Emlékeznek még, hogy egy évvel ezelőtt, amikor egymás után dőltek be a brókercégek, a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) milyen gyanús körülmények között szabadult meg a Quaestor-csoporttól és jutott hozzá a Quaestor-számlákon parkoltatott milliárdjaihoz? S hogy mekkora kapkodás, mellébeszélés és vetítés ment az egész tranzakció körül?
Nos, hogy a közvélemény legalább egy picit tisztábban lásson e sötét ügyben, a Transparency International Magyarország közérdekűadat-pert indított az MNKH-val szemben, miután az utóbbi az adatok kiadását megtagadta. A pernek ma délelőtt volt a másodfokú tárgyalása, s a Fővárosi Ítélőtábla Kizmanné Oszkó Marianne vezette tanácsa – az elsőfokú ítéletet jóváhagyva – az adatok kiadására kötelezte a Kereskedőházat. A perben a Transparencyt a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda képviselte.
| ||
Az antikorrupciós szervezet alapvetően arra volt kíváncsi, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium, illetve a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara tulajdonában álló gazdasági társaság milyen pénzügyi kapcsolatban állt a brókerbotrány három főszereplőjével, a Quaestorral, a Hungária Értékpapír Zrt.-vel, illetve a Buda-Cash csoporttal. Megkérdezték, a Kereskedőháznak van-e vagy korábban volt-e számlája e három cégnél, cégcsoportnál, mikor nyitotta a számlát, mikor helyezte el náluk a pénzét és milyen formában. Végül rákérdeztek arra is, hogy azon az ominózus napon, 2015. március 9-én, amikor a brókercég máig tisztázatlan körülmények között a Kereskedőháznak visszautalta a nála lévő milliárdokat, pontosan mennyi pénzt, megtakarítást és értékpapírt vett ki a Quaestortól.
A Külügy hivatalos verziója szerint az MNKH vezetősége március 5-én döntött a pénz kimenekítéséről, miután más brókercégek összeomlását észlelve megrendült a bizalom a Quaestorban, illetve – így a kormányzati kommunikáció – általában a brókercégekben, és állítólag maga Orbán Viktor miniszterelnök is erre adott volna utasítást kormánya tagjainak. Az Index azóta sem cáfolt információi szerint azonban alig néhány órával azelőtt kapták vissza a pénzt, hogy a Quaestor csődöt jelentett, ráadásul az MNKH-n átlépve a Külügy telefonon utasíthatta a brókercéget a pénz visszautalására – teljesen szabálytalanul. Az egész manőver annyira necces, hogy az MNKH maga is gyorsan feljelentést tett hűtlen kezelés miatt.
Ha minden ilyen kerek, világos és megmagyarázható, sőt, megnyugtató, vajon miért nem adják ki mégis az adatokat? Nyilván elvi okokból, melyet a perben elő is adtak, nevezetesen: a Kereskedőház nem közfeladatot ellátó szerv, vagyona nem nemzeti vagyon és nem is közpénz, vagy ha mégis, akkor a kért adatok üzleti titkot képeznek. Ismerős? Mókás különféle formában újra és újra szembesülni azokkal az érvekkel melyek szerint a közpénz miért nem közpénz. Lapunk megkeresésére Ligeti Miklós, a Transparency jogi igazgatója a mai ítéletről elmondta: „A bíróság a Kereskedőház vagyonának közpénz jellegére alapozva hozta meg ítéletét: a cég alaptőkéje gyakorlatilag 100 százalékban állami kézben van, és bár magánjogilag elkülönül, de közjogilag ez az alapító tőke nem veszíti el a közpénz jellegét. Az a fura helyzet állt elő, hogy a kormány bedobott egy kifejezést – „elveszíti közpénz jellegét” –, ami most a visszájára fordul, és így pont a kormány titkosítási szándékainak letörését támasztja alá érvekkel. A bíróság ma egyértelmű határokat szabott a kormány titkosítással kapcsolatos elképzeléseinek.”
Minthogy az ítélet jogerős, s így fellebbezésnek nincs helye, néhány héten belül megtudhatjuk, hogyan bizniszelt az MNKH és a Quaestor, s hogy a kormányzat által előadott verzió mennyiben fedi a valóságot.
