„Megbuktak! Megbuktak!” – skandálta több ezer diák az Opera előtt

  • narancs.hu
  • 2018. március 15.

Belpol

Ismét erős tüntetést hoztak össze a fiatalok.

Versszavalással kezdődött a Független Diákparlament (FDP) tüntetése, ahol az egyik megszólaló felidézte, hogy tulajdonképpen mire is emlékezünk március 15-én. „A polgári forradalom lehetőségét az összetartó sokaságnak köszönhetjük” – mondta az első felszólaló.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

„Semmit rólunk nélkülünk” – hangzott el többször is a rendezvényen az elmúlt évek oktatási megmozdulásainak híres jelszava.

„Ti vagytok napjaink forradalmárjai, diákok, egészségügyi dolgozók, akik elmondják, hogy milyen az ország valódi helyzete, és mindenki, aki ki mer állni és el meri mondani a véleményét! – jelentette ki Tarnay Kristóf Ábel, a demonstráció főszónoka.

A tüntetők egyesre értékelték a kormány teljesítményét, majd ismét felolvasták 12+1 pontos követeléslistájukat.

„Pótvizsga április 8-án, a vizsgabizottság a magyar nép”

– „Megbuktak! Megbuktak!” – skandálták a tüntetők.

Nem tudták őket megfélemlíteni: több ezren vannak a diáktüntetésen

A demonstráció legjobb transzparenseit is megmutatjuk. Kis késéssel kezdődött el az Opera előtti diáktüntetés, ahonnan az egyik demonstráló arról számolt be, hogy nagyjából 3-4 ezren lehetnek. A diákok megemlékezéssel indítottak: elszavalták a Nemzeti dalt, majd megemlékeztek március 15-ről. „Vannak, akik azt gondolják, hogy lázadó, unatkozó gyerekek vagyunk. Ez ostobaság!"

A demonstráció egyik szervezője, Gyetvai Viktor arról beszélt, hogy több mint tízezren vettek részt az eseményen. „Azt szeretném, ha lehetőség lenne külföldre menni, és nem kényszer. Ez itt a mi hazánk, ezt nem veheti el senki az égvilágon” – mondta Gyetvai.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A tüntetés végén a diákok bejelentették, hogy a Nemzeti Múzeumhoz vonulnak, hogy ott szavalják el a Nemzeti dalt.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.