Este tizenegy tájékán, miután az MDF-székház emeletéről levonult az élgárda, Dávid Ibolya tisztelettel bejelentette, hogy lemond az elnöki posztjáról. Azt is mondta, hogy az a nap a sírásé, a következő az elemzésé. S noha szépen és tisztán fogalmazott, fegyelmezett mimikával, látszott rajta, hogy vagy sírt, vagy sírni fog.
Előtte sírt - árulta el egy bennfentes, amikor már tudták, minden veszve. Fenn volt (az emeleten), bent nem (a szobában), ahol ez történt, mindenesetre tényként közölte az esetet. És azt is, hogy fél tizenegy táján vált egyértelművé a szűk vezérkar (Dávid Ibolya, Herényi Károly, Bokros Lajos, Kerék-Bárczy Szabolcs) számára a vereség. Talán épp azután, hogy Kerék-Bárczy szóvivő (ő is lemondott azóta) visszatért a földszintről, ahol néhány perces interjút adott az odaseregletteknek. Amikor elkezdte, a listás szavazatok hetven százalékánál járt a számláló, s az MDF rossz eredményeit azzal kommentálta, hogy nem matematikus, de a főváros még hátravan. Kettőt sem lépett, és kiderült: kilencvenkilenc százalékos feldolgozottságnál is uszkve két és fél százalékon áll a párt. (A vége 2,66 százalék lett.) Az emeletre már úgy ment vissza, hogy kiesett a parlamentből a párt.
Meg az "új" SZDSZ is, amely az egyik olvasat szerint magával rántotta a másik rendszerváltó alakulatot. A másik értelmezés szerint ez kettős halálugrás volt. Erre a kudarcra az MDF egyedül is képes lett volna. Akkor a sorsára hagyott Csapody Miklós sem rugdalta volna itt a falat néhány hete, amikor végképp szembesült azzal, hogy nincs rajta a tízes listán. Utólag többen úgy tartják, nem kellett volna hagyni, hogy kipöcköljék. "'t csak az elnökség meg a választmány nem szerette - meséli az események egyik jó ismerője. - Egyébként Kajdi József amúgy is visszalépett volna a jelöltségtől, és jó ürügy volt neki, hogy felajánlja a helyét Csapodynak. Hiába. Az SZDSZ makacskodott, járt volna nekik eredetileg a fővárosi első hely, és sértődötten akartak helyette mást."
Ezek csak a látható ellentétek voltak. Többen állítják, hogy Makay Zsolt választmányi elnök, akit a kampány gyakorlati irányításával bíztak meg, az első pillanatban szembement Dávid Ibolyával: például azt gondolta, hogy Bokros Lajos programjáról nem szabad beszélni, legalábbis nem kell kibontani, mert akkor szavazókat veszthetnek. Meg azt is, hogy mellőzni kell a Magyar Gárda-témát, netán a betiltásának emlegetését is. Néhányan meg - mint Herényi Károly -, felemelvén szavukat a kisebbségi csoportok védelmében, ezzel mentek szembe.
A választási harc nagy erővel dúlt párton belül: kiválasztottakról, stratégiákról, stratégákról. A választmányi elnök speciel azon ügyködött, hogy megszerezze a többséget a leendő frakcióban. Kissé elsiette a dolgot.
