Még Mongóliában is szabadabb a sajtó, mint Magyarországon

  • narancs.hu
  • 2018. április 25.

Belpol

És ezt még csak a tavalyi adatok alapján mondják.

73. helyen van Magyarország a világranglistán a sajtó függetlensége szempontjából: ez azt jelenti, hogy megint két helyet csúsztunk lefelé a lejtőn a tavalyihoz képest, az RSF (Riporterek Határok Nélkül) szervezet éves World Press Freedom Index mérése szerint.

A RSF 2002 óta minden évben kiadja azt a jelentést, amely 180 országban vizsgálja a média függetlenségét és pluralitását olyan szempontok szerint, mint a környezet, az öncenzúra, a legális keretek, az átláthatóság és a hírek és információk közlését támogató infrastruktúra.

A magyarországi romlás okát a jelentés abban látja, hogy a kormány- és az Orbán-közeli médiakoncentráció még tovább növekedett azzal, hogy az utolsó három regionális napilapot is felvásárolták. Azt írják, Magyarországon két médiabuborék alakult ki: a kormánypárti sajtótermékek, amelyek egységesen közvetítik a migráció elleni védelem propagandaszövegét és a Soros-elleni gyűlöletkeltést. A másik tömb az ellenzéki média, amelynek még fontos elemeként emlegeti Simicska platformjait, amelyek egy részéről azonban mára már tudjuk, hogy megszűntnek tekinthetőek.

Mindezek ellenére akadnak olyan online és nyomtatott ellenzéki lapok, amelyek a kormány és a kormányközeli szereplők visszásságairól igyekeznek tudósítani.

Hungary : Appetite for media ownership | Reporters without borders

Businessmen with close ties to Prime Minister Viktor Orbán’s party, Fidesz, not only managed to acquire new media outlets in 2017 but also to replace foreign media companies that had invested in Hungary’s media. Their biggest success was getting control of the last three regional daily newspapers in the summer.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.