magyarnarancs.hu: Hogyan értékeli az Orbán-kormány eddigi intézkedéseit, hozzáállását a menekültválság kezelésében?
| ||
Juhász Péter: Egyértelműen tudjuk és látjuk, hogy Orbán Viktor már jó ideje – kb. január óta – tudhatta, jön ez a krízis, és erre direkt nem készült fel, sőt direkt ellene készült. Egy normális társadalomban, normális politikai helyzetben az lett volna a megfelelő reakció, hogy minderre, ami ma van, egyrészt felkészítjük a lakosságot, másrészt hozzálátunk a valós cselekvést igényelő dolgokhoz, hogy ezeket az embereket megfelelő körülmények között tudjuk fogadni: zökkenőmentes legyen a regisztráció, a befogadóállomások fel legyenek készítve egy ilyen menekültáradat fogadására, el lehessen látni ezeket az embereket arra a két-három napra, amit nálunk terveznek tölteni. Bővíthető lett volna a befogadóállomások száma és kapacitása, megfelelő emberi erőforrást kellett volna kiképezni és odarendelni ezekbe a központokba, hogy az ügyintézés, az adminisztráció és az ellátás jól működhessen. Ehhez képest Prőhle Gergely helyettes államtitkártól tudjuk, hogy direkt a menekült emberek ellen hangolták a társadalmat, egy gyűlöletkampányt finanszíroztak – bár mindez nem volt elég hatásos, mert még így is nagyon sokan segítenek. Normális esetben biztos nem lenne érdeke egy hazafinak, egy államférfinak, hogy a saját országán belül ilyen hatalmas feszültségek keletkezzenek, mert mindez embertelen, politikailag pedig a fasizmusra emlékeztető ideológiát tarthat az ötletgazdája szem előtt – nem is látom, mi értelme van.
A migrációtól függetlenül a teljes elszigetelődés politikája is ide tartozik, amibe mára Magyarország egyértelműen belekerült. Ez megelőzhető lett volna normális kormánypolitikával, ha az uniót nem ellenségnek, hanem partnernek tekintjük, ha tudomásul vesszük, hogy az EU közösségének a részei vagyunk, és ennek megfelelően amilyen igényeink vannak, olyan szinten tenni is kell a közösség egészéért.
Jelen helyzetben bebizonyosodott, hogy Orbánék a helyzetet nem kezelik megfelelően. Nyilván ez is volt a cél, hogy aztán egy „kezelhetetlen” helyzet megoldójaként tűnjön majd föl. Nem gondolom véletlennek, hogy ha valaki Röszkénél belépett az országba, azt Budapesten keresztül Debrecenbe irányították, ahonnan Vámosszabadiba kellett mennie, így háromszor-négyszer annyi utat tett meg, mint amennyit ésszerűen kellett volna. Vagy hogy gyakorlatilag a Keleti pályaudvar területén kellett kialakítani a tranzitzónát, hogy mindenki lássa: probléma van. Ezek olyan direkt keltett feszültségek, olyan generált gócpontok, amelyek révén az emberek találkoznak a problémával, zavarja őket. Jövő héttől gyakorlatilag légmentesen le akarja zárni Orbán a déli határokat, ebből megint látszik egy következő feszültségforrás Szerbiával, mert mi lesz az ott föltorlódó több ezer vagy több tízezer menekülttel a határ másik oldalán... Nem kell jósnak lenni, simán várható, hogy a rengeteg várakozó ember egyszer át fogja törni a határt, és az akkor már fegyveres katonák olyan akciót eszkalálhatnak, amilyenre Magyarországon a rendszerváltás óta biztosan nem volt példa.
magyarnarancs.hu: Mi jöhet még?
JP: Mivel egyelőre Orbán Viktor a miniszterelnök, továbbra is egyértelműen befelé fog politizálni. Ugyanezt viszi tovább, hogy minél nagyobb legyen a feszültség, hogy indokolt tűnjék a rendpártisága. Ettől reméli ugyanis a szavazatokat elvenni a Jobbiktól. Orbán cselekvő forradalmárnak akar látszani, aki az ország érdekében jár el, ezért álproblémákra álválaszokat ad, amiket úgy tüntet föl, mintha az ország érdekét szolgálnák. Azt gondolom Orbánról, hogy ő egy rendkívül jó hatalompolitikus, aki nagyon jól tudja manipulálni az embereket, jól kézben tartja a sajátjait zsarolással, pénzzel... Viszont nem tudok elég jó jelzőt mondani arra, ami megfelelően kifejezi – és még elbírja a nyomdafesték is –, hogy államférfiként vagy miniszterelnökként nemhogy megbukott, de a létező legrosszabb az összes közül. Nem alkalmas erre a feladatra, soha nem fog nyugalmat teremteni az országban, mert a hatalmát akarja fenntartani, ahhoz viszont az oszd meg és uralkodj elv alapján állandó feszültségre van szüksége.
