Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2021. június 16-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
„Olyan anyag nem kerülhet a kabinet elé, amit a szakmával nem egyeztettünk.” „Az ágazattal kapcsolatos döntések 85 százalékát meg lehet hozni a budapesti íróasztalok mellett is.” Ezek a mondatok a Magyar Orvosi Kamara (MOK) I. kongresszusán hangzottak el május végén, és mindkettő az újonnan kinevezett egészségügyi államtitkártól. Takács Péter a kongresszuson azt is elárulta, csupán egy héttel korábban tudta meg, hogy rá esett Pintér Sándor választása, az egészségügyért is felelős belügyminiszter döntése alapján ő felel majd az ágazatért.
Ugrás a közigazgatásba
Sajtóhírek szerint Pintér hetekig castingolt, míg végül a nyilvánosságban kevésbé ismert Takácsot választotta. A szakmában azonban az újdonsült államtitkár neve régóta forog.
„Mindenkihez kedves, nyitott fickó, aki ugyan határozott, de nem autokratikus, nem nyomja el a munkatársait, tud delegálni feladatokat. Jó véleménnyel vannak róla azok, akikkel korábban együtt dolgozott. A gondolkodása problémacentrikus, úgy akarja megoldani a helyzeteket, hogy az minden szereplőnek jó legyen.”
Nagyjából így jellemezték a Takácsot ismerők a negyvenes évei elején járó friss politikust; beszéltünk volt munkatársaival és olyanokkal, akik még az egyetemről ismerik, vagy akik az évek során valamilyen munkakapcsolatba kerültek vele.
Takács Péter 1979-ben született Pápán, és a közeli Vaszaron nőtt fel. A Semmelweis Egyetem (SE) Általános Orvostudományi Karán szerezte orvosi diplomáját 2005-ben. Rezidens éveit szintén a Semmelweisen töltötte igazságügyi orvostani területen, majd néhány évig gyógyszerbiztonsági vizsgálatok tervezésével és szervezésével foglalkozott. Orvosként később nem dolgozott, a közigazgatásban viszont sok tapasztalatot szerzett. 2012-ben kezdett a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetben (GYEMSZI) dolgozni egészségügyi szakreferensként. Amikor 2015 márciusában a GYEMSZI megszűnt és helyét átvette az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK), Takács orvosszakmai tanácsadó és megbízott térségi igazgató lett a szervezetnél. 2017-től már az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egészségpolitikai főosztályvezetőjeként dolgozott, szintén két évig. 2019 nyarán interjút adott a Hegyvidék című XII. kerületi önkormányzati újságnak, ahol addigi pályájáról is beszélt. Az Emmiben végzett feladatait úgy foglalta össze, hogy a „főosztály feladatkörében az alapellátástól a mentőszolgálaton és a sürgősségi ellátáson át a közegészségügyig, továbbá egy évig, a teljes népegészségügyi portfóliót is beleértve, az egészségügy szinte teljes spektrumának minisztériumi koordinációját végezhettem a csapatommal”. Emellett másfél évig hozzá tartozott „az egészségpolitikai kommunikáció, az általam vezetett főosztály lektorálta vagy adta a szakmai választ a sajtómegkeresésekre. (…) Minden reggel hallgattam a rádiót, és ha bármilyen egészségüggyel kapcsolatos hír volt, tudtam, hogy nekem aznap dolgoznom kell azzal”.
Amíg 2015 és 2017 között az ÁEEK-ben volt, a Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak finanszírozási osztályvezetőjeként és járóbeteg-ellátási igazgatójaként is működött. A kórháztól nem szakadt el teljesen, emmis pályafutása után, 2019-ben ugyanis kinevezték az akkor már Észak-Közép-budai Centrum, Új Szent János Kórház és Szakrendelőnek nevezett komplexum főigazgatójának. A Covid-járvány alatt többször nyilatkozott arról, hogy a Jánosban nincsenek kaotikus állapotok, katonás fegyelem uralkodik a kórházban, kollégái profin helytállnak (Magyar Nemzet); vagy arról, hogy a sajtóhírekkel ellentétben nem tesztelnek keveset, hanem éppen annyit és úgy, ahogy a WHO ajánlja; illetve dicsérte a precíz kontaktkutatást és az időben meghozott járványügyi intézkedéseket (Család.hu). A Jánosból végül azért távozott, mert 2020-ban, amikor az ÁEEK-et újabb gigaintézmény, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) váltotta (erről bővebben lásd: Terepruhás egészségügy, Magyar Narancs, 2020. november 26.), akkor Takács lett az intézmény élén álló Jenei Zoltán egyik helyettese, ő felelt az alap- és szakellátásért.
