Matolcsy György fél éve a jegybank élén

Profit helyett erkölcs

  • B. Simon Krisztián
  • 2013. augusztus 23.

Belpol

Matolcsy hatodik hónapja van a Magyar Nemzeti Bank élén. Elnöksége idáig nem vezetett katasztrófához, de a stratégia nélküli, illogikus jegybanki politika és a szakértők fokozatos eltávolítása nem sok jóval kecsegtet.

"Volt benne egy nagy lendület, hogy minden más legyen, mint régen. Szimbólumok szintjén és a gyakorlatban is. Más legyen a munkarend, más legyen a beosztás, más legyen a szervezeti felépítés, és máshol legyenek az ülések. Nagy forradalmi hevülettel jött, és kicsit meg is bénult minden, mert senki nem tudta már, hogy ki felelős miért, és mikor hova kell menni" - emlékezik vissza egykori jegybankos forrásunk Matolcsy György érkezésére.

false

 

Fotó: MTI-Illyés Tibor

 

A Magyar Nemzeti Bank elnökének belépője felkavaróbb nem is lehetett volna: az előbb felsoroltakon túl első hónapjában megnyirbálta a Simor Andrástól örökölt alelnökök jogköreit, majd elküldte a felső és középvezetők jó részét, köztük számos apolitikus, évek óta ott dolgozó szakembert, hogy helyüket a Nemzetgazdasági Minisztériumból érkező, monetáris kérdésekben többnyire járatlan bizalmi embereinek adja át. Július végéig tartózkodott attól is, hogy sajtótájékoztatót tartson a kamatdöntések után, és ezzel átláthatatlanná tette az intézmény működését; amikor aztán végre szólásra nyitotta a száját, zuhanni kezdett a forint.

Szétcsúszhat

Az öncélú változtatások mellett a legnagyobb kárt valószínűleg azzal tette, hogy minimálisra csökkentette kapcsolatát a jegybank stábjával. Egy azóta távozott vezető közgazdász arról beszélt, hogy Simor András idején az elnökkel és az alelnökökkel bármikor tudott beszélni, ha valamilyen döntés ezt megkívánta, utódját viszont - egy új vezetői szint beiktatása és a hierarchia szigorú betartatása miatt - három lépcsőfok választja el Matolcsytól. A szakértők messze kerültek a vezetéstől, így az információk sokfelé elcsúszhatnak, és a sokadik kézen átjutva esetleg köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit valójában az elemzők gondolnak.

Az innováció és a kreatív gondolkodás bölcsőjének tekintett, rendszeres szakmai vitáknak helyt adó monetáris fórumokat ugyan végül Matolcsy is átvette monetáris műhely néven, de a rendezvény teljesen átalakult. Míg korábban a vezetés részt vett az itt elhangzó előterjesztések és elemzések megvitatásában, Matolcsy nem tartja különösebben fontosnak, hogy rendszeresen megjelenjen. Ehelyett úgynevezett állománygyűléseken osztja meg a vízióit munkatársaival: ilyenkor kiáll a folyosóra, és mikrofonba mondja a gondolatait arról, hogyan fogja a profit helyét átvenni az erkölcs. Forrásaink szerint monetáris politikáról ilyenkor csak érintőlegesen esik szó.

Bár a jegybank komoly vérveszteséget szenvedett, és a kirúgottakon túl sokan önszántukból távoztak, a stábban még mindig sok a monetáris politikában járatos szakember, ám kérdés, hogy mennyire tart igényt Matolcsy a szakértelmükre. Forrásaink szerint az utóbbi időszak két fontos eseményében, a növekedési hitelprogram kidolgozásában és a monetáris politika kilátásairól szóló Matolcsy-bejelentés előkészítésében a stáb korlátozottan vett csak részt. Ráadásul a kamatvágási ciklus lassú folytatásának bejelentése helyett többen inkább üzenetet küldtek volna a piacnak, hogy a kamatcsökkentés a végéhez ér.

A jövőben a vezetés ilyen jellegű ignoranciája komoly probléma lehet, hiszen kiiktathatja az önvédelmi reakciókat, amelyek a nemzetközi gazdaságpolitikai széljárás változását időben jelzik, és így adott esetben késhet a szükséges monetáris politikai fordulat megtétele.

