Megszűnés előtt a Gandhi Közalapítvány - Olyan, mint a levegő

  • Stemler Miklós
  • 2009. december 10.

Belpol

A Gandhi-gimnáziumot fenntartó alapítvány kuratóriumának működésképtelensége, valamint a Gandhi Közalapítványt mérgező feloldhatatlan ellentétek miatt várhatóan állami gyámság alá kerül az ország egyetlen roma nemzetiségi gimnáziuma. Az alapítvány sorsa hűen tükrözi a romaintegrációs törekvések siralmas helyzetét.
A Gandhi-gimnáziumot fenntartó alapítvány kuratóriumának működésképtelensége, valamint a Gandhi Közalapítványt mérgező feloldhatatlan ellentétek miatt várhatóan állami gyámság alá kerül az ország egyetlen roma nemzetiségi gimnáziuma. Az alapítvány sorsa hűen tükrözi a romaintegrációs törekvések siralmas helyzetét.

A Gandhi-gimnázium, pontosabban az azt fenntartó közalapítvány egy szerencsés találkozásnak köszönheti létét: 1992-ben Bogdán János magyar-történelem szakos tanár összefutott Derdák Tibor szociológussal, az SZDSZ országgyűlési képviselőjével. Ekkor már mindketten hátrányos helyzetű roma gyerekek tanításával foglalkoztak, és közös gondolkodásuk eredményeként indult a Gandhi Alapítvány története.

Az alapítvány célja elsődlegesen a középiskola létrehozása volt, de roma nemzetiségi általános iskola és óvoda megteremtésében is gondolkodtak, míg a távlati cél a cigány középosztály megteremtése volt. A Gandhi Alapítvány megalapításakor fontos szempont volt a minél szélesebb társadalmi-értelmiségi bázis, aminek megfelelően a szervezetet majdnem harmincan alapították, civil szervezetek és magánszemélyek közösen. Bár a Gandhi Alapítvány ötlete az (akkori) SZDSZ-hez közeli liberális értelmiséghez volt köthető, az ügyet politikai konszenzus övezte, az állam a kezdetektől jelentős forrásokat biztosított a középiskola számára. 1995-ben aztán az akkori kormány csatlakozott az alapítókhoz, és létrejött a Gandhi Közalapítvány.

Módszer és elhivatottság

A Gandhi-gimnázium helyének megválasztásában nem stratégiai megfontolások játszottak közre, hanem az alapítók személyes háttere. Kezdetben Pécs mellett Kaposvár is fölmerült, ám a somogyi megyeszékhely önkormányzata nem kért a roma nemzetiségi gimnáziumból. Pécs viszont igen, igaz, az eredetileg kinézett belvárosi ingatlant nem kapta meg az alapítvány, így aztán a gimnázium a nem éppen felkapott környéknek számító Meszesre került.

A mindent elsöprő lelkesedés sem tudta elfedni a kezdettől meglévő gondokat. Ezek egy részét Csovcsics Erika szerint épp a gyors tempó okozta; a volt igazgatónő úgy véli, a rohammunka azzal is járt, hogy rengeteg alapvetést később, menet közben kellett tisztázni - több-kevesebb sikerrel. Csovcsics Erika emlékei szerint a tantestület és a tanterv összeállításánál az egyik fő szempont az alternativitás volt (az egyik igazodási pont ekkor a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium), azt ellenben már egyáltalán nem tisztázták, hogy ezen pontosan mit is kell érteni. Mindez a két ötletgazda között is konfliktust okozott: először Bogdán Jánosék távoztak Pécsről és költöztek Barcsra, majd 1996-ban Derdák Tibor hagyta ott a Gandhit, és fogott bele a mánfai Collegium Martineum összehozásába, amely 2008-ban, az állandósult anyagi gondok miatt kényszerült bezárni (utóbbiról bővebben lásd: A vig zit - Véget ért, Magyar Narancs, 2008. szeptember 25.). Bogdán János 1994-ben visszatért: megpályázta és elnyerte a gimnázium igazgatói posztját.

Ráadásképpen az alapítványnak és az iskolának meg kellett küzdenie a roma politikán belül máig meglévő, sokszor nyelvi-vérségi alapú ellentétekkel is. Maga a névadás is jól mutatta ezt: többek között azért választották Gandhit, mert a különböző roma szervezetek nem tudtak kiegyezni egy mindannyiuk számára elfogadható magyarországi roma személyiségben. Főleg az első években problémát okozott a tantestület folyamatos fluktuációja is, aminek oka igen egyszerű volt: a Gandhiba járó, az esetek többségében elemi ismeretekkel sem rendelkező, nemegyszer zűrös családi hátterű roma gyerekek tanítása nem szimpla tanári munka. Sok esetben szinte szülő-gyermek viszony alakul ki a tanár és a diák között, és ez a kötelék nem egy esetben tovább él a középiskolai évek után is. Sokan nem voltak képesek ilyen szintű elhivatottságra, másokat pedig eltérő módszertani nézeteik késztettek távozásra.