Egyetemistaként a Semmelweis Egyetem hallgatói önkormányzatát is több évig irányította, majd a Magyar Rezidens Szövetség elnöki tisztségét is betöltötte 2005 és 2008 között. Utóbbi pozíciójában egyebek közt azért harcolt, hogy az akkoriban készülő, a rezidensek munkakörülményeit tisztázó rendeletek és koncepció kellő biztonságot nyújtson a szakorvosjelölteknek. Majdnem tíz évig, 2015-ig volt a MOK országos elnökségének a tagja.
Lesz-e mozgástér?
„Mindig is úgy tekintettem rá, mint a külügyben a karrierdiplomatákra: olyan ember, aki kezdettől tudja, hogy mit akar elérni, és szisztematikusan építi a karrierjét” – mondja róla egy orvoskollégája. Megerősíti ezt egy másik forrásunk is, aki szerint van benne némi törtetés és lojalitás, hiszen ahhoz manapság kell egy jó adag ambíció, hogy valaki vállalja az egészségügyi ágazat vezetését. A János-kórházban vele dolgozó kollégái korrekt, jó vezetőként emlékeznek rá, akivel könnyű volt együtt dolgozni, mert konszenzusra törekedett. „Orvosként nem dolgozott, de az államigazgatásban van tapasztalata, ami ehhez a pozícióhoz nagyon fontos. Nem zöldfülű, ért az operatív dolgokhoz, tudja, hogy mik az intézményi érdekek és motivációk, foglalkozott az országos intézetek ügyeivel, fejlesztésekkel, beruházásokkal, van tapasztalata az igazgatásban. Emberileg jók a feltételei az államtitkári pozícióhoz” – összegez egy másik, Takácsot régóta ismerő kolléga. Azt is megjegyzi, hogy bár Takács tudományos, elméleti felkészültségére nincs rálátása, összességében jó szakembernek tartja.
Beszélgetőpartnereink hiába vannak többnyire jó véleménnyel Takács Péterről, végül mindegyikük ugyanazt a kérdés tette fel: vajon mekkora lesz államtitkárként a mozgástere? Takács eddig két nagyobb szakmai konferencián nyilvánult meg: az egyik a már említett MOK-kongresszus volt, a másik pedig a Magyar Kórházszövetség június elejei kongresszusa. Az államtitkár elmondta, az egészségügyi stratégiát a Belügyminisztériumban dolgozzák ki, az egészségügyi ágazat operatív irányítása azonban továbbra is az OKFŐ-nél marad. A stratégia megalkotására másfél-két hónap haladékot kért, a nyár közepére előáll vele.
Ezt és már idézett megszólalását, miszerint a döntések nagy része meghozható egy budapesti íróasztal mellől Excel-táblákat nézve, többen úgy értékelték, hogy Takács csupán végrehajtó lesz, akinek semmiféle víziója nincs az egészségügy jövőjéről. Mások azonban úgy vélik, arra a mondatára kell koncentrálni, amelyben azt közölte: számít a szakmára.