magyarnarancs.hu: Mit ítél a legfontosabbnak a menekültválság és az ország helyzetének kezelése érdekében?
JP: Ahhoz, hogy Európában és a világban elfogadjanak bennünket, és a magyaroknak ne kelljen szégyenkezniük azért, mert magyarok, Orbán Viktornak el kell takarodnia a hatalomból. Nagyon fontos lenne az EU-val jó kapcsolatot fenntartani, mert ennek a politikának, amit Orbán folytat, lehet a vége az is – nem merem állítani, hogy biztosan ez a célja, de könnyen lehet –, hogy így akarja az országot az unióból kivezetni. Ehhez még politikai célt is könnyen lehet kapcsolni: elmondták, hogy mielőbb le akarják hívni az uniós forrásokat, amiben még csak nem is a kormányváltást látom a legfontosabb szempontnak, mert lehet, hogy azt mondják, „2017 után elengedhetjük az uniót, mert lehúztunk róluk újabb eurómilliárdokat, úgyse remélhetünk onnan több pénzt, akkor innentől mi szükségünk van rá”. A kormánynak csakis azért van szüksége az unióra, mert onnan jön a pénz. Nem tudom, hogy ténylegesen ez lenne-e a célja Orbánnak, vagy ez lesz a következménye a politikájának, de meggyőződésem, hogy Magyarország érdeke az lenne, hogy az európai közösséghez tartozzon. Ezért elsődleges feladatnak tartom az Európai Unióval való kapcsolat rendezését, de ez nem fog menni a Szijjártókkal, Kovács Zoltánokkal, Prőhle Gergelyekkel, nem fog menni Orbánnal. A menekültkérdés kapcsán pedig Magyarországnak ki kellene fejeznie, hogy igenis befogadnánk menekülteket vallásra és bőrszínre való tekintet nélkül, mert kötelességünk emberségesnek lenni. De a befogadáson túl lehetne addig is sokkal jobban bánni ezekkel az emberekkel: még több menekültállomásra lenne szükség. A civilek támogatását pedig iszonyú fontosnak tartom. Ezek a menekült emberek nem akarnak itt maradni, vagyis nincs is politikai kockázata annak, ha segítjük őket. El fognak menni, mert egyébként is, ki akarna olyan országban élni, ahol a kormány azt plakátolja ki, hogy „gyűlölünk titeket”.
(Az Együtt javaslatát a menekültválsággal kapcsolatban itt olvashatják – C.D.)
Amikor már bevándorlókról lehetne beszélni, akik nem feltétlenül a halál elől menekülnek és képzettek, és talán a jobb élet reményében választják Magyarországot, újfajta bevándorláspolitikát kellene folytatni, mert az utóbbi időben jócskán megfogyatkoztunk, ki tudja meddig tartható így a nyugdíjrendszer, ha nincs elegendő munkaerő. Azokat az embereket, akiknek az integrációja biztosított lehetne, igenis befogadhatnánk. Nem kell attól félni, hogy sokféle ember él Magyarországon, hiszen ismereteink szerint a történelem folyamán Magyarország mindig is fogadott be kívülről érkezőket.
magyarnarancs.hu: Vasárnapra „Szégyelld magad, Orbán!” címmel szervezett tüntetést. Mi volt az a pont, amikor azt mondta, hogy tenni kell valamit?
