Magyar Narancs: Kezdjük a K&H- üggyel.
Horn Gyula: Én ezzel az üggyel és más hasonlókkal nem foglalkozom. Egyrészt nem ismerem a részleteket, másfelől nem érdekel. Én politikával foglalkozom, úgyhogy hiába kérdez, ez nem az én asztalom.
MN: Azért arról nyilván értesült, hogy az egyik napilap és az ellenzék is rendre több kormánytag érintettségéről beszél.
HGY: Nem foglalkozom ezzel, nem az én dolgom. Erre valók az igazságszolgáltatás intézményei.
MN: Egészen odáig mentek, hogy kormányválság van. Nyilván erről azért van véleménye.
HGY: Ez ostobaság.
| ||
MN: Van az MSZP-nek egy belső használatú morálfilozófiai mantrája, miszerint nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.
HGY: Nézze, tele van a közélet rágalmakkal, vádaskodásokkal és egyebekkel, úgyhogy ezekbe belemenni abszolút értelmetlen.
MN: Az MSZP támogatottsága csökkent az utóbbi időben, ami könnyen lehet, hogy az ilyen botrányoknak köszönhető, még ha azokat aktuálpolitikai nyerészkedésből kavarják is egyesek.
HGY: Mértékadó közvéleménykutatások szerint fej-fej mellett haladunk. Csökkent az MSZP népszerűsége, de nem nőtt a Fideszé. Feltehetően a bizonytalanok száma gyarapodott. Ezt nem dramatizálom, 15 hónapja működik a kormányunk, és az élet megköveteli, hogy jó néhány népszerűtlen intézkedést hozzon. Én ezt a saját bőrömön annak idején megtapasztaltam. Persze voltak olyan hibák az elmúlt hetekben, hónapokban, amelyek nem tettek nekünk jót. Gondolok például arra, hogy senki által meg nem vitatott, el nem döntött dolgokat tálaltak kész tényekként. Ez megzavarta a lakosságot.
MN: Nem veti ez fel a pénzügyminiszter felelősségét?
HGY: Dehogynem, keményen szóvá is tettük ezeket a dolgokat.
MN: Kicsit erőtlennek tűnt az MSZP csúcsszerve akkor, amikor képtelen volt leváltani a Pénzügyminisztérium szóvivőjét.
HGY: Ez a pénzügyminiszter hatásköre, nem volt szerencsés ezzel akkor foglalkozni.
MN: Néhány hete úgy nyilatkozott, hogy a kormányban van két-három gyenge láncszem. Akkor most nyilván nem elégedett, mert azóta csak egy miniszter távozott, és Csehák Judit talán nem is szerepelt a listáján.
HGY: Meggyőződésem szerint minden minisztert a teljesítménye minősít. Jó néhány dolgot gyorsabban kellett volna rendezni, és hangsúlyváltásra van szükség. Most elsősorban a gazdaság fejlesztésére, növekedésére, a beruházásokra kell összpontosítani, ezen a téren kell javítani a politikánkat. Sokan úgy állítják be a helyzetet, mintha 2004 után csökkenne az életszínvonal. Szó sincs erről: a növekedési ütem csökkent, de nincs olyan társadalmi réteg, amelynek rosszabbodnának az életkörülményei. Természetesnek tartom, hogy egy kormány és egy kormányzó párt - ha kell - hónapról hónapra vizsgálja meg a maga tevékenységét, és abból következtetéseket vonjon le. Ez a kormány az elmúlt hónapok során még mindig szembenézett a valósággal.
MN: A kormány mintha mindent egy lapra tett volna fel, most pedig mást se hallunk, mint hogy nem jöttek be a nemzetközi gazdasági helyzettel kapcsolatos várakozások.
HGY: Egész Európában azt jósolták, hogy 2003 második felében jobbak lesznek a mutatók. Hát, ez nem jött be, változatlanul a recesszió jellemzi az európai gazdaságot. A kormány gazdaságpolitikája a parlament által elfogadott kormányprogramon alapul, amelynek a céljai egyértelműek. Létezik az Európa-terv, amely az elkövetkező évekre megszabja, hogy hol miként kívánunk előrelépni. Ott van még a Nemzeti Fejlesztési Terv, amely az egész kormányzati intézményrendszert áthatja. Lengyelország, Csehország és Szlovákia hozzánk hasonlóan tőkehiányban szenved, de az elkövetkező hónapokban nagyobb lehetőség nyílik olyan beruházásokra, melyeket EU-tagállamok cégeivel közösen valósítunk meg. Számomra meglepő - bár nem akarom bántani a sajtót -, hogy senki nem adott hírt arról, hogy már rég elkezdődött és folyik az M7-es meghosszabbítása. Erről miért nincs szó a médiában? Valahogy úgy vagyok ezzel, mint a pénteki frakcióülést követő sajtóhírekkel, amelyek belharcokról szóltak. Én ott voltam, semmi ilyesmi nem történt, csak azokat a dolgokat tettük szóvá, melyek megítélésünk szerint akadályozzák a jobb kormányzati munkát. Nálunk az elmúlt 15 évben minden vitában dőlt el, ebben tehát semmi új nincsen.