A gimnáziumnak azzal is szembe kellett néznie, hogy a roma önazonosság kérdése komoly indulatokat kiváltó viták tárgya, és mindez fokozottan jelentkezik egy olyan oktatási intézménynél, ami azon felül, hogy diákjai társadalmi integrációján dolgozik, a cigány kultúra és identitás megismertetését is célul tűzi ki. Egy neve elhallgatását kérő romológus szerint az ebből fakadó feszültség végigkísérte a Gandhit, és a 2009-es eseményekben is fontos szerepet játszott. Ezzel részben Csovcsics Erika is egyetért, aki szerint a Gandhi vezetőinek, tanárainak az intenzív pedagógiai munka és a folyamatos tehetségkutatás mellett nem maradt idejük a teoretikus munkára.

Az etnikai szál

A gimnáziumot 1999 végén súlyos csapás érte, amikor a túlhajszolt Bogdán János igazgató elhunyt egy autóbalesetben. A posztot özvegye, Csovcsics Erika "örökölte", aki az igazgatóságra vágyott legkevésbé ebben az időszakban, ám ő tűnt annak a személynek, aki a férje biztosította legitimáció révén megfelelhet az egymással folyton hadakozó roma csoportoknak is. Ez az összhang 2009 elejéig tartott.

Az iskolai vezetésnek két fontos támasza volt e válságos időszakban. Az egyik a kiszámítható állami finanszírozás, a másik a közalapítvány, illetve az alapítók által megválasztott kuratórium bizalma és támogatása. Csovcsics Erika szerint mindez olyan volt, mint a levegő: jelentőségét csak akkor fogták föl a maga valójában, amikor már nem volt. A gimnáziumot fenntartó közalapítványi kuratórium megújítása 2008 tavaszán vált aktuálissá. Ekkor került a képbe Várnai Márton, első körben a kurátorok egyikeként. A 46 éves roma politikus nevét először 2001-ben ismerhette meg a szélesebb közvélemény, amikor egy másik pécsi roma vezetővel, Kosztics Istvánnal pofozkodott össze a pécsi polgármester irodájában. Várnait egy ideig szoros szálak kötötték az MSZP-hez: párttag kisebbségi képviselőként ott ült a pécsi közgyűlésben, és az akkori szocialista többségű megyei önkormányzatban Kékes Ferenc elnök romaügyi tanácsadója volt. Az MSZP-vel ápolt bensőséges kapcsolat 2006-ig tartott helyi szocialista forrásaink szerint, akik úgy emlékeznek, hogy Várnai már a tavaszi kampányban sem igen vett részt, sőt az általa vezetett Etnikai Fórum Pécsi Szervezete és a szocialista pécsi önkormányzat 2006 végén elszámolási vitába is keveredett.

Az elnöki poszton a legtöbb alapító nem őt, hanem a kuratóriumban már korábban helyet foglaló Szirmai Istvánt kívánta volna látni, aki viszont összeférhetetlenségre hivatkozva (Szirmai a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője) maga helyett Várnait javasolta.

Hamar világossá vált, hogy az új kuratórium a korábbiaknál lényegesen aktívabb szerepet kíván játszani a gimnázium életében. Az is kiderült, hogy ez az aktivitás az iskolavezetéssel való konfrontálódást is jelenti: Csovcsics Erika szerint a kezdetektől világos volt, hogy a tantestület összetételét illetően is elvárásaik vannak. Ezeknek egyértelműen etnikai színezete volt: a gimnázium történetében először lett szempont, hogy a roma diákokat roma tanárok oktassák. A 2009 májusában esedékes igazgatóválasztáson az addigi vezető épp ezért nem is akart indulni, csak a tantestület hosszas rábeszélésére adta be igazgatói pályázatát. A későbbi győztes ellenfele, Gidáné Orsós Erzsébet akkor egy éve dolgozott a gimnáziumban.

A Gandhi környékén korábban ismeretlen etnikai szempontok mellett a két pályázat ideológiai alapvetése is jelentősen eltért egymástól. Csovcsics addigi tevékenységének megfelelően a pályázatban is az integrációs törekvésekre helyezte a hangsúlyt; a volt igazgató szerint a pedagógiai munkában sokadlagos szempont a származás. Gidáné pályázatában ezzel szemben a nemzetiségi jelleg hangsúlyozása és ezzel együtt a korábbi gyakorlattal szakítás volt a fő tényező.