JP: Tavasszal még azt gondoltuk, hogy a menekültkérdést arra használja a Fidesz például a plakátkampánnyal, hogy elterelje a figyelmet a Quaestor- és más korrupciós ügyekről, a földek eladásáról – amik mindegyike konkrét hazaárulás –, de aztán rá kellett jönnünk, hogy ez egy súlyosan valós probléma. Orbánnak nyilván konkrét információi voltak a helyzetről, de ezeket nem osztotta meg a nyilvánossággal, és nem tett ennek megfelelően semmit. Amikor már naponta százasával érkeztek menekültek az országba, észre kellett venni, hogy az állam szociális és emberjogi értelemben egyszerűen kivonult erről a területről, és nem akarja megoldani a problémát. Már akkor látszott, hogy irreálisan nagy a baj. Elárulok egy titkot: szervezni akartunk egy olyan akciót – amit ma már ízléstelennek tartanék ebben a helyzetben, amikor ilyen sokan vannak menekültek a kerítés mindkét oldalán –, ami arról szólt volna, hogy szerb és magyar oldalról is hívunk civileket, és arra használjuk a kerítést, amire jó: strandröplabda- meg tollasbajnokságot rendeztünk volna, ahol a kerítés lett volna a „háló”. Ma már ezt nem lehet, ma nem a kerítésen van a legnagyobb hangsúly.
| ||
Elértünk egy olyan lélektani határt, hogy egyrészt a menekültek gyalog elindulnak tovább, másrészt a menekülteket fenyegetik, mint például a porschés csávó, a fociultrák rémisztgetik az amúgy is elmenni akarókat. Vagyis az Orbán-kormány propagandája működik és sikeres egy bizonyos körben. Azt gondoltam, hogy meg kell mutatni a világnak: nem csak Orbánok élnek Magyarországon. Meg kell tudnunk mutatni – ezért lenne fontos, hogy sokan legyünk a tüntetésen –, hogy itt normális emberek élnek. A másik fordulópont az volt, amiért tényleg bejelentettem a tüntetést, amikor a csajom olvasta mellettem a híreket, és egyszer csak elsírta magát; velem is előfordult, hogy néztem a témába vágó videókat és én magam is elsírtam magam, vagy a múlt héten bementem a lányomért az iskolába, és elkapott egy anyuka, hogy „Péter valamit csináljanak, mert egész este sírtam”. Arra jöttem rá, hogy olyan érzelmi kiszolgáltatottságban vannak a magyar emberek (is), hogy most van itt a pillanat, hogy kifejezzük, mennyien vagyunk, akik máshogy viszonyulnak a menekültválsághoz, mint Orbán és társai. A „feszültséglevezetésen” túl gyűjtést is szervezünk, mindenkitől várjuk a takarókat, hálózsákokat, sátrakat, bármit, ami hasznos lehet, mi meg elvisszük oda, ahol szükségük van rá a menekülteknek – most épp Röszkére. Civilként is megteszi az ember, amit tud, de fontos, hogy politikusként is kifejezze, mi az, ami fontos.
magyarnarancs.hu: Mit gondol az ellenzék ténykedéséről? Úgy tűnik, mintha szétaprózódva, személyenként ki-ki tette volna, amit jónak látott – akár volt vele politikai célja, akár nem, ez talán mindegy is, mert az emberséget mindegyik gesztus kifejezte –, volt, aki vizet osztott, meg olyan is, aki menekülteket látott vendégül az otthonában.
JP: Azért nehéz, mert eleve nagyon szétaprózódott az ellenzék. Nem vagyok teljesen elégedett, a pártommal is csak nagyjából. De a legnagyobb felelősségét az MSZP-nek érzem, mert ők a legnagyobb ellenzéki párt: ha ott lenne egy svung, lehetne esetleg az ellenzék mozgását koordinálni, de bevallom, az ő álláspontjukat elég nehéz értelmeznem. Gyurcsány Ferenc mozgásával szemben vannak fenntartásaim, de felmerült bennem is, hogy fogadjunk-e be családilag menekülteket, még mielőtt ezt Gyurcsány megtette. Fontos, hogy egy politikus példát mutasson – egyrészt tisztelem is Gyurcsány Ferencet, amiért befogadott menekülteket az otthonába –, de én személy szerint nem akartam olyan fényképsorokat magamról, hogy menekült kisgyerekeket etetek a lakásomban; ezt olyasminek éreztem, amiből inkább kimaradnék. Egyébként nagyon kevés lehetősége volt az ellenzéknek: nem volt parlament, nem lehetett felszólalni, politikai cselekvésre erőforrás hiányában meg szintén nemigen van lehetőség. Szívesen ostorozom az ellenzéket – magunkat is beleértve –, de nem látom a lehetőséget, mit tehetnénk azon kívül, amit a magunk módján civilként, politikusként teszünk.
