk van minőségi oktatáshoz, kipihent orvosokhoz, klimatizált rendelőhöz, félelem nélküli szabadsághoz.

Magyar úgy gondolja, a milliárdok elpuffogtatása helyett fel kell karolni a társadalom peremén élőket, rendbe kell tenni a tömegközlekedést, baráti viszont kell fenntartani a szomszéd népekkel, a kis- és középvállalkozásokat segíteni kell, erre készül a pártjával. Hangsúlyozta, Szent István tényleg erőteljes, független Magyarországot akart, amely oltalmazza a benne élőket, és nem kitaszít, hanem befogad. Orbántól azt kérte az ellenzéki szónok, hogy amikor megnézi a Karmelita palota teraszáról a pazar tűzijátékot, jusson eszébe a hárommillió létminimum alatt élő magyar.

A címlapkép forrása Magyar Péter Facebook-oldala

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.