Másodszor is elűzték a német tojótyúkfarmosokat

  • Narancs.hu/MTI
  • 2019. március 11.

Belpol

A beruházás tönkretette volna az egész hazai tojáságazatot.

Termelői összefogással és a helyben lakók közreműködésével megakadályozták, hogy Vas megye több településén óriás tojótyúkfarmokat hozzon létre egy német befektető; a beruházások tönkretehették volna az egész hazai tojáságazatot – írta hétfői lapszámában a Magyar Nemzet.

A lapnak Kertész Tamás, a Farm Tojás Kft. ügyvezető igazgatója elmondta: egy éve váltak ismertté a beruházási tervek, melyekkel a Vas megyei Mikosszéplakon 900 ezer tyúk tartására alkalmas tojófarmot hozott volna létre a német befektető. A tojáságazati szereplők információgyűjtései nyomán az is kiderült, hogy a mikosszéplaki létesítmény mellett még két másik telepet terveztek: Mezőörsön egy 450 ezres, Kenyeriben tíz hektáron egy 900 ezres állományú telepet kívántak létesíteni. Összesen tehát 2,25 millió tojótyúkkal terveztek, ami több mint Magyarország jelenlegi nagyüzemi tojótyúk-állományának a fele.

Az ügyvezető kiemelte: a beruházások megvalósulása a hazai, jellemzően kis- és közepes termelőket gyakorlatilag tönkretette volna, mivel a jelenlegi nagyüzemi termelésben megközelítőleg négymillió tojótyúkot tartanak, a hazai tojásfogyasztás 75-80 százalékát fedezve. A Farm Tojás-csoport kivásárolta a beruházások megvalósítására és a tojófarmok működtetésére létrehozott Duna Tojás Kft.-t, valamint a telepeknek szánt területeket is.

A Magyar Nemzet cikkében felidézik, hogy a beruházások mögött az a Stefan Pohlmann áll, akinek apját, Anton Pohlmannt korábban Németországban és az Egyesült Államokban is eltiltották a nagyüzemi állattartástól. Pohlmann-nék 2000-ben már szerették volna megvetni a lábukat a magyar piacon, akkor a Tolna megyei Szedres, Bikács és Kajdacs térségében terveztek egy többmilliós állományú tojótelepet létrehozni. A beruházás azonban – többek között a helyiek ellenkezése miatt – végül meghiúsult.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.