Jöttek, mentek

A tantestület, a szülői közösség és a diákönkormányzat egyértelműen Csovcsics pályázatát hozta ki jobbnak, ám a kuratórium Gidánéét támogatta. A döntést felháborodás, majd ülősztrájk követte az iskolában a Gandhi volt és jelenlegi diákjai részvételével. A viharos választás sok, a Gandhival már jó ideje nem foglalkozó alapítót is aktivizált. A kuratórium korábbi elnöke, Horváth Aladár bugyuta, fordított rasszizmusnak minősítette a kuratórium döntését, a június végi rendkívüli alapítói közgyűlésen pedig az alapítók megvonták a bizalmat a Várnai-féle kuratóriumtól, és új testület felállításáról szavaztak. Ám a közalapítvány sajátos működési mechanizmusa (lásd keretes anyagunkat) miatt ennek semmilyen befolyása nem volt az iskola napi működésére. Az új igazgató munkába állásával mélyreható változások kezdődtek. Az egyik első lépés a korábbi vezetés eltávolítása volt: a német származású igazgatóhelyettes, aki Csovcsics szerint már korábban szúrta Várnai Márton szemét, az egyik első távozó volt, és egyéb posztokon is élénk mozgolódás támadt. Nyár végére lecserélődött a mintegy 40 fős tantestület egyharmada, a gimnáziumban dolgozó forrásaink szerint azóta újabb két fő távozott. A hosszú évek alatt kialakult gárda szétszéledt, ami a tantestületen belüli etnikai arányok eltolódását hozta. A vezető- és módszerváltást a kuratórium szerint az is indokolta, hogy az érettségieredmények rémesen alakultak, ám a Várnai Márton által augusztus végén "nyilvánosságra hozott" eredmények köszönő viszonyban sem voltak a hivatalos statisztikákkal.

A kuratórium szeptember elejére működésképtelenné vált, miután az eredeti kilenc főről négyre csökkent a testület létszáma: egyikük már a testület felállása után távozott, egy másik az igazgatóválasztás után mondott le, illetve a kormány által delegált tagok is kivonultak. Utóbbiak egyike Borovszky Tímea volt esélyegyenlőségi főigazgató (őt márciusban korrupció vádja miatt függesztettek fel az oktatási tárcánál - bővebben lásd: Készpénznek vették, Magyar Narancs, 2009. március 19.), aki érdekesen viselkedett: előbb megszavazta Gidáné kinevezését (forrásaink szerint ezzel nem túl nagy örömet okozva munkahelyén), majd lemondott a kurátorságról.

A működésképtelenség hoszszabb távon az iskola életét is ellehetetleníti, hiszen a testületnek kellene például a gimnázium költségvetéséről döntenie. A kialakult helyzetben a kormány képviselője az ügyészséghez fordult: ennek részeként a szervezet először felszólítja a két alapítót az alapító okirat aláírására, majd amennyiben ez nem történik meg, az ügy a bíróság elé jut, amelynek új fenntartót kell találnia a működésképtelen alapítványi kuratórium helyett. Ezek után az iskola valószínűleg állami fenntartásba kerül. Ez biztosítja ugyan a továbbélését, de a Gandhit létrehozó lelkesedés és akarat valószínűleg végleg eltűnik az iskolából.

Bár a Gandhi Közalapítvány ellehetetlenülése komoly csapás a romaintegráció amúgy is gondokkal küszködő ügyére, az iskola eredményei a gondok ellenére sem lebecsülhetők. Az eredeti vállalásnak megfelelően rengeteg hátrányos helyzetű roma gyerek kapott az elmúlt másfél évtizedben felbecsülhetetlen értékű lehetőséget az érettségi letételére, sokuk pedig azóta az egyetemet is elvégezte. A - mára többnyire távozott - tanárokból és volt diákokból összetartó közösség jött létre. Ez a csapat továbbra is együtt mozog Csovcsics Erika szerint. ', mint mondja, valójában megkönnyebbült attól, hogy tíz év után nem ő az igazgató; jelenleg több kisebbségi projekten is dolgozik.

Recept a működésképtelenségre

A gimnázium igazgatóját megválasztó és a működést felügyelő kuratóriumon kívül még egy testület játszik fontos szerepet a Gandhi Közalapítvány életében: az alapítói közgyűlés, amelynek legfontosabb feladata a kuratórium megválasztása. Ez meglehetősen bonyolult feladat: először a közgyűlésnek kell többségi döntéssel megválasztania az új testületet, majd ezt az összes alapítónak szentesítenie kell aláírásával - csak ezután kerülhet sor a bírósági bejegyezésre. Miután a Gandhi Közalapítványnak 24 alapítója van, a procedúra hosszú időt igényel, igaz, eddig mindig sikeresen zárult.

2009-ben fordult elő először, hogy a közgyűlés többségi döntésének pár alapító hosszas rábeszélés után sem volt hajlandó alávetni magát, így a júniusban megválasztott új kuratórium nem láthat munkához. Ez önmagában nem volna tragédia, ugyanis az új kuratórium bejegyzéséig tartó interregnum alatt a régi testület tovább működik. Az eredetileg kilencfős kuratórium azonban szeptember óta működésképtelen, miután a tagok létszáma az egyszerű többségi döntésekhez szükséges öt fő alá csökkent. Mindennek eredményeként a csonka kuratórium határozatképtelen olyan alapvető kérdésekben, mint a közalapítványi vagyon felhasználása, az éves költségvetés elfogadása avagy a Gandhi-gimnázium éves pénzügyi terve.

Neked ajánljuk