A fő kérdés, hogy mikor szeret ki Orbán Viktor a mágus Nagy Márton nemzetgazdasági miniszterből. Bár egyelőre töretlennek tűnik a hit, kérdés, meddig lehet még eladni a „jövőre beindul a gazdaság, utána meg 4 százalék feletti lesz a GDP-bővülés” című mesét. Ennek ugyanis először tavaly, másodszor az idén meg kellett volna történni, most mégis itt állunk a recesszió küszöbén.
Nyeletlen balta
A 2024-re bemondott 4 százalékot persze nem hitte el senki, talán maga Nagy Márton sem, csak mert nagyot álmodni, hátha ez szép önbeteljesítő jóslattá válik. Ám ahogy teltek a negyedévek, úgy csökkent a növekedési prognózis, legutóbb már 2,2 százalékról csorgatta le a nemzetgazdasági tárca 1,5 százalékra. Technikailag ez még összejöhet – hiszen az első háromnegyed évben meglett belőle 0,7, s így azért ehhez bitang erős utolsó negyedév kellene –, de valójában kizárt. A jövő évre nem is igen meri a kormány bemondani a 4 százalékot, inkább a 3–6 lett a mondás, ennek a sávnak a teteje impozáns, de az sem nagy égés, ha csak az alja lesz meg. A háromnegyed éves GDP-adat tükrében indokolt lehet ezt a hármast is inkább „kettőegészvalamennyire” kanyarítani – a költségvetés benyújtásakor kiderül, így lesz-e. Persze, a költségvetést egyelőre Varga Mihály pénzügyminiszter jegyzi, nem pedig Nagy Márton.
Nem tudni pontosan, hogyan is jött össze a harmadik negyedévben az elemzők által várt 0,2 helyett mínusz 0,7 százalék, a részletes adatokra várni kell. Annyi biztos, hogy a nyári aszály hatása ebben a negyedévben megmutatkozott, de nagyjából ez az egyetlen tétel, amelynél tényleg vis maiort kiálthat a kormány. A többi nehezen védhető, például az is, hogy mindenről a német gazdaság megtorpanása tehet. Az kétségtelen, hogy a magyar ipar jelentős részben támaszkodik a német gazdaságra, de azért ezt nem volt kötelező így alakítani. Meg aztán a szintén németfüggő cseh gazdaság képes volt némi növekedésre, ahogyan maga a bűnbak német is. Vagyis volt itt más is, mint a német átok. Vélhetően a beruházások korábbi gyászos alakulása, az ipar és a zuhanó építőipar a harmadik negyedévben sem fordult száguldásba, a rossz GDP-adatot emellett a magához térni képtelen fogyasztás is ronthatta.
Vajon képes lesz a kormány olyan ösztönzőket beépíteni a rendszerbe, amelyek átbillenthetik a mostani nagyon rossz hangulatot? Erre, átnézve Nagy Márton 21 pontos gazdaságélénkítő programját, nincs túl sok esély – valójában az elmúlt időszak legőszintébb lépése az volt, hogy átnevezték Nagy minisztériumát gazdaságfejlesztésiről nemzetgazdaságira.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
