Menetelés az éjszaka mélyére

  • Németh Dániel
  • 2015. szeptember 5.

Belpol

Nehéz lesz elfelejteni az éjszakát, amikor a menekültek gyalog indultak el Ausztriába, mert a magyar állam magukra hagyta őket. Németh Dániel felkavaró képei a hosszú útról.

Délben indultak, és sokan éjfélig sem álltak meg. Ekkor érkeztek meg az M1-re a buszok, amelyekre sokan először nem mertek felszállni, mert tudták, hogy a magyar államban nem lehet megbízni. Hogy a magyar állam nemcsak hagyja őket a saját piszkukban fetrengeni, hanem ha úgy tartja kedve, akkor hazudik nekik, és a civilizált Nyugat helyett embertelen táborokba viszi őket. Vagy könnygázt fúj a gyerekeik arcába. De ezen a hosszú úton is ott voltak a civilek, akik inni adtak, és akik bekötözték sebeiket. Az éjszaka mélyén pedig a legtöbben végül felszálltak azokra a buszokra, amelyek elvitték őket Ausztriába. Azt nem tudják, hogy mi lesz velük, de ott már biztonságban vannak. Megmenekültek a magyar államtól. Győztek.

false

 

Fotók: Németh Dániel

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

 

false

 

Fotók: Németh Dániel

 

 

Mindeközben sokan a Keletiben maradtak. Ezektől a képektől is nehéz szabadulni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.