A szaktudás értékéről az is sokat elárul, hogy az Origo márciusban jegybanki forrásokra hivatkozva megírta: az aktuális inflációs jelentés elkészítésekor határozott utasítás érkezett a vezetőségtől, hogy az elemzők a költségvetési hiány és a gazdasági növekedés megítélésekor a kormány hivatalos prognózisát vegyék alapul. A hamisítás, ha sor kerül rá, súlyos presztízsveszteséget okozhat a jegybanknak, az inflációs célkövetés rendszerében ugyanis ezek a jelentések tájékoztatják a piacot arról, hogyan értelmezi a jegybank a gazdasági folyamatokat, és mi alapján hozza kamatdöntéseit.

Hogy mégis használják valamire a jegybankban felhalmozott tapasztalatot, ugyanebben az időszakban Matolcsyék egy tanulmányi versenyt is meghirdettek, amelynek részeként a monetáris irányvonalat igazoló írásokat vártak a jegybank dolgozóitól, és hat számjegyű összegekkel jutalmazták az egyes kategóriákban jól teljesítőket. Újabban pedig azzal adnak elfoglaltságot a szakértői csoportnak, hogy összefoglalókat készíttetnek velük a Matolcsy érdeklődését felkeltő könyvekről.

false

 

Fotó: MTI-Varga György

 

Hol az ész?

A belső problémák ellenére a szakértők úgy vélik, hogy jelen pillanatban a gazdasági mutatók kozmetikázás nélkül is vállalhatók, mivel Matolcsy egy monetáris politikai szempontból nagyon kedvező időszak haszonélvezője. Nemcsak azért, mert a rezsicsökkentés miatt az infláció papíron jóval alacsonyabb lett, mint azt még az előzetes elemzésekben gondolták, de a nemzetközi szereplők tevékenysége is Magyarországnak kedvez, ugyanis az amerikai Fed, az Európai Központi Bank (EKB) vagy a japán jegybank is látványos monetáris lazítást folytat, így a jobb hozamokat kereső befektetők számára a magyar piac egy darabig még vonzó marad. A külföldi befektetők továbbra is vesznek állampapírokat, ami mozgásteret ad a kamatkondíció-lazításnak.

Matolcsy ki is használja ezt a helyzetet. Tavaly augusztusban hét százalékon állt a kamatszint, azóta a monetáris tanács 25 bázispontos lépésekben négy százalékra csökkentette az irányadó rátát. Tavaly a külső monetáris tanácstagok még 4,5-5 százalék között vélték optimálisnak az ország egyensúlyi kamatszintjét. Ezt viszont már márciusban túlléptük, és Matolcsy egy ennél még alacsonyabb, 3-3,5 százalékos szintről álmodik.

Korábban piaci elemzők nem zárták ki, hogy 320 forintig felszaladjon az euróárfolyam, ha a nemzetközi térben nem ellensúlyozza valami a folytatódó kamatcsökkentést. Király Júlia áprilisi lemondó levelében arról írt, hogy Matolcsy sikerét nem lehet csupán abban mérni, hogy összedől-e a forint vagy sem, és az új jegybanki vezetés munkásságát nézve aligha találni olyan lépéseket, amelyek gyakorlati hasznot hozhatnak.

Matolcsynak idáig szerencséje volt, de kérdés, meddig lehet ezt az irányt folytatni. A befektetőknek ugyanis a forint tartása jóval kockázatosabb, mint az euróé vagy a dolláré, ráadásul Magyarország eladósodott, ezért az árfolyamnak és a kamatnak nagy szerepe van abban, hogyan alakul hazánk sorsa.

A megkérdezettek szerint a jegybankban a két ügyvezető igazgató - Palotai Dániel és Nagy Márton - szakmai kérdésekben képes valamelyest kordában tartani az elnököt. A fiatal, ambiciózus és a monetáris politikában tapasztalt szakértőként leírt vezető bürokraták valamiféle féket jelentenek Matolcsy rendszerében, hiszen megpróbálják az elnök vízióit piackonform keretek között tartani, és ha kell, hajlandók takarítani is Matolcsy után. Utóbbira jó példa Matolcsy sajtótájékoztatója, amelyen beharangozta, hogy a bank letér az inflációs célkövetésről, de semmit nem ajánlott helyette. Ekkor Palotai arra kényszerült, hogy adjon egy nagyinterjút a portfolio.hu-nak, amelyben hitet tett amellett, hogy a jegybank számára továbbra is az árstabilitás az elsődleges cél, bármit mondott is erről az MNB elnöke.