Úgy tűnik, ezt komolyan is gondolhatta: információink szerint több egészségügyi szakértővel felvette már a kapcsolatot, több szakértői csoporttól kért be anyagokat, információkat, jelezve nekik, hogy nyitott a párbeszédre. Forrásaink szerint ez már csak azért is üdítő élmény, mert Kásler Miklós minisztersége és Horváth Ildikó egészségügyi államtitkársága alatt erre nem volt lehetőség. Többen kiemelik, hogy Horváth Ildikó rendkívül kedves, jó munkatárs volt, de hozzá hiába ment bárki is tárgyalni, nem történt semmi, nem tudott elérni semmiféle változást. Ezért a bizakodás most sokkal nagyobb, mint a Kásler-érában. Hogy Pintér Sándor mennyire lesz nyitott a szakmával való párbeszédre, azt nem tudni, de az tény, hogy az orvosok béremeléséről annak idején ő tárgyalt a MOK-kal. (Az más kérdés, hogy végül nemcsak béremelés lett, hanem mellette megszületett az egészségügyi szolgálati jogviszony is, amiről viszont a MOK-kal előzetesen nem egyeztettek.) Pintér az Országgyűlés népjóléti bizottsága előtt arról beszélt idén május közepén, hogy a Belügyminisztériumban létre akarnak hozni egy egészségügyi tudományos tanácsadói testületet. A meghallgatás másnapján a MOK elnöksége küldött is egy javaslatot a miniszternek arról, mi lenne a teendő az egészségügyi stratégia megalkotásakor, mik a főbb problémák, és milyen tényezőket kellene figyelembe venni. Pintér a népjóléti bizottságnak többek között azt is mondta, hogy a népegészségügy megerősítése, a várólisták csökkentése, az egészségügyi statisztikáknak, az intézmények gazdálkodásának, illetve a minőség-ellenőrzésnek a rendbetétele, az informatikai háttér megerősítése, az alapellátás szakellátáshoz való igazítása, a hálapénz további üldözése, a szakdolgozók helyzetének javítása a legfőbb célok. Takács a Kórházszövetség kongresszusán mindezt azzal egészítette ki, hogy az intézmények finanszírozását kell sürgősen átgondolni; elismerte továbbá, hogy az egészségügyi szakdolgozókkal szemben van a kormánynak béradóssága, de ennek a rendezéséhez először is forrást kell találni.
Éppen ez az, amiért a szakma aggódik: Varga Mihály pénzügyminiszter június elején ugyanis benyújtotta a 2023. évi költségvetés tervezetét, így mire Takács előáll egy egészségügyi stratégiával, kevés mozgástere lesz a forrásszerzés terén, a programokat abból a pénzből kell megvalósítani, amit a költségvetés rögzít. „A szakmában van most némi csodavárás, mindenki javasolni akar valamit az új államtitkárnak, örülünk, hogy nyitott a párbeszédre, és ha el akarunk érni valamiféle változást, kell is a bizalom az egészségügyi vezetés felé” – jegyzi meg egyik forrásunk. Ez azonban nem elég, az államtitkárnak szüksége lesz például forrásra is ahhoz, hogy stratégiát tudjon alkotni. Ahogy többen megjegyzik: „Pintérnek jó az érdekérvényesítő képessége a kormányon belül, viszont ha ő akarja irányítani az egészségügyet, az nem jó irány. Ha hagyja Takácsot dolgozni, aki fenntartja a párbeszédet a szakmával, akkor van némi esély a változásra. Csodát azonban nem szabad várni.”
Az elődök
Tizenkét év alatt öt egészségügyért felelős államtitkár szolgálta a Fidesz-kormányokat. Szócska Miklós 2010 és 2014 között töltötte be ezt a pozíciót és hozta magával a Semmelweis-tervet strukturális és népegészségügyi fejlesztési ötletekkel, amelyekből alig teljesült valami. 2014-ben Zombor Gábor vette át a pozíciót, aki 2015-ben le is mondott, az általa bedobott Zombor-csomag szintén kudarcot vallott. Utódja Ónodi-Szűcs Zoltán lett, aki öt pontban fogalmazta meg a teendőket, majd úgy távozott három év után, hogy egyet sem sikerült megvalósítania. A 2018-as újabb Fidesz-győzelem után érkezett Nagy Anikó a Heim Pál Kórház éléről, hogy azután öt hónap múlva visszatérjen kórháza vezetéséhez. 2018 októberében Horváth Ildikó lett az egészségügyi államtitkár, aki három és fél éves működése alatt nem sok emlékezetes dolgot tett, a koronavírus-járvány kitörése után pedig egyenesen eltűnt a nyilvánosságból. A 2022-es választási győzelem után Orbán Viktor megszüntette az addig az egészségügyért is felelős Emmit, és a területet a Belügyminisztérium alá sorolta. Takács Pétert 2022. május 25-én nevezték ki egészségügyi államtitkárnak.