MN: Ugyanitt a hírek szerint felvetette: szerencsésebb lenne, ha nem volna ennyi személyi átfedés a kormánytagok és a pártvezetők között, illetve előre kellene hozni a tisztújítás időpontját. Ez igaz?
HGY: Fontos, hogy a miniszterek a minisztérium feladataira koncentráljanak. Ha fontos kormányzati és pártpozíció egyvalakinek a kezében összpontosul, az óhatatlanul valamelyik terület rovására megy. Kell a frissítés, utat kell adni azoknak a fiataloknak, akik teljes energiabedobással tudnak az MSZP-ért tevékenykedni. De nem csak személyi, szerkezeti változtatásokra is szükség van. Ezeknek célszerű lenne még 2004 elején megtörténniük, hisz sürget az idő, közelednek az európai parlamenti választások. A jövőben elsősorban a pártnak kellene megvívnia a napi politikai csatákat, gyakoribb állásfoglalásokra és több kezdeményezésre volna szükség. Ha kell, szervezzen akciókat, mozgósítsa az embereket. Magyarország ugyanis változatlanul nincs könnyű helyzetben, mert a mostani kormány kénytelen behozni mindazt, amit a Fidesz-kormány elmulasztott meglépni, például a törvényszerűen feszültségekkel járó egészségügyi reformot. 1998-ban jó néhány programot hagytunk hátra, de az azt követő négy év alatt semmi nem történt. Félbemaradt vagy érdemben el sem kezdődött az agrárgazdaság több százezer embert érintő rendbehozatala, az erdősítési program folytatása vagy az oktatás reformja. És akkor még nem is beszéltem az előző kormány felesleges költekezéseiről.
MN: Ha már a költekezéseket említi, a magyar gazdaság mostani gyengélkedését részben éppen az okozta, hogy a kormány teljesítette a választási hevületben feltornászott ígéreteit.
HGY: Ez igaz, de elemi erővel fogalmazódik meg az az igény, hogy közeledjenek az itthoni bérek az uniós átlaghoz. Amikor a jóléti intézkedéseket meghozta a kormány, az az elkövetkező éveknek is szólt. Magyarország gyakorlatilag először van abban a helyzetben, hogy a piacgazdaság veszteseit is támogatni tudja, és fel tud karolni olyan rétegeket, amelyek az elmúlt 15 évben el voltak hanyagolva. Pótolni a szociális, kulturális, egyszóval: humán fejlesztéseket - ezt tűzte ki célként a kormány. Ezekről kellene folynia a közéleti vitáknak, de meg kell jegyeznem, hogy nagyon nehéz ehhez partnereket találni. Megítélésem szerint létezik egy komoly politikai erő, amely nemigen érdekelt abban, hogy az ország helyzete javuljon. Nekik egy szűk látókörű szemléletük van, amelynek lényege, hogy minél rosszabb a kormánynak, annál jobb nekik.
MN: Hogyan értékeli a Gyurcsány Ferencet ért kritikákat?
HGY: Kelet-Közép-Európában, így Magyarországon is egy olyan rendhagyó átalakulás zajlott le, amire sehol máshol a világon nem volt példa. Nyugat-Európában a piacgazdaság kiépítése évszázadokon át, alulról fölfelé ment végbe. Térségünkben mindez fölülről lefele, az állam tudatos irányításával, vagyis pont a fordítottja történik. Hiszen a privatizációt a kormány csinálta, és ő építette ki a piacgazdaság intézményrendszerét is. Megállapodások mindig az állammal köttettek. Valahol érthető az is, hogy a mieink az új jelentkezőket óvatosan, már-már gyanakvással fogadják. Ezen túl lehet lépni, ha meg vagyunk győződve arról, hogy egy aktív, kreatív emberről van szó. Szerintem Gyurcsány Ferenc ilyen.
MN: Ezek szerint az a Szili Katalin által megfogalmazott, elhíresült igény, miszerint meg kellene szabadulni a nómenklatúrától, eleve megvalósíthatatlan.
HGY: Nem tartom szerencsésnek ezt a megnyilatkozást, de úgy ítélem meg, hogy pénteken sikerült tisztáznunk mindent. Gondoljon csak bele, hogy klientúra mindenütt, minden párt körül van, Európában és a világon máshol is. Nemcsak arra gondolok, hogy ők pénzelik a pártokat, ennek amúgy is sokkal kisebb a szerepe, mint azt sokan hiszik, hanem például arra, hogy a 2002-es választási sikerhez nagyban hozzájárult az, hogy a gazdaság szereplői keményen ellene voltak az akkori kormánynak. Ha úgy tetszik, ez is egyfajta klientúra, ami volt és van is.
MN: Szili Katalin mégiscsak egy potenciális pártelnöki riválisa kapcsán mondta mindezt.
