Menczer Tamás szerint 1848-49 üzenete, hogy ki kell maradni a háborúból

  • MTI/narancs.hu
  • 2022. március 15.

Belpol

A szabadságharcból vezette le a külügy államtitkára a kormány mai álláspontját az ukrajnai háborúról. 

Az 1848-49-es szabadságharc azt üzeni a mának, hogy az ország érdekét meg kell védeni, de ezt többféleképpen lehet megtenni. Van, amikor fegyvert kell ragadni, és van, amikor ki kell maradni egy háborúból – mondta Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára kedden Budakeszin. 

A térség Fidesz-KDNP-s országgyűlési képviselőjelöltje a március 15-ei megemlékezésén azt mondta, visszatekintve 1848-1849-re, látni, hogy a forradalom és szabadságharc az összetartozás, a szuverenitás szimbóluma, és "csak akkor lehetünk győztesek, de akkor mindenképpen győztesek vagyunk, ha megőrizzük a nyelvünket, a kultúránkat, a hagyományainkat, ha megmaradunk magyarnak." Az államtitkár úgy fogalmazott: akkor vagyunk győztesek, ha cselekvőek vagyunk, erősek vagyunk és a nemzeti öntudat a helyén van.

A KKM államtitkára azt mondta: a forradalom és szabadságharc üzenete, hogy a magyar érdeket meg kell védeni, mert "ha mi nem védjük meg, akkor helyettünk nem védi meg senki".

Menczer szerint két nappal ezelőtt a lengyel-ukrán határtól 20 kilométerre az oroszok azért támadtak meg egy katonai bázist, mert úgy gondolták, hogy ott külföldi fegyvereket tároltak, ez pedig megerősíti a magyar kormányt abban, hogy helyes döntés kimaradni ebből a háborúból, és Magyarország sem katonákat, sem fegyvereket nem küld Ukrajnába, mert ez szolgálja az ország biztonságát. Az államtitkár kitért arra, hogy mivel Magyarország határai nem esnek egybe a nemzet határaival, a háborúból kimaradás szolgálja a Kárpátalján élő magyarok biztonságát.

Hozzátette, ha Magyarország a magyar-ukrán határon keresztül fegyvereket és katonákat szállítana, azok a rakéták, amelyek a lengyel-ukrán határ közelében csapódtak be, pillanatokon belül a magyarlakta területeken is lehullhatnának.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.