Fény derül a Quaestor és a Kereskedőház titkára

  • Böszörményi Jenő
  • 2016. április 12.

Belpol

A magyar Transparency színvallásra kényszeríti a Külügy alapította Magyar Nemzeti Kereskedőházat: az adatokból kiderül majd, az évek során hány milliárddal zsonglőrködött a brókercég, s hogy a Quaestor bedőlése napján pontosan mennyi pénzt söpörtek össze, hogy a Kereskedőházat kifizethessék.

Emlékeznek még, hogy egy évvel ezelőtt, amikor egymás után dőltek be a brókercégek, a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) milyen gyanús körülmények között szabadult meg a Quaestor-csoporttól és jutott hozzá a Quaestor-számlákon parkoltatott milliárdjaihoz? S hogy mekkora kapkodás, mellébeszélés és vetítés ment az egész tranzakció körül?

Nos, hogy a közvélemény legalább egy picit tisztábban lásson e sötét ügyben, a Transparency International Magyarország közérdekűadat-pert indított az MNKH-val szemben, miután az utóbbi az adatok kiadását megtagadta. A pernek ma délelőtt volt a másodfokú tárgyalása, s a Fővárosi Ítélőtábla Kizmanné Oszkó Marianne vezette tanácsa – az elsőfokú ítéletet jóváhagyva – az adatok kiadására kötelezte a Kereskedőházat. A perben a Transparencyt a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda képviselte.

false

Az antikorrupciós szervezet alapvetően arra volt kíváncsi, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium, illetve a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara tulajdonában álló gazdasági társaság milyen pénzügyi kapcsolatban állt a brókerbotrány három főszereplőjével, a Quaestorral, a Hungária Értékpapír Zrt.-vel, illetve a Buda-Cash csoporttal. Megkérdezték, a Kereskedőháznak van-e vagy korábban volt-e számlája e három cégnél, cégcsoportnál, mikor nyitotta a számlát, mikor helyezte el náluk a pénzét és milyen formában. Végül rákérdeztek arra is, hogy azon az ominózus napon, 2015. március 9-én, amikor a brókercég máig tisztázatlan körülmények között a Kereskedőháznak visszautalta a nála lévő milliárdokat, pontosan mennyi pénzt, megtakarítást és értékpapírt vett ki a Quaestortól.

A Külügy hivatalos verziója szerint az MNKH vezetősége március 5-én döntött a pénz kimenekítéséről, miután más brókercégek összeomlását észlelve megrendült a bizalom a Quaestorban, illetve – így a kormányzati kommunikáció – általában a brókercégekben, és állítólag maga Orbán Viktor miniszterelnök is erre adott volna utasítást kormánya tagjainak. Az Index azóta sem cáfolt információi szerint azonban alig néhány órával azelőtt kapták vissza a pénzt, hogy a Quaestor csődöt jelentett, ráadásul az MNKH-n átlépve a Külügy telefonon utasíthatta a brókercéget a pénz visszautalására – teljesen szabálytalanul. Az egész manőver annyira necces, hogy az MNKH maga is gyorsan feljelentést tett hűtlen kezelés miatt.

Ha minden ilyen kerek, világos és megmagyarázható, sőt, megnyugtató, vajon miért nem adják ki mégis az adatokat? Nyilván elvi okokból, melyet a perben elő is adtak, nevezetesen: a Kereskedőház nem közfeladatot ellátó szerv, vagyona nem nemzeti vagyon és nem is közpénz, vagy ha mégis, akkor a kért adatok üzleti titkot képeznek. Ismerős? Mókás különféle formában újra és újra szembesülni azokkal az érvekkel melyek szerint a közpénz miért nem közpénz. Lapunk megkeresésére Ligeti Miklós, a Transparency jogi igazgatója a mai ítéletről elmondta: „A bíróság a Kereskedőház vagyonának közpénz jellegére alapozva hozta meg ítéletét: a cég alaptőkéje gyakorlatilag 100 százalékban állami kézben van, és bár magánjogilag elkülönül, de közjogilag ez az alapító tőke nem veszíti el a közpénz jellegét. Az a fura helyzet állt elő, hogy a kormány bedobott egy kifejezést – „elveszíti közpénz jellegét” –, ami most a visszájára fordul, és így pont a kormány titkosítási szándékainak letörését támasztja alá érvekkel. A bíróság ma egyértelmű határokat szabott a kormány titkosítással kapcsolatos elképzeléseinek.”

Minthogy az ítélet jogerős, s így fellebbezésnek nincs helye, néhány héten belül megtudhatjuk, hogyan bizniszelt az MNKH és a Quaestor, s hogy a kormányzat által előadott verzió mennyiben fedi a valóságot.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.