Matolcsy „vagyongyarapító” alapítványa háromnegyed milliárdos mínuszban

  • Böszörményi Jenő
  • 2016. április 12.

Belpol

A Pallas Athéné alapítványok újonnan nyilvánosságra hozott adataiból kiderült, Matolcsyék nem tudnak jól gazdálkodni a milliárdokkal, és az adatnyilvánosságot is okosba’ akarják megoldani.

Egy héttel az Alkotmányíróság (AB) megsemmisítő döntése után a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány (PADA) múlt pénteken el kezdte közzétenni közérdekű adatait (melyeket elsőként a Világgazdaság szemlézett), tegnap pedig a jegybank által létrehozott hat alapítvány aktuális vagyoni helyzetéről láttak napvilágot friss adatok. Örvendezhetnénk, győzött az adatnyilvánosság és a törvényesség, helyreállt a jogállam. De ne essen le az állunk, az összkép ennél kijózanítóbb.

Eltűnt kétmilliárd

Először is, a vagyoni adatokból kiderült, hogy a hat alapítvány közül kettőnél, a Matolcsy György által személyesen elnökölt PADA-nál és a Csizmadia Norbert MNB-ügyvezető igazgató vezette Pallas Athéné Geopolitikai Alapítványnál (PAGEO) komoly vagyonvesztés, vagyonfelélés történt. Az MNB elnökeként Matolcsy kezdettől hangsúlyozza, hogy az alapítványok csak a vagyon hozamát költhetik el (ez egyébként nem igaz, a vagyon egy része teljes egészében felhasználható), ezek „vagyonmegőrző, vagyongyarapító” alapítványok – mondotta éppen múlt hétfőn a parlamentben. Ehhez képest a PADA 750 milliót, a PAGEO 1,1 milliárdot bukott. A két alapítvány összesen 92 milliárdot kapott, jelenleg viszont már csak 90,2 milliárd áll rendelkezésükre, ami 2 százalékos vagyonvesztést jelent. Szépíti persze valamelyest a helyzetet, hogy a másik négy alapítvány 2,68 milliárddal növelte vagyonát, ám a 830 milliós szaldó mégiscsak szerény hozam (0,3 százalék) a 260 milliárdos összvagyonhoz viszonyítva.

Másodszor, a PADA közérdekűadat-közlése korántsem teljes körű. Az információszabadságról szóló törvény tételesen felsorolja, hogy a közfeladatot ellátó szerveknek – ilyenek az alapítványok is –, milyen adatokat kell közzétenniük, s azokat meddig kell archívumban tartaniuk. A hiányokat részben nyilván pótolják még (erre utal, hogy több helyen jelzik: „feltöltés alatt”), más esetekben viszont szkeptikusabbak vagyunk. A honlapon nem lehet az alapítvány költségvetési terveit megtalálni például, holott a most közzétett szmsz-ből látszik, hogy van ilyen: e dokumentumból már most tájékozódhatnánk, mire akarja az alapítvány idén fordítani a forrásait. Megtudhatnánk példának okáért, mennyit költ a PADA újabb ingatlanok vásárlására vagy a régi budai városháza borozóvá alakítására. A szmsz-ből derül ki az is, hogy az alapítvány tevékenységéről kétféle beszámoló készül: az egyik az egyesülési jogról szóló törvényben meghatározott dokumentum, ami alig árul el valamit a költésekről (nem véletlen, hogy Matolcsyék korábban kizárólag erre szerették volna korlátozni a nyilvánosságot). A másik ennél sokkal informatívabb, valójában ez a beszámoló az igazi: ez szól a költségvetési terv végrehajtásáról. Ez utóbbi dokumentum természetesen nem érhető el a honlapon.

Matolcsy

Matolcsy

 

S egyelőre nem hozzáférhetők a kuratórium és a felügyelőbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, határozatai, a kuratórium ügyrendje, a tanácsadó testületet alkotó személyek neve, az alapítványok által létrehozott gazdasági társaságok közérdekű adatai stb., és hiába keresnénk a kötelezően archívumban tartandó adatokat is.

Rövid pórázon

Az adatok között azért van néhány érdekes újdonság is: ügyrendje szerint a felügyelőbizottság (fb) kéthavonta ülésezik. Az alapító okirat szerint az fb elnöke ezért havi 525 ezer, tagjai 315 ezer forintban részesülnek. Egy-egy ülésen való részvételért eszerint Dubéczi Zoltán fb-elnök például, aki „másodállásban” a jegybank egyik igazgatója, több mint egymilliót szakít. Az alapítványok és az általuk létrehozott cégek vezetésének tiszteletdíja egyébként éves szinten megközelítőleg egymilliárdra rúg – miközben az alapítványok eddigi pályafutásuk alatt alig osztottak ki néhány ösztöndíjat. Ám így az is rögtön érthetővé válik, miért olyan gyenge az alapítványok jövedelmezősége.

Az MNB folyamatosan bizonygatta alapítványai függetlenségét. Az szmsz azonban némiképp cáfolja ezt: a PADA elnökeként Matolcsy egy személyben gyakorolja például az alapítvány munkavállalói felett a munkáltatói jogokat, vagyis ő mondja meg, kit vesznek fel és mennyiért; részben kivétel ez alól az igazgató, igaz, a javadalmazásról az ő esetében is Matolcsy dönt. Kuratóriumi elnökként Matolcsy széles körű kötelezettségvállalási jogosultságot is szerzett: egy független kuratóriumi taggal közösen 25 és 100 millió forint közötti összegre vállalhat kötelezettséget (100 millió fölött a kuratórium, 25 millió alatt az igazgató illetékes). Vagyis ebben a tartományban Matolcsy egy haverral megmondhatja, mire menjen a pénz. S tekintve, hogy a kuratórium Matolcsy bizalmasaival van tele, az összhangot nem lehet nehéz megtalálni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.