HGY: Korábban is tett már eredeti megnyilatkozásokat. A döntő többségünk közös tőről származik, a múltunkban nincs igazán jelentős különbség. Sokunknak volt tisztsége, ami, ha úgy tetszik, a régi nómenklatúra tagjaira jellemző. De az is ennek a nómenklatúrának a sajátja, hogy a történelemben példátlant alkotott. Magyarország arról híres Európa-szerte, hogy véráldozatok nélkül vitte végig a rendszerváltást, és a mai napig a térség stabilizáló tényezőjeként tekintenek ránk. Sokan megfogalmazzák azt is, hogy az előző kormányra nem ez a stabilitás volt a jellemző. Én igenis büszke vagyok a jóléti intézkedéseinkre, és azt még az ellenfeleink sem mondhatják rólunk, hogy ne tettünk volna gesztusokat, ne próbáltunk volna legalább a legalapvetőbb kérdésekben egyetértést kialakítani. Egy kirekesztésektől mentes, európai stílusú kormány a mostani. Amit pedig a társadalom nagy része megkapott 2002-ben, az nem tűnik el, mivel beépült a rendszerbe. Az elmúlt hónap vitái olyan képzetet kelthetnek, hogy itt a vég, a katasztrófa a nyakunkon. Miközben erről szó sincsen.
MN: Az aktuális viták hőfoka azért nem függetleníthető a K&H-ügytől, még ha erről nem szívesen beszél is.
HGY: Bevallom, nem is igazodom el ebben, de nem is érdekel. Nekem más a dolgom. Például, hogy hogyan segítsem meggyőzni a külföldi befektetőket arról, hogy Magyarországon érdemes beruházni, vagy hogy a különböző nemzetközi szervezetekben erősítsük az ország helyzetét. És hogy úgy vívjuk a mindennapi csatáinkat, hogy maximális esélyünk legyen a következő választások megnyerésére. Mert mi azért dolgozunk, hogy jobbá tegyük az emberek életét - tűnjék ez bármilyen közhelyesnek is. Ezek érdekelnek, és nem az, hogy néhány ember miket követett el. Persze nem azt mondom, hogy azokat hagyjuk szó nélkül, de itt valami szerepzavart tapasztalhatunk. A politikusok gyakran azzal foglalkoznak, ami nem rájuk tartozik, a sajtó pedig állandóan be akarja kényszeríteni őket ebbe az utcába.
MN: Ha viszont az emberek fejében úgy áll össze ez az ügy, hogy a politikusok körül zajlik, akkor igenis hatással lesz a következő választások eredményére.
HGY: Ebben teljesen igazat adok önnek. Az elmúlt 15 év - ha úgy tetszik - legnagyobb drámája, hogy hihetetlen mértékben meggyengült Magyarországon a politikusok tekintélye. Ez a politikusok felelőssége. Miniszterelnök koromban próbáltam megértetni jobboldali kollégáimmal, hogy nekik sem jó, ha megrágalmaznak minket. Nálunk képtelenség egységet teremteni bármiben is. Ez lehet, hogy valami nemzeti átok.
MN: A Miniszterelnöki Hivatalon belül működő Keller-féle államtitkárság, amely jórészt az előző kormány ügyeinek kivizsgálására szakosodott, másfél év alatt sem tudott felmutatni konkrét eredményt. Ez megint csak elbizonytalaníthatja az egyszerű MSZP-szavazót.
HGY: Jó néhány ügyet feltártak, de sok olyan dolog történt - például nyomozások leállítása -, ami miatt sajnos nem tudtak érdemi eredményt produkálni. Etalonnak azt tekintem, ahogyan mi annak idején a Tocsik-ügyet kezeltük: azonnal bűnvádi feljelentést tettünk, mert meggyőződésem, hogy egyetlen gyanús ügy sem maradhat kivizsgálatlanul. Ez a kormányzati módszer azzal az érdekes tanulsággal is szolgált, hogy a korrupciógyanús ügyek 75-80 százalékáról kiderült: alaptalan vádaskodás. Nem igaz, hogy annyira romlott lenne a magyar közélet.
MN: A Keller László által feltárt ügyek megfeneklése kapcsán arra célzott, hogy valami nem stimmel az igazságszolgáltatással?
HGY: Én lassan már nem tudok olyan ügyről, ami stimmelne. Ilyen világot élünk. Hozzáteszem, az igazságszolgáltatást senki nem befolyásolja semmiféle politikai eszközzel.
MN: A közpénzügyi államtitkár valami olyasmit mondott a közelmúltban, hogy ő hiába megy utána a korrupciógyanús ügyeknek, ha a két politikai oldal a háttérben mutyizik, és eltussolja azokat.
HGY: ` nem mondta, hogy konkrétan mire gondol, ezért én nem tudok erről véleményt mondani.
MN: Az MSZP az egyetlen párt, amely még nem nevezte meg az európai parlamenti listája vezetőjét. Az ön neve is felmerült.
HGY: Megkerestek, hogy vállalnám-e. A válaszom az volt, hogy végiggondolom, de ahhoz ismernem kell a részleteket. Még nem döntöttem, de nem is sürget az idő, hisz még közel egy év van addig. Ha indulnék, azt azért tenném, hogy a lista befusson. Nem az én személyem a döntő.
Bugyinszki György