Növekedés mindenekfelett

Június végén Matolcsy György a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) rendezvényén arról beszélt, hogy világszerte megváltozott a jegybankok szerepe, ma már fontos feladatuk, hogy a kormányt segítsék a foglalkoztatási ráta növelésével, és hozzájáruljanak a gazdasági növekedéshez. Az elképzelés önmagában nem gáz, hiszen "a monetáris politika mindenhol figyelembe veszi a munkanélküliséget és a gazdasági növekedést. Ha empirikusan nézzük az EKB lépéseit vagy esetleg a német Bundesbankéit az euró előtt, akkor látjuk, hogy nagyon fontos az infláció kezelése, de azért elég nagy hangsúlyt fektetnek a kibocsátási résre (a potenciális és megvalósuló kibocsátás közti különbségre) is, már csak azért is, mert a kettő közt korreláció van" - mondta a Narancsnak Guntram B. Wolff, a brüsszeli Bruegel Intézet vezetője.

false

 

Fotó: MTI-Földi Imre

 

A Matolcsy-ötlettel a probléma inkább az, hogy az emlegetett növekedés nem akar összejönni. A magyarországi beruházások még mindig negatívban vannak, az amortizációt sem fedezik. Persze kis konjunkturális fordulat elképzelhető, hála a német gazdaságnak, de a kapacitások leépülőben, tartós növekedés nincs kilátásban.

A korábban még valamelyest pozitívan fogadott növekedési hitelprogram például nem bírja majd tartani azt, amit a nevében ígér. A nagy kereslet miatt 500-ról 750 milliárd forintosra hizlalt program a kis- és középvállalkozásoknak nyújt kedvezményes hitelt a kereskedelmi bankokon keresztül, de jelenleg úgy néz ki, hogy a legtöbb résztvevő inkább a meglévő hiteleit cseréli le olcsóbb hitelekre, aminek sokkalta kisebb a hatása a gazdaság egészének teljesítményére, mint ha új beruházásokra költenék. Az Index által megkérdezett elemzők nem várnak többet egy-két tizedszázalékos GDP-növekedéstől, ami jószerivel kimutathatatlan. Ráadásul a nemzeti bank júniusi jelentése szerint a külső trendektől (így a rezsicsökkentéstől is) megszabadított úgynevezett maginfláció már elhagyta a háromszázalékos célt, ami azért jelentős, mert a gazdaság még mindig recesszióban van, és ilyenkor az infláció rendszerint alacsonyabb, mint gazdasági növekedés idején.

A devizahitel-átváltással is a szakadék szélén táncolunk. A 34 milliárd eurós, de fokozatosan csökkenő devizatartalékból 4-6 milliárd eurót felégető terv a bankszektorra is ráverne egy pár száz milliárd forintos veszteséget. Nagy kérdés, hogyan értékelik a piacok a devizatartalékok csökkenését. A kedvező gazdasági helyzet miatt lehet, hogy ezt is megússzuk, de az MNB kamatcsökkentő politikája mellett a forint tovább fog gyengülni annak ellenére, hogy egy Magyarországhoz hasonló, felzárkózó gazdaságot rendszerint erősödő árfolyam jellemez.

Ami az EKB-nak is tetszik


Az Európai Központi Bank néhány kisebb kifogása ellenére is üdvözölte a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete integrálását a Magyar Nemzeti Bankba. Az integrált magyar felügyeleti keretrendszer ötlete 2007 óta asztalon van, és a törvény számos olyan mondatot tartalmaz, amelyet még Simorék vetettek papírra. "Világszerte megfigyelhető az a trend, ami a jegybankok kezébe juttatná a bankfelügyeletet. Nagy előnye, hogy ilyenkor sokkal több kulcsfontosságú információ jut el a bankfelügyelethez, és így a központi bank könnyebben tud likviditást biztosítani, ráadásul ezt tudja úgy tenni, hogy csak azoknak az intézményeknek juttat pénzt, amelyek tényleg bajban vannak" - mondja Guntram B. Wolff. A veszély ilyenkor az, hogy túl sok hatalom kerülhet a jegybank (elméletileg független) vezetőjének a kezébe, amivel akár zsarolhatja is a bankokat. Fennáll annak a lehetősége is, hogy az összevonást az MNB vezetői ürügyként használják arra, hogy "visszaemeljék" a fizetésüket.

Neked ajánljuk