Majtényi László elmondta, miért ment bele az államfőjelöltségbe, és mennyi pénze ment már rá a kampányra

Belpol

„Odafönt mindent meg fognak tenni azért, hogy ne legyen meg a szükséges számú támogatóm.”

E heti nyomtatott kiadásunk interjút készített a demokratikus ellenzék elnökjelöltjével. Az izgalmas beszélgetés két részletével igyekszünk most kedvet csinálni idei 3. lapszámunkhoz.

MN: Az ellenzéki pártok eddigi reakciói után a DK és az LMP támogatása tűnik még kétségesnek. Mit tippel, meglesz a 40 képviselői ajánlás?

Majtényi László: Valószínűleg meglesz, de mivel odafönt mindent meg fognak tenni azért, hogy ne legyen meg, még ezt a részét sem tartom lefutottnak. Annyiban fontos volna, hogy elnökjelöltként a Nemzeti Együttműködés parlamentjében szónokolhatnék a majdani magyar köztársaságról, ami nem lenne egy rossz napja az életemnek. De akkor is van értelme az egésznek, ha erre nem kerül sor, mert csak 38 vagy 39 támogatóm lesz.

(...)

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Mennyire tervezte meg az elnökjelölti kampányt? Van már valamilyen forgatókönyv a fejében?

ML: Egyáltalán nem terveztem meg, még nem volt rá időm, amikor beszélgetünk, nincs egy hete, hogy elfogadtam a jelöltséget. A lehetőségeket kell nyilván mérlegelni, eddig nulla forint nulla fillérből zajlott a kampány.

MN: Ez így is marad?

ML: Könnyen lehet, és nem is bánnám, ha így maradna. Rövidesen egy vidéki városba megyek, fel sem merült, hogy ennek milyen költségei lesznek, a saját autóm saját benzinjét használom. A kormány politikai tanácsadói valószínűleg úgy gondolták, hogy legjobb lesz ignorálni ezt a történetet, néhány gyalázkodáson túl sem a közmédiában, sem a Habony-médiában nem volt visszhangja a felkérésemnek. Ez nehéz helyzet, mert én nem két Magyarországról szeretnék beszélni, hanem az egyetlen Magyarországról. Nem két állampolgári közösségről, hanem a magyar állampolgárok közösségéről. A kampány jórészt társadalmi párbeszédből áll majd. Jó lenne eljutni vidéki helyekre, fővárosi helyekre, közönséghez. Ennyi.

Folytatás a Magyar Narancs nyomtatott kiadásában, amely már kapható az újságárusoknál